Magyarországon inkább faanyagtermesztő helynek tekintik az erdőket, nem az ökoszisztéma fontos elemének, a gazdasági szemlélet miatt pedig oda jutottunk, hogy a hazai erdők agonizálnak, mondta lapunknak adott interjújában Baráz Csaba, a rendszert még nemzeti parkos, (most már volt) kormánytisztviselőként is kritizáló természetvédelmi szakember. Kiderül még, hogy hova lett a két éve kitermelt magyar tűzifa, miért baj az új, fakivágást megkönnyítő jogszabály, hova költözött a Bükk-fennsík talaja, hogyan doppingolják legatyásodottá az erdészek a fákat, és miért kamu, hogy növekszik az erdők területe Magyarországon.
Kijött a rendelet, hogy védett állami erdőkben is lehet tarvágást végezni, méghozzá nagyobb területen is. Mostantól bárki bemehet a természetvédelmi területre, és kivághatja tüzelőnek a legszebb fát?
Dehogy mehet be bárki fát vágni! A birtokviszonyok még állnak, és jogállamban élünk. Az erdőknek vannak tulajdonosaik, nagyrészt az állam. Az állami erdőkben az erdészeti zrt.-k a vagyonkezelők. Csak ők vághatnak továbbra is a területükön fát.
Ebben a kormányrendeletben nem az a probléma, hogy ki vághatja ki a fát, hanem az, hogy hol és mikor.
Az időbeli és a területi korlátozás feloldása. Mostantól ugyanis gyakorlatilag bármikor vágható fa, akár vegetációs időszakban is. Például amikor költenek a madarak. Az erdei ökoszisztémát totál szétzúzzuk. A rendelet gyakorlatilag felülír egy magasabb jogszabályt, negligálja a természetvédelmi törvényt, ez Alkotmánybíróság után kiált.
Nincsenek olyan természetvédelmi tabuterületek, amik most megnyíltak a láncfűrészek előtt?
Mint mondtam, inkább az időbeli korlátok megszűnése a problémás. Az erdőgazdálkodásnak van egy rendje, ritmusa. A fakitermelés törvényben előírt időszaka szeptembertől márciusig tart, tehát leginkább télen vágjuk a fát. Vegetációs időben, tavasztól tilos. Még a kivágott, felhalmozott rönköket sem szabad elszállítani.
Miért nem mindegy, mikor viszik el, ha már kivágták?
Például ha a felhalmozott fatörzsekbe belepetézik a fokozottan védett havasi cincér, a lárvája ott fejlődik a fatörzsben. Ha eközben elszállítják, és eltüzelik a fával együtt, azzal természetkárosítást követnek el. Egy nagy eredménye volt eddig a hazai természetvédelemnek, a törvényi szabályozásnak, hogy nincs fakitermelés tavasszal, akkor amikor az élővilág robban. Amikor fészket raknak a madarak, felélénkül a természet, akkor a zavarást meg kell szüntetni. Ezért probléma most ennek a szigorú időbeli korlátozásnak a feloldása.
Sok helyen olvasni, hogy hirtelen megugrott a tűzifakereslet. Ez a magyarázata is a jogszabályváltozásnak.
A mostani tűzifát másfél-két évvel ezelőtt kellett volna kitermelni, mert ennyi idő kell, hogy a fa nedvességtartalma húsz százalék alá szálljon, hogy a száraz fával fűteni lehessen. Évente hét-nyolcmillió köbméter fát vágunk ki Magyarországon. Hol van az a tűzifa? Mert szinte természetes, hogy a veszélyhelyzet idején hirtelen megugrik a kereslet mindenféle termék, nyersanyag iránt, de ellátási probléma nem keletkezhet.
Akkor visszakérdezek: hol van az a két évvel ezelőtti tűzifa? Elégett?
