Mátyás király tiszteletére pukkantottak először Magyarországon

Feljegyzések szerint az első nagyobb magyar tűzijátékot Székesfehérváron tartották 1476. december 22-én, Mátyás király és Aragóniai Beatrix esküvőjén. A török hódoltság idején nem igazán terjedt el a szokás, de Buda visszafoglalását 1686-ban is tűzijátékkal ünnepelték.

1772-ben Esterházy Miklós József, a fertődi kastély építtetője rendezett tűzijátékot, amit Bessenyei György versben is megörökített, így:

„Egy kis lapály térség feküdt a szem előtt,
Melly salétromtűzzel mesterségesen tölt.
Egy ágyú bődül el, mellynek lármájára
Villámlás szökdös fel a kert lapályjára.
Égő szárnyak mentek a nagy fellegekre,
Bámulással néztek a tüzes egekre.
Egyik tűz másikát szaladásba marta;
Sok futó láng egymást ölelésre várta.
Ezerszer kezdődött a csattogó zúgás,
Villámlások között lett minden változás,
Tapsolás, kiáltás űzte a lángokat,
Ölelték, rángatták sok nézők magokat.”

Műkedvelő vegyészként szerette a tűzijátékot Habsburg–Lotaringiai Sándor Lipót magyar nádor is, akinek halált is éppen egy pirotechnikai eszköz okozta 1795-ben.

Az 1800-as években aztán országszerte elterjedt ez a szórakozás, 1927 óta pedig minden évben nagy tűzijátékot tartanak augusztus 20-án is. A tűzijáték csak a II. világháború alatt, valamint 1956 és 1966 között maradt el.