Hat-nyolc éve még azt mondták erre, hogy luxusberuházás vagy hülyeség

A megsült iszapot kapargatták a faluban

„A vízügy is tervezett öt-, tíz- vagy százévente bekövetkező vis maiorokkal, de az éghajlatváltozás miatt ezek a százéves események sűrűbbek lettek. Ugyanannyi csapadék jön le most is, mint évtizedekkel korábban, de más eloszlásban. Három-négy négyzetkilométerről összejön annyi víz, ami el tudná vinni az egész falut. Minden évben van nagy felhőszakadás, utána pedig az ország egyik legszárazabb része lesz Püspökszilágy. Előfordult, hogy két-három óra alatt leesett 50 milliméter eső, a víz rombolt, aztán a patakon lezúduló iszap, hordalék, szemét ott maradt a faluban. Jött egypár nap 40 fokos meleggel, majd a megsült, megcserepesedett iszapot kellett kapargatni a házaknál” – mondja Tordai Sándor, Püspökszilágy polgármestere.

A Szilágyi-patakon és időszakos vízfolyásokon lezúduló víz és esetenként akár 6-800 köbméternyi lehordott talaj rendszeresen elöntötte a települést, házakat, kerteket mosva el, tízmillió forintos károkat is okozva a főként az utakban, járdákban, vízelvezetőkben.

Püspökszilágy a károk ismétlődő elhárítása után új utat keresett, és végül a Belügyminisztérium indítványára a faluban dolgozták ki a dombvidéki vízmegtartás egyik pilot projektjét. (Az országban még négy másik mintaterület van, mind alföldi településen.) A falu korábban is próbálkozott pár egyszerű műszaki megoldással a víz kezelésére, de a vízügy és a katasztrófavédelem mindig kötelezte Püspökszilágyot az eredeti állapot helyreállítására. Ebben a projektben viszont már ezek a hatóságok is részt vettek, támogatják az új módszereket, és a településnek már nincs vis maior kárja.

Minigátak mentik meg a falut

A tervezőknek első lépésben a falu felett lévő patakszakasszal és vízmosásokkal kellett valamit kezdeniük, hogy elkerüljék az elöntéseket. Erre az a megoldás született, hogy rönk- és dongagátakat építettek a medrekben. Ezeken átcsorog a víz egy része, de az árhullám csúcsát ellaposítja, hiszen egy-egy jó helyen felállított, fából épült gát több száz köbméter vizet is visszaduzzaszthat. A patakon néhány kőgát is található, amelyet a helyiek 70-80 éve építettek, hiszen ha ritkábban is, de akkor is voltak hasonló események. A védekezéshez ezeket a gátakat is felújították.

A korábban évtizedekig erdészként dolgozó Tordai a terepismeretének köszönhetően javasolt beavatkozási pontokat, és a tervezésbe bekapcsolódó Szilágyi Sándor építőmérnök is kiemelte, hogy a helyiek részvétele az ilyen projekteknél elengedhetetlen. A helyismeret olcsóbbá is teszi az egész munkafolyamatot.

„Horrorisztikusan sok pénzt el lehet költeni, ha valaki egy ilyen kis területről indokolatlanul részletes áramlási vagy felszíni lefolyási modelleket akar készíteni, hiszen elképesztő mennyiségű adatot kell ehhez rögzíteni. Ilyen kis léptékben, kis vízgyűjtőkben fontossá válik az empirikus tudás. A nagykönyv szerint az egész területre kiterjedő, nagyon részletes modellt szokás csinálni, de én egy picit diverzebb térinformatikai adatgyűjtést és helyszíni méréseket végeztem a vezető tervezővel és a tervezői csapattal nagyon szoros együttműködésben. Így minden területrész térképe csak annyira volt részletes, amennyire szükséges.

Előbb nézünk, aztán mérünk. Nem kell mindig új dolgot kitalálni, ha elkezdesz kapirgálni az adatok között, vagy a helyszínen, szinte mindenhol találni valamit, amit fel lehet használni.

Például régi műtárgyak rendszeresen kerülnek elő a bozótból a tervezés kezdeti fázisában, illetve a mikrodomborzat, valamint a növényzet is felhasználható a tervezés során, akár a meglévő fák is felhasználhatók a hordalékfogók kialakításánál” – mondja Szilágyi.