Nagy valószínűséggel igen, de nem itthon, hanem valahol külföldön. Nem véletlen, hogy a kormány rendeletben korlátozta a tűzifa exportját, mindenféle külső ok miatt – a szomszédban zajló háborúra és a brüsszeli szankciók okozta energiaválságra hivatkozva. Tehát eddig is volt tűzifakivitel, külföldi értékesítés.
Korábban azt mondta, agonizálnak a magyar erdők. Miért?
Magyarországon vágásfordulóra alapozott erdőgazdálkodás zajlik. Igyekszünk homogén erdőket – árulkodó erdészeti terminológiával faanyagtermesztő helyeket – létrehozni, majd a vágásérett korba lépő fákat nagy területen kivágjuk. Ez az, amit mindenki úgy ismer, hogy tarvágás vagy véghasználat. Az erre vonatkozó szabályozás szerint mindkettőt lehet természetvédelmi területen is végezni, de maximum három vagy öt hektáron. Ezt a szabályt úgy trükközik ki az erdőgazdálkodók, hogy a levágott területek között erdősávot hagynak, majd a következő évben, valamivel arrébb jöhet a következő nagy felületű letermelés. Ilyen mozaikos vágásterületek sokaságát láthatjuk például a Bükk egyik legszebb kilátópontjáról, a Tar-kőről. Az ilyen, látványnak is csúnya vágásterületekről rögtön elillan az erdőklíma.
Megszűnik a védőernyő?
Fa nélkül ezeken az irtásokon melegebb lesz, eltűnik a hűvösebb, párásabb erdőklíma. A lehulló csapadék a felszínen egyből elfolyik, mert nincs fa és lomb, ami felfogja, tárolja és párologtatja a vizet. Az a vízkörforgás, amiben az erdőknek van a legnagyobb szerepük, ezeken a részeken megszűnik. Ezért a növény- és állatközösségek is elvándorolnak onnan. Ennek a problémának a megoldására találták ki azt a korszerű módszert, amit folyamatos erdőborítás melletti erdőgazdálkodásnak nevezünk, és aminek lényege az úgynevezett szálalásos technológia.
De ha több száz évig működött a vágásfordulóra épülő tarvágás, akkor most miért nem?
Ez igaz, az erdőtervezéses, vágásfordulóra alapuló fakitermelést Mária Terézia idején dolgozták ki, ami a kezdődő ipari forradalom faszükséglete miatti nagy, rendszertelen erdőirtásokhoz képest jelentős előrelépés volt.
Mi lesz az agónia utáni szomorú végkifejlet?
Mint mondtam, az erdő szükséges a klímát szabályozó globális vízkörforgáshoz.
Ha az erdő kiesik az ökoszisztémából, az katasztrófához vezet.
Itt van például a Bükk, aminek központja egy karsztfennsík: egy csapadékból táplálkozó kétszázötvenmillió köbméter hideg karsztvízkészlettel a gyomrában. Ha az erdőre esik a víz, a fák levezetik azt a talajra, amibe lassan beszivárog. Ha nincs erdő, hanem vágásterek vannak, akkor az a csapadék a felszínen gyorsan elfolyik és viszi magával a talajt is. Szeremley Szabolcs erdőmérnök-barlangász erre mondta azt nemrég, hogy a bükki talaj leköltözik a barlangokba. Azaz a víz belemossa a mészkő üregrendszerébe, sáros zagyvalékká változtatva a karsztvízkészletet.
És odafent a hegytetőn mi marad?
Lepusztul a talaj, az életközösségek megváltoznak. Mivel növekszik az erdőhiány, az egész hegység kopárrá válik, kiszárad.
Ha már kiszáradás, sok helyen jól láthatóan még az egybefüggő erdők is száradnak az idei aszályban-hőségben.
A mesterségesen sűrített erdőkben a tarvágások, véghasználatok során hősokk keletkezik, pusztul minden. A ligetesebb, ritkább erdőkben, ahol tisztások, lékek vannak, melegkedvelő növényzet jön létre, és ha abból termelnek ki, szálalnak fákat, nem éri olyan sokk az élővilágot. A melegedő klímához jobban tud alkalmazkodni az ilyen típusú erdő.
