Ismét rákkeltő méreg szivároghat a Dunába Óbudán

2022. július 27. – 16:23

frissítve

Ismét rákkeltő méreg szivároghat a Dunába Óbudán
Az egyik Dunába szivárgó talajvízerecske – Fotó: Tenczer Gábor

Másolás

Vágólapra másolva

A hatóságok mintegy 14 éve tudnak róla, hogy extrém alacsony dunai vízállásnál – ellennyomás hiányában – elkezd szivárogni az egykori óbudai gázgyár szennyezett talajvize a folyóba. A 2018-as aszály idején a Greenpeace mintákat is vett a sárgászölden habzó, szúrós szagú folyadékból, és az eredmény sokkoló lett: egyes rákkeltőnek minősített szennyezők többszázszorosan, más súlyos mérgek pedig többezerszeresen haladták meg a talajvízre megengedett határértéket. A korábbi tervek ellenére a kármentesítés még mindig nem történt meg, a szennyezett talajvíz pedig ismét elindult a Dunába. A Fővárosi Vízművek korábban kimutatta, hogy a szennyezés az ivóvíz minőségére nincs hatással.

A budai Duna-parton, az újpesti vasúti hídtól délre, körülbelül az Óbudai-sziget északi csúcsánál szúrós, büdös szagot sodor a kutyasétáltatók, horgászok orrába a szél. Az alacsony vízszint már a hullámtörő kövek alatti iszapos réteget is közszemlére teszi, az iszapba pedig érdekes erezetet rajzol a kövek alól szivárgó, a közeli, szennyezett gázgyári talajból érkező talajvíz.

A parti ösvényről először a sárgászölden habzó trutyi tűnik fel a parti iszapon, ha pedig közelebb megyünk a nem éppen gusztusos látványú anyaghoz, a szag is megüti orrunkat. A szúrós bűz jellegét nehéz körülírni, ha nagyon mondani kellene valamit, leginkább egy kénköves-szalmiákos kádban bomló öreg autógumit idéz fel.

Körülbelül száz méter hosszan több befolyás, mini trutyideltavidék található a különböző színűre színeződött habos iszapon. Pár méterre a beszivárgási pontoktól kajakosok, kenusok eveznek el, lejjebb a szigeti oldalon vagy a parton kutyákat fürdetnek. Mintegy negyedórás fotózgatás után erős köpködési, majd köhögési inger a válasz a bűzre, itt az idő elhagyni a területet.

A látvány és a szag nem véletlen. 2018-ban a Greenpeace mérései rendkívül magas szennyezést mutattak ki a rákkeltő naftalinokból, valamint a mérgező policiklusos aromás szénhidrogénekből (PAH) és a rákkeltő benzolból:

  • Egészségkárosító naftalinok: a két, naftalinokra vizsgált mintából az egyikben 75, míg a másikban 400 µg/l (mikrogramm/liter) feletti volt a naftalinok koncentrációja. Ez nagyon jelentősen túllépi a talajvízre megengedett határértékeket, melyek talajvízre literenként 2 µg-ot, a felszíni vizekre literenként évi 2,4 µg-ot engednek meg. A naftalin „valószínűleg emberi rákkeltő” besorolású.
  • Mérgező PAH-ok (policiklusos aromás szénhidrogének): teljes koncentrációjuk 157, illetve 238 µg volt literenként, míg a talajvizekre megengedett határérték 2 µg. Egyes PAH-ok esetében még jelentősebb volt a határérték-túllépés. Az acenaftén koncentrációja több mint 3000-szeresen haladta meg a talajvízre megadott értéket.
  • Rákkeltő benzol: 66,7 µg/l volt a legmagasabb mért koncentráció, míg a talajvizekre megadott határérték 1 µg.
  • Idegrendszerre káros xilolok: a legmagasabb mért érték 262 µg/l volt, míg a talajvízre megadott határérték 20 µg/l.
  • Rákkeltő arzén: az egyik mintában 57,7 µg/l volt a szintén rákkeltő arzén koncentrációja, mely ugyancsak többszörösen lépi túl a talajvízre megadott 10 µg/l-t és a felszíni vizekre megengedett 20 µg/l-t.
Gázgyári trutyidelta – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Gázgyári trutyidelta – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Az ilyen anyagok felszíni vizekbe jutását eleve mindenáron meg kell akadályozni az uniós szabályozás és a vonatkozó magyar jogszabály szerint is.