A felmérések a gátak és egyéb beavatkozási pontok helyének és kapacitásának meghatározását segítették, Szilágyiék meg is mutatták nekünk egy időszakos vízfolyás medrét, amit egy kiszélesedésnél akácrönkökkel rekeszeltek el. Amikor ott jártunk, csontszáraz volt a meder, de a körülbelül egy méter magas minigát akár ezer köbméter vizet is visszatarthat. Szilágyi azt mondta, a méretezés során a minimum nettó kapacitást számolják, mert nem minden esetben számítható pontosan – de nincs is erre feltétlenül szükség –, hogy a talaj még mennyi vizet képes elraktározni, talajvízkészletet tölteni. Egy 1000 köbméterre kalkulált mikrotározó kapacitása a talajba történő beszivárgással együtt, egy szárazabb időszak után akár a többszöröse is lehet.

A természet csodákat tud, csak hagyni kell

Míg a falu fölött a gátakon van a hangsúly, a település alsó végén már külön tározótó van. A nagy vízi hozam egy részét, oldalra vezetik ki, ami először két szűrőtavon halad keresztül. A szinte nyílt vízfelület nélküli tavacskákban a növényzet végzi el a tisztító munkát. Tordai azt mondja, a vízminták alapján a nitrit- és nitrátszennyezés 70-80 százalékát megszűri a két úgynevezett zöld tó. „A természet csodákat tud, csak hagyni kell” – jegyzi meg a polgármester.

Az ilyen oldaltározók is általában a települések felett készülnek el, de Püspökszilágynál nem volt erre alkalmas hely, így került lentre. Maga Tordai eresztette ki először a vizet a háromhektáros területre, amikor egy kontraárvíz kiszabadult a településre. Ezt kialakult betározási területet az árhullám után vissza kellett volna temetni a vízügy utasítására, de végül építési engedélyt kapott, és a projekt egyik fontos eleme lett a 10-12 ezer köbméteres tó. A tárazás mellett főként rekreációs funkciója van a tavacskának, de természetesen a mederbe is tudnak belőle vizet engedni, és nagyon száraz időszakban megakadályozza a biodiverzitás sérülését.

Négy-öt év csak a meggyőzés

A látszólag egyszerű beavatkozások rengeteg egyeztetéssel járnak, hiszen rengeteg érintettje van a dolognak. Tordaiék a környező földek magántulajdonosaival, gazdálkodóival, méhészekkel, civilekkel, környezetvédőkkel is tárgyaltak. A polgármester szerint erre azért is volt szükség, mert a létesítmények felügyeletére, karbantartására se a vízügynek, se a településnek nincs külön pénze, csak társadalmi összefogással lehet bármit megcsinálni. Négy-öt év volt települési léptékben, mire mindenkivel kompromisszumra lehetett jutni, de máshol sem gyorsabb. „Angliában is nehezen értik meg, hogy azért kell például dongagátat építeni az adott helyen, hogy két-három faluval lejjebb ne ússzanak el az emberek. Sosem fönn a hegyen rombol a víz” – mondja Tordai.

Amikor valakit meg kell győzni, a kárelhárítás a legerősebb hívószó, de a polgármester szeret a patriotizmusra is hivatkozni, sőt az általa csak aljas támadásnak hívott módszerről sem mond le. „A gyerekek felől indulunk. A Covid előtt az emberek Horvátországba utaztak, de amikor beütött a járvány, az óvodásokat, iskolásokat győztük meg, hogy van itt egy tó, lehet horgászni, a rönkgátaknál lehet madárfüttyöt számolni teljesen ingyen. A kisgyerek hazamegy, otthon elmondja, hogy elmegyünk a rönkgáthoz, megnézzük a tündértóban a kis kócsagot, megsütjük a szalonnát, és beszélgetünk az erdész bácsival. Mit mondhat erre egy szülő vagy nagyszülő? Igen, értettem. Ez úgymond politikai módszer” – mondja Tordai, aki még egy a falu természeti értékeiről szóló mesekönyv kiadásában is segédkezett.

Ne a Tescóba járjanak a falusiak

Bár a vízmegtartó műszaki megoldások Püspökszilágyon elsősorban az árvíz kezelését szolgálják, az állandóan vagy időszakosan borított vízterek természetvédelmi szempontból sem elhanyagolhatók. Új fajok jelentek meg, gazdagabb élőhelyek alakultak ki. A tárazásnak közvetve már most is van haszna, hiszen a falu környékén emelkedett és stabil a talajvízszint, ami kiszámíthatóbb gazdálkodást jelent, akár a konyhakertek szintjén is.