A kormányzat által gyakran idézett statisztikák szerint az erdőterület inkább növekszik.
Igen, az erdőterület, azaz az erdőművelési ágba sorolt terület növekszik, de ebbe beletartoznak a letermelt vágásterületek is. Az erdő maga, tehát amit erdei ökoszisztémának nevezünk, az sajnos csökken.
Mit nevezhetünk jó erdőnek?
A természetvédelem és az élhetőség szempontjából a sokféle fafajú, elegyes, a vegyes korú, többszintű erdő a jó erdő. Amiben élő fák és kidőlt holtfák vannak, dús az aljnövényzet, gazdag az állatvilág. Az ilyen növénytársulás jobban ellenáll a viszontagságoknak, életképesebb. Erdőgazdálkodás szempontjából viszont ez a rossz erdő. Gazdasági szempontból az ültetvény jellegű homogén erdő a jó erdő, ahol katonás rendben és sűrűn állnak az egyforma, egykorú fák, azt ugyanis olcsón lehet letermelni. A gazdasági szemlélet következtében, konkrétan az erdőfelújítás során a gyérítések elhibázott mértéke vagy éppen elmaradása miatt egy végzetesen rossz erdőstruktúra, az optimálisnál jóval sűrűbb erdőszerkezet alakult ki, ami nagyon sok probléma forrása.
Azt gondolnánk, hogy a sűrű erdő a jó erdő.
Gazdasági érdekből jó, de minden más szempontból rossz. Ugyanis a kelleténél jóval nagyobb egyedsűrűség erőteljes koronazáródást okoz. Emiatt a fák gyorsabban nőnek, törekszenek a fény felé. Az ilyen, úgynevezett fasudarasodás miatt azonban a fák szilárdsága és mindenféle fizikai tulajdonsága romlik. A sűrű faállomány-szerkezet legszembeötlőbb jele a fák törzséből kinövő póthajtások sokasága. Az ilyen másodlagos korona megjelenése, ahogy nevezik, a fák legatyásodása, az erdő rossz egészségi állapotának és minőségromlásának a jele.
Az erdészek így doppingolják az erdőket?
Igen, az úgynevezett növedékfokozás érdekében gyakorlatilag mesterségesen gyorsabb növekedésre serkentik a fákat. De tudnunk kell, hogy a sűrű erdőkben az egyes fák termőterülete, a növőtere vészesen csökken. Bátran kimondhatjuk, hogy a magyar erdők agonizálnak – amit a „legatyásodás” mellett az egyre intenzívebben jelentkező fakidőlések is jeleznek. A sűrű szerkezetű erdő gyenge állapotú faegyedeit könnyebben dönti a szél, a rátapadó hó, zúzmara, jég miatt pedig dőlnek-borulnak, gyökerestül kifordulnak vagy derékba törnek.
Egyáltalán mennyi erdő van Magyarországon?
Az Országos Erdőállomány Adattár szerint 2021-ben az erdő művelési ágban lévő terület pontosan 1 941 579 hektár volt. Nyilvánvaló, hogy az erdő művelési ágban lévő területeken nincs mindenhol erdő, hiszen a fakitermelések miatt jelentős mennyiségű vágástér, tarra vágott erdőrészlet található szerte az országban. Ugyanakkor a néhány éves, évtizedes újulat, vagyis az úgynevezett kisfával borított terület sem nevezhető erdőnek.
Az úgynevezett örökerdő, tehát a folyamatos erdőborítást biztosító szálaló üzemmódban kezelt erdőterület, mindösszesen 27 735 hektár, ami iszonyúan kevés. Ha ehhez hozzátesszük az erdőrezervátumokat vagy az olyan sziklaerdőket, szurdokerdő-társulásokat, karsztbokorerdőket, amelyek gazdasági szempontból érdektelenek, és az éppen átmeneti, átalakító üzemmóddal érintett erdőterületeket, akkor is kétszázezer hektár alatt van az az erdőterület, ahol biztosított az erdő, mint ökoszisztéma léte, fennmaradása.