Szakértők szerint a mintákban talált veszélyes, rákkeltő anyagok közvetlen veszélyt inkább azokra jelentenek, akik az alacsony vízszintállásnál közvetlenül érintkeznek a csurgalékvízzel vagy beszívják az azokból képződött gázokat. Azaz főleg állatokat (halakat, madarakat, kutyákat) érinthet, esetleg az arrafelé horgászó, sétáló embereket.

A szennyeződés a folyóba kerülve felhígul, de bizonyos mennyiségben, az alacsony vízállásnál kevésbé hatékony parti szűrésű kutakon keresztül akár az ivóvízbe is bekerülhet.

A Fővárosi Vízművek számára is ismert az egykori Óbudai Gázgyár kármentesítésével kapcsolatos probléma, de korábbi vizsgálati eredményeik szerint a szolgáltatott ivóvíz minőségére nincs hatással az alacsony dunai vízállásnál a folyóba szivárgó gázgyári szennyeződés.

Mi van a földben?

A talajvíz egyértelműen a jelenleg üresen álló, part menti, régi gázgyári telkek alól csorog a Dunába. A szennyeződés már több mint száz éve a talajban lehet.

Az Óbudai Gázgyár hivatalos megnyitóját 1914. június 13-án tartották a Wikipédia szerint. A gyár a maga idejében a legkorszerűbb technológiát alkalmazta, amivel akár napi 250 ezer köbméter gázt termelt. Az ennek eredményeképpen megmaradt, és nem megfelelően tárolt gázmassza káros hatásai jelentkeznek most. A gyár a gáz mellett még egyéb melléktermékeket is előállított: kokszot és kátrányt. A kátrányt a ma is megtekinthető kátránytornyokban tárolták, és itt választották szét gravitációs úton a könnyű, és az útépítéshez használt nehéz kátrányt. A Gázgyárat 1984-ben zárták be.

Próbálkozások a kármentesítésre

Mint az egy korábbi indexes cikkben megjelent, a Főgáz 2002-ben készítette el a szennyezett gázgyári terület kármentesítési tervét, ezután sokáig nem történt semmi. A környezetvédelmi hatóság egy bejelentés nyomán már 2009-ben vett mintákat az érintett Duna-parti területen.

Az akkori eredmények is a rákkeltő anyagok többszörös határérték-túllépését mutatták ki. A cianid mindhárom mérési pontban meghaladta a határértéket. Az arzén és az ólom mennyisége a hatszorosa volt a megengedett határértéknek. Határértéken túli eredményt mutattak ki az etil-benzolból, a xilolokból és a naftalinokból is egy vagy több mérési ponton. A talajban a cink, a higany és a THP (C5-C40) szintén túllépte a szennyezettségi határt.

Fotók: Tenczer Gábor / Telex Fotók: Tenczer Gábor / Telex
Fotók: Tenczer Gábor / Telex

Sok vita után 2017-ben írták ki a kármentesítési tendert. Az akkor becsült összes költség 9,49 milliárd forint volt. A tervek szerint 669 753 tonna talajt kellett volna eltávolítani. Ennek nagyobb részét ideiglenesen deponálták és visszatöltötték volna, míg a kisebb részét, 180 00 tonnányit máshova szállították és ártalmatlanították volna, és helyette új talajt hoztak volna a helyszínre.

A tender végül eredménytelen lett, ugyanis mindössze egy pályázó jelentkezett, az is a becsült érték duplájáért végezte volna el a munkát. A rehabilitáció itt újra megakadt, és azóta sem történt semmi.

Az illetékes Pest Megyei Kormányhivatal környezetvédelmi osztálya 2018-ban a szennyezőanyag-szivárgást a Duna vízhozamához hasonlítva kijelentette, hogy ahhoz képest elenyésző mérgező anyag jut a Dunába. Ennek ellenére a helyszínre vonultak, és megvizsgálták, szükséges-e további intézkedés. Lapunk megkereste az Országos Zöldhatóságot, hogy történt-e valamilyen intézkedés 2018 óta, válaszukkal frissítjük a cikket.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!