A balatoni dugó örök: tereléssel, majd az M7-es egyirányúsításával is harcoltak ellene
2022. augusztus 5. – 04:54
„Az új balatoni forgalomirányítás törzskara felkészülten várja a »csúcsot« a pákozd-
sukorói elágazásban” – írta az Esti Hírlap az 1967. augusztus 7-i számában. A mellékelt fotót egy keresztbeálló Moszkvics rádiós rendőrkocsi uralja.
Szekér, lovas fogat? Kösz, nem!
Ekkor már évek óta épült a VII. út néven a balatoni autópálya. Muszáj volt, mert – ahogy a későbbi M7-es megépítéséről szóló első, 1961-es, Népszabadságban megjelenő hír írója fogalmaz: „Kinőtte a forgalom a balatoni utat is, különösen a hét végén kénytelenek a gépkocsivezetők csökkenteni a sebességet és még így is igen nagy a balesetveszély.” Az új út, így a lap, „hét és fél méter széles lesz, két szélén úgynevezett vezető sávval. Ez az út elkerüli a lakott területeket, szekér, lovas fogat nem hajthat majd rajta, s így biztonságosabban, gyorsabban haladhatnak az autók.”
A szerző kitér a későbbi M1–M7-es autópálya fővárosi bevezető szakaszára is, amit az egész építkezés egyik legnehezebb feladatának nevez: „A bevezető út négynyomú pálya lesz, elválasztó sávval, kétszer 7,5 méter széles, illetve bent, a főváros területén mintegy 14 méter széles, elválasztó sáv nélkül. Tervezéséhez már hozzáláttak a szakemberek, s előreláthatólag még ebben az esztendőben megkezdődik a földmunka.”
Hé, CP 22-00 rendszámú Trabant! Anyád!
Na de vissza 1967-hez! Ekkorra Budapesttől Kápolnásnyékig ért az M7-es félautópálya, először ugyanis csak a bal pályát építették meg. Az eredeti burkolat – akárcsak Adolf Hitler vagy a keletnémet kommunisták autópályái – betonlapokból készült, az illesztéseknél döccent egyet az autó. Ilyenkor a gyakorlatlan autóvezető azt hihette, hogy járműve defektet kapott.
„Sajnos, hozzászoktunk már az országutakon – s különösen a balatonin – a lépten-nyomon látható, veszélyesnél veszélyesebb közlekedési szabálytalanságokhoz, amik sohasem indokolhatók a nagy forgalommal, de legalább – mondjuk így: »magyarázhatók«” – írta a már idézett Esti Hírlap. A szerző, Balogh László, elrettentő példaként írta le saját, friss tapasztalatát. Irigykedve olvastam e sorokat az effajta édes bosszút ma már lehetetlenné tevő GDPR előtti időkből:
„Budapest határában az ELŐZNI TILOS! tábla mellett előzött minket a CP 22-00 rendszámú Trabant…”
A riport szerint a rendőrség felkészült a vasárnap esti csúcsra, lent a forgalomirányítás törzskarának Moszkvicsa, az égben rendőrségi helikopter körözött. Itt, Kápolnásnyéknél osztották két részre a forgalmat, volt, akit továbbengedtek az autópályán, másokat Pákozd felé irányítottak. Így osztották meg a forgalmat, és kerülték el, hogy nagy dugó legyen.
Az embereknek persze semmi sem jó. „A módszer tehát jó – ezt mi is megállapíthattuk – csodálatosképpen sokan mégis megsértődtek, járművük »lebecsülését« látják az elterelésben” – dohogott az örök elégedetlen újságíró.
Egyirányú félautópályával a vasárnapi dugók ellen
A módszert öt évvel később fejlesztették tökélyre. 1972-ben az M7-es már Zamárdiig ért, de még mindig csak a bal pálya készült el, a jobb pályát éppen abban az évben kezdték építeni. A forradalmi újítás az volt, hogy a nyári vasárnapokon délután 2-től este 10-ig Zamárdi és Törökbálint között csak Budapest felé mehettek az autók a félautópályán.
És hogy nézett ki mindez a gyakorlatban? A rendőrök és az útügyesek 11 órától kezdték meg a forgalom elterelését a Balaton felé tartó sávból. Akiket az ellentétes oldalon fekvő benzinkutak és vendéglők parkolójában talált a vasárnap délután 2 óra, azok este 10-ig voltak kénytelenek ott rostokolni. Az újdonságról tudósító Esti Hírlap külön megkérte az autóvezetőket, hogy „ha valamely csomóponton forgalomeltereléssel találkoznak, akkor a rendőrök, a jelzőőrök utasításait vonakodás és vita nélkül teljesítsék”.
Az autópálya jobb pályáját 1975-re építették meg, a lendület és a pénz ekkor közel harminc évre elfogyott. Az M7-es végül Zamárditól az országhatárig 2008-ra lett kész.