Hiába a kamerák, megy a macska-egér játék a rendőrök és az illegális gyorsulási versenyek résztvevői között

Autók várakoznak az egyik Váci úti benzinkútnál, a legtöbb kocsiban hárman-négyen is ülnek. A tuningolt autókon utólag felszerelt légterelők, széles felnik, nyitott kipufogók. Nyári este van. Az autók kihajtanak a benzinkútról a Váci útra, aztán az első piros lámpa után felbőgnek a motorok, durrannak a kipufogók, csikorognak a gumik, és a háromsávos úton haladó hétköznapi autósok egyik pillanatról a másikra egy sajátos közúti verseny kellős közepén találják magukat. A résztvevők balról jobbra cikáznak a sávok között, keresik a lehetőséget, hogy tudnának előnyt szerezni a többiekkel szemben. A kereszteződésekben a közlekedési lámpák mindig megállítják a futam résztvevőit, de ahogy a szín sárgára vált, újra felbőgnek a motorok, megcsikordulnak az abroncsok, és a verseny folytatódik tovább. Ez a 9 éve feltöltött videó a műfaj egyik klasszikusa:

Amikor nem sikerül bevenni a kanyart

Budapesten vagyunk, a megengedett legnagyobb sebesség a Váci úton itt 70 km/óra, kijjebb 60 km/óra, de ezeknek az autóknak nem csak a hangjuk nagy, egy részük az átalakítások miatt rendkívül gyors is. Az autóversenyzés szép technikai sport. A probléma az, hogy ezek a lelkes amatőrök, akik néha azt gondolják, hogy rájuk sem a KRESZ, sem a fizika bizonyos törvényszerűségei nem vonatkoznak, a többi autós között játsszák ezt a játékot.

2020-ban egy 17 éves sofőr egy Seat Ibizával feltekeredett egy villanyoszlopra a Váci úton. Életveszélyes sérülést szenvedett, a mellette ülő barátnőjét is súlyos sérülésekkel kellett kórházba szállítani. Az autóból kiszakadt sebességmérő 150 km/h-t mutatott, de egy szakértő szerint az ütközés előtt az autó kb. 90-nel mehetett. Szintén emlékezetes eset történt 2017 júniusában a Szentendrei úton, amikor két, egymással versenyző, majd összeütköző BMW okozott balesetet éjszaka, a belváros felé vezető oldalon, amiről korábban a Totalcaron írtunk cikket. Az egyik autó lesodródott az úttestről, majd az Aquincum romjainak ütközött. Mindez három hónappal azután történt, hogy pár kilométerrel távolabb halálos balesetben életét vesztette Janza Richárd ifjúsági kajakvilágbajnok, aki barátjával egy piros lámpánál álló autóban ült, amikor hátulról, 165-170 km/óra sebességgel nekiütközött egy Mercedes.

A balesetek és a környékre jellemző alkalmi versenyek miatt felmerült, hogy Óbuda saját VÉDA-kaput kap, ám az végül nem épült meg. A helyzet azóta csak annyiban változott, hogy a Flórián tér közelében 70-ről 50-re csökkentették a sebességhatárt, így most autósok százait büntetik meg minden egyes traffipaxos ellenőrzéskor, pedig többségük egyszerűen csak nem figyel a sebességhatárokra, és így válik gyorshajtóvá.

Macska-egér játék

Ezek a törvényen kívüli versenyek zárt csoportokban, a legnagyobb titokban szerveződnek. A versenyek helyszínét a résztvevők általában csak aznap, vagy néhány órával a kezdés előtt tudják meg, hogy sikerüljön kikerülni a rendőrséget. Igazi macska-egér játék ez. A gyorsulási versenyeket valamivel korrektebb módon az utóbbi időben más autósok által nem használt, üresen álló útszakaszokra, bekötőutakra szervezték, de a rendőrség itt is megjelent, és igazoltatott. Az illegális száguldás hívei ezután szó szerint a rendőrséget okolták, hogy miattuk voltak „kénytelenek” visszatérni a forgalmasabb Váci vagy Szentendrei útra. A városi gyorsulási versenyek ideális helyszíne mindig valamilyen többsávos bekötőút, amelyen eleve nagyobb sebességgel zajlik a forgalom, de a késő esti óráktól kora reggelig nagyrészt üresek a sávok.

Nem elhanyagolható dolog az sem, hogy ezek az éjszakai futamok a környéken élők életét is megkeserítik. A nyári kánikulában ilyenkor a legtöbb lakásban nyitva vannak az ablakok, így ahogy egyik olvasónk írta nekünk, a Gyöngyösi utca környékétől egészen a Lehel térig nem tudnak aludni az emberek, mert szinte minden este 10 óra és hajnal 2 között gyorsulási futamok zajlanak.