Tordai Sándor azt mondja, új pályázatukban már a víz hasznosítása van fókuszban. A betárazott, begyűjtött vizekből akarják fejleszteni a családi gazdaságokat, de az önkormányzat is gondolkodik egy biokertészet létrehozásán, amelynek terményeit a közintézmények használhatnák, míg a felesleget helyben értékesítenék, hogy ne a Tescóba járjanak a falusiak. A falunak több száz hektár rétje, legelője is van, ezt birkák legeltetésével hasznosítják. A jó vízellátottság pedig a legelőknek is jobb hozamot ígér.

Püspökszilágy az árvizek ellen fejlesztette ki rendszerét, de az aszály hatásainak a mérséklésére is hasznos megoldások születtek.

„Van, ahol a víztöbblet a beavatkozást kiváltó probléma, máshol a hiány, de a megoldási irány azonos, mindenhol a vízpuffer-kapacitás növelése a cél, az is egy új paradigma, hogy nem egy problémára keresünk megoldást, hanem egy olyan dolgot csinálunk, amivel nagyon sok mindent megoldunk. Többcélú hasznosítások az igazán eredményesek, de a szabályozások ezt egyelőre nem segítik. A szabályozási környezetben – a tapasztalatok alapján – a szakhatóság a tervezett beruházás negatív aspektusait törekszik feltárni és értékelni, azok járulékos pozitív hatásainak legfeljebb a tudomásul vétele történik meg. Azaz a vízügyi hatóság a hatósági eljárása során a komplex, többszempontú kedvező hatást nem tudja figyelembe venni. Bár a hatóságok igyekeznek segíteni a munkát, de kötik a kezüket a szabályrendszerek” – mondja Szilágyi Sándor.

Tordai azt mondta, hatóságok pozitívan álltak hozzájuk, és a két eddig lement LIFE-projektjük alapján új törvényi szabályozást is javasolnak a kormánynak. „A projekt monitoring rendszerét a résztvevő egyetemek, a MATE és a Közszolgálati Egyetem tudományos munkája alapozta meg. Az önkormányzatokat a Klímabarátok Szövetsége, a civil szférát a WWF Magyarország képviseli a projektben, de komoly erő a belügyminisztérium és a vízügyi főigazgatóság is. Természetesen vannak még ellenvélemények, de az eredmények igazolják a törekvés helyességét” – mondta a polgármester.

Az idei aszályos év sokak gondolkodásában fordulópontot jelenthet, Szilágyi úgy véli, a vízmegtartó módszereket segítő tervezés is népszerűbb lehet. „Hat-nyolc éve még azt mondták erre, hogy környezetvédelmi luxusberuházás, vagy inkább hülyeség, de amikor az egész sajtó attól zeng, hogy valamit tenni kéne, más lesz az a miliő, amelyben dolgozni kell. Az elgondolkodtató, hogy még mindig vannak olyan települések, amelyeken azt gondolják az egyetlen és legjobb megoldásnak, hogy csinálnak egy nagy betontározót, azt feltöltik szivattyúval a közeli folyóból, és majd abból a vízből öntöznek, miközben a víz elvezetésére létesített infrastruktúra miatt több métert süllyedt a talajvízszint. Érdemes lenne nem a művi vízkivételben, hanem a vízkészlet-gazdálkodás komplex fogalmaival gondolkodni.”

Szilágyi azt mondta, Nyugat-Európában már téma a településeken, hogy mi történik a vízgyűjtőjükön, és ha vannak ott is összefeszülések, azért mégis történnek előrelépések. Öt-tíz év múlva nálunk is ez lehet a gyakorlat. Az építőmérnök megjegyezte, hogy itthon a köztudatban jobbára csak közvagyont érintő mintaprojektek vannak sok résztvevővel, egyetemek, civil szervezetek, kutatók úttörő módon dolgoznak rajtuk, és a sok szereplő munkája, illetve a projektek pilot mivolta miatt a költségek is magasabbak, valamint az érdekek egyeztetése miatt időben is jobban elnyúlik a tervezés. Ha egyetlen megbízó van, és bejáratott a folyamat, akkor ez az egész felgyorsulhat.