Ennyi a természetvédelmi oltalom alatt álló erdő?
Nem. Hazánkban közel 459 ezer hektár védett erdő van, ebből a nemzetipark-igazgatóságok vagyonkezelésében csupán 50 ezer hektár található. Sajnos ezek túlnyomó részében az állami erdőgazdaságok erdőterv szerint hozamvezérelt gazdálkodást folytatnak. És ez a gond. Ezért láthatunk nemzeti parkokban, tájvédelmi körzetekben is véghasznált vagy éppen tarra vágott területeket.
Nagy átkozódások kíséretében gyakran végigszáguld a közösségi médián egy-egy olyan fotó, amin a természetvédelmi tábla mögött felhalmozott, kivágott fák állnak rakásban. Ezek szerint ez szabályos?
Az erdőgazdálkodók nem sértik meg a törvényt, ők csak kihasználják a törvény adta lehetőségeket. A természetvédelmi törvény ugyanis védett erdők esetében lehetővé tesz három-öt hektáros vágásteret.
Jogilag szabad, de ökológiailag nem lenne szabad?
Így van. Itt kellene a természetvédelmi szempontokat érvényesítenie a természetvédelmi igazgatásnak. De Magyarországon az állami természetvédelem gyakorlatilag egy erélytelen dolog. Én ebben voltam húsz évig, és azt kellett látnom, hogy itt valami végletesen romlik. Különösen az utolsó tíz évben.
A korábbi környezetvédelmi, természetvédelmi kormányzati szerv mára gyakorlatilag egy ökoturisztikai szolgáltatóközponttá alacsonyodott.
Az összes magyar állami természetvédelemben dolgozó kollégám, akit ismerek, szenved ettől. Sőt, én is ehhez asszisztáltam. Annak ellenére, hogy számos alkalommal nyilvánosan is szóvá tettem a problémákat.
Van arra remény azért, hogy visszafordítható az erdők agonizálása Magyarországon, vagy tényleg temethetjük az erdőt?
Véleményem szerint vissza lehet fordítani a folyamatot, a természet nagyon nagy úr. Az biztos, hogy most leszálló ágban vagyunk, de lehet megálljt parancsolni. Ez nyilván igazgatási-politikai akarat kérdése. A gazdasági érdekeket minden téren vissza kell szorítani, a politikának pedig a döntésekbe be kell vonnia a biológusokat, ökológusokat, geográfusokat – sőt a tájtörténészeket és a néprajzkutatókat is.
A legfontosabb az lenne, hogy az erdészettudomány képviselői és az erdőgazdálkodók nemcsak beszélnének az örökerdőről és a korszerű módszerekről, hanem valóban átállnának a folyamatos erdőborítás melletti gazdálkodásra. Kezdjék a természetvédelmi oltalom alatt álló erdőkkel, aztán terjesszék ki a többi erdőterületnek legalább felére. Az már meglátszana az erdők ökológiai állapotán.
Névjegy: Baráz Csaba 2001-től 2021-ig a magyar állami természetvédelemben, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságon dolgozott, főleg oktatási területen. Munkássága idején számos díjat, elismerést kapott, többek között a Pro Natura-díjat. Szakmai jellegű blogjában több alkalommal bírálta a jelenlegi erdőgazdálkodási gyakorlatot. Tavaly év végén munkáltatója a kormányzati szolgálati jogviszonyát érdemtelenségre hivatkozva felmentéssel megszüntette, mert véleményt nyilvánított a kötelező védőoltást elrendelő kormányrendeletről, és azt javasolta, hogy az állam is vállaljon felelősséget. Véleménye szerint eltávolítására ez az indok csupán ürügy volt, a valódi okot az állami természetvédelem hiányosságainak és a védett természeti területeken folyó erdőkezelés anomáliáinak feltárása jelentette.