Több súlyos és halálos baleset után a XIII. kerületi képviselő-testület 2019. május 30-án döntött arról, hogy 73,6 millió forintot ad a Fővárosi Önkormányzatnak egy sebességmérő kapu felépítéséhez a Váci útra. Ez az összeg a költségek felét jelentette.

Mit ér egy fix traffipax?

VÉDA-kapu végül nem épült, de lett másik megoldás. A Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatósága (FÖRI) egy-egy, dobozba telepített sebességmérő kamerát helyezett ki a Duna Plázához, a Váci út 175. számú épület és vele szemben, a Váci út 182. elé. Bizonyára a Covid is szerepet játszhatott abban, hogy a XIII. kerület támogatási döntése után végül kereken három év telt el, mire ezek a traffipaxok idén májustól élesben működni is kezdtek a Váci úton. Információink szerint a késlekedés másik oka az volt, hogy hosszabb időbe telt, mire a Váci útra telepített sebességmérők által rögzített adatokat összehangolták a rendőrség országos VÉDA-rendszerével, és persze hitelesítették magukat a berendezéseket is. Ezen kívül a Váci út 127.-nél is van egy út fölé hajló rúdon két kamera, de ezek csak azokat az autókat figyelik, amelyek áthajtanak a sárgán és a piroson. Ez, illetve a két Váci úti fix sebességmérő kiépítése 2019-es árakon 170 millió forintba került, válaszolta kérdésünkre a Fővárosi Önkormányzat.

Hogy miért pont ide telepítették ezeket? Ennek többféle indoka lehet. A Fővárosi Önkormányzat hivatalos válasza szerint „a mérőrendszer helyének meghatározása többlépcsős és több szereplős feladat, melynél a közlekedési szabálysertések csökkentése a fő cél.” A rendőrség visszatérő válasza, hogy a fix és mobil sebességmérések helyszíneit lakossági bejelentések, illetve szakmai szempontok alapján határozzák meg, de a telepített traffipaxok esetében döntők a költségek, illetve az, hogy megvannak-e a technikai feltételek (például áram és adattovábbítás) az eszköz üzemeltetéséhez.

A XIII. kerületi önkormányzat a Telex kérdésére azt válaszolta: ők is fontosnak tartják a Váci úton tapasztalható gyorsulási versenyek elleni fellépést, de ez alapvetően a rendőrség feladata és hatásköre. A kerület a rendőrségtől származó információk alapján úgy tudja: a sebességmérő készülékek az április végi üzembe helyezésük óta már több mint 1000 sebességtúllépést rögzítettek, így lehetővé vált a hatósági eljárások megindítása. Ennél pontosabb saját információink szerint a Váci úti kamerák május 13. és augusztus 22. között több mint 1 millió autó sebességét mérték meg. Májusban 222, júniusban 374, júliusban 326, augusztus 22. napjáig pedig 172 sebességtúllépést mértek.

Sokan felteszik persze a kérdést: vajon ha a Váci út egyetlen pontján, az út szemben lévő két oldalán van csak traffipax, az vajon mennyire alkalmas a gyorsulási versenyek megfékezésére. Miután a két sebességmérő a traffipaxokat feltüntető térképen is látható, kézenfekvő, hogy az illegális gyorsulási versenyek szervezői ezután nem ide, hanem az ez előtti vagy az ez utáni útszakaszokra csődítik össze a kalandvágyó autósokat.

Az önkormányzat ugyanakkor kérdésünkre azt írta: többek között a XIII. kerület kérésének megfelelően a rendőrség mobil sebességmérő készülékeket is alkalmaz, ezzel is fel kívánnak lépni a gyorsulási versenyek ellen.

A rendőrség civil autókból is figyel

A Váci úton működő fix sebességmérők alkalmasak a sebességhatárt átlépők esetében az objektív felelősség alapján az eljárás megindítására – válaszolta kérdésünkre a Budapesti Rendőr-főkapitányság. A rendőrség a Váci úton és más frekventált fővárosi útvonalon is rendszeresen méri az autósok sebességét. Sokszor önmagában a rendőri jelenlét is elegendő ahhoz, hogy a gyorsulási versenyeket megakadályozzák. Ha a járőrök ilyet tapasztalnak vagy lakossági bejelentést kapnak, megteszik a szükséges intézkedéseket.

Vannak olyan esetek is, amikor nem szervezett gyorsulási verseny, hanem egyéni gyorshajtók tűnnek fel az utakon, akik egymás mellé érve egy szabad jelzésre ad hoc gyorsulnak autóikkal. A Budapesti Rendőr-főkapitányság, a Pofátlan(tan)ítási akció keretében civil autókból is ellenőrzi a KRESZ-szabályok betartását, és kiszűri a másokra veszélyt jelentő sofőröket. A kerületi rendőrkapitányság mellett a BRFK közlekedésrendészeti főosztálya is tart ellenőrzéseket, amelyek alkalmanként szintén érintik a Váci utat.

Június 3-án éjjel például a rendőrök nyertek meg egy gyorsulási versenyt, igaz, ez az egyik fél számára nem négy keréken, hanem két lábon zajlott. A gyorsulási versenyeket figyelő angyalföldi rendőrök ezen az éjszakán egy futva menekülő autóst fogtak el. A sofőr nem állt meg autójával a rendőröknek, elhajtott, majd kiugrott a kocsiból, és gyalog próbált meg menekülni. A mérleg:

• nem volt nála jogosítvány;
• az alkoholszonda pozitív értéket mutatott;
• az autóját engedély nélkül alakították át, ezért a forgalmi engedélyt bevonták.

Ezen az estén még négy másik engedély nélkül átalakított autót és több más szabálytalanságot találtak.

Az utóbbi egy évben a BRFK XIII. Kerületi Rendőrkapitányság havi rendszerességgel szervezett hasonló ellenőrzéseket. A legutóbbi tíz ilyen akcióban a rendőrök 15 embert fogtak el, 6 embert állítottak elő, és 10 ittas vezetővel szemben intézkedtek. Szabálysértési feljelentést 37 esetben tettek, közigazgatási bírságot 23, míg helyszíni bírságot 39 esetben szabtak ki.

Állóháború az autók átalakítása miatt

Ahogy láthattuk, a rendőrök ilyenkor nemcsak a gyorshajtók ellen, hanem a gépkocsik illegális átalakítása kapcsán is fellépnek. Az autós szubkultúra alapjaiban itthon sem más, mint a legtöbb fejlett országban, de van néhány lényeges különbség, amelyek segítenek jobban megérteni az átalakított autók gazdái és a hatóságok közti állóháborút.

Magyarországon évtizedes probléma, hogy az elavult jogszabályok miatt nem, vagy csak nagyon körülményesen lehet bármilyen engedélyköteles átalakítást jóváhagyatni. Pontosan ez formálja a két, egymással ellentétes álláspontot is: mivel nagyon kevés legalizált tuningautó van forgalomban, a többség úgy gondolja, nem is érdemes megpróbálni a fék, a futómű, a motor vagy a kipufogórendszer átalakításának engedélyeztetését még akkor sem, ha az összes alkatrészhez van rendes műszaki dokumentáció.

Minden megyében külön kormányhivatali szerv dönthet az ilyen típusú engedélyek elbírálásáról, ráadásul a főként Németországból származó, ott szintén engedély birtokában legálisan beépíthető alkatrészek dokumentációját itthon külön véleményeztetni kell, de még ez sem garancia arra, hogy valaki jóváhagyást kap a beépítésre. Ez egyszerűen azért alakult így, mert az engedélykérések elbírálói kisebb kockázatot vállalnak, ha elutasítják a tuningautósok kéréseit, de nyilván azért is, mert a fenti okok miatt nem alakult ki a gördülékeny gyakorlat. Így viszont a probléma újratermeli magát.

Az utcai versenyek és az átalakított autók használóinak egy része tehát pusztán az elmaradott szabályozásra is építheti érvrendszerét. Amíg ez így marad, és amíg drága lesz az egyébként közúti használatra tervezett alkatrészek beépítésének jóváhagyása, addig lesz minden mindennel összeöntve, hogy a szúrópróbaszerű ellenőrzések után számolgassuk, ezúttal hány hobbiautóról vették le a rendszámot. A helyzet tisztulásához nemcsak korszerűbb jogszabályokra és a tuningautósok szándékára, illetve fizetőképességére volna szükség, de arra is, hogy az állami műszakivizsga-állomások átlendüljenek az utóbbi évek, megvehető vizsgaidőpontokkal, és az átengedett rossz állapotú autókkal kapcsolatos korrupciós hullámain. Ezeket látva elég nehéz átnyomni a lakosság fejébe, hogy valóban a hatósági ellenőrzéseken át vezet az út a legális tuningautózáshoz.