Nem erről volt szó: az üvöltöző részeg hordák visszatértek a bulinegyedbe

„Ez sajnos így is van” – mondta Niedermüller Péter, a kerület polgármestere azon felvetésre, hogy elkezdett visszatérni Belső-Erzsébetvárosba ugyanaz, ami a járvány előtt megszokott volt. Elmondta, hogy gyakran kap a környék lakóitól levelet, hogy „éjjel kettőkor-háromkor részeg hordák üvöltöznek”. Ezt elfogadhatatlannak tartja, és minden panaszt megért, épp ezért próbálnak megtenni mindent, hogy lehetőségeikhez képest valahogy kiszorítsák a kerületből ezt a típusú turizmust. A polgármester korábbi álláspontját hangoztatta, ami az, hogy ő nem szeretné, hogy a kerületbe – ahogy fogalmaz

„magukat merev részegre leivó turisták jöjjenek, és az legyen a turizmusuk egyedüli célja, hogy itt az otthonihoz képest fele áron ihatnak sört, és utána részegen összevissza okádják a kerületet”.

„Én nem látok változást, visszatért a turizmus, abban a formában, ahogy a vírus előtt is volt” – mesélte Garai Dóra, az Élhető Erzsébetváros VII. kerületi önkormányzati képviselője. Tapasztalatai szerint a lakosság panaszai változatlanok, nekik ugyanúgy azt mondják, ha látnak valamit, azt videózzák, és jelentsék be. A képviselő szerint bebizonyosodott, hogy ez egy kibékíthetetlen ellentét, vállalkozások profitérdeke és a lakosság ellenérdeke találkozik egymással minden este a negyedben.

„Olyan módon kibékíteni, hogy mindenkinek jó legyen, olyan egész egyszerűen nincs.”

Garai véleménye szerint a kerület vezetésének viszont nem a vállalkozókat, hanem a lakókat kellene szolgálnia.

Fellélegzés világjárvány idején

A járvány előtt is rengeteg vita zajlott a belső-erzsébetvárosi bulinegyed körül. A VII. kerület Nagykörúton belüli részét a 2010-es évektől elárasztották a turistaitatók, a kultikus és a kerület életében fontos szerepet játszó helyek pedig egymás után zártak be. A városrészből az évek alatt valódi bulinegyed lett, Belső-Erzsébetváros utcáit pedig Európa, sőt a világ különböző részeiről legénybúcsúsok és turisták tucatjai lepték el. Emiatt rengetegen elköltöztek, és egyre több lakást adtak ki vagy csináltak belőle Airbnb-t.

A negyedből azonban nem menekült el mindenki, sokan szervezkedni kezdtek, ennek a következménye a 2018-as, végül érvénytelen, de egyértelmű eredményt hozó népszavazás (majdnem dupla annyian szavaztak az éjféli zárórára, mint ahányan ellene). Időközben a kerület vezetést váltott, úgy nézett ki, jönnek a szigorú szabályok, az új polgármestert sokan „buliellenesnek” tituláltak. Aztán jött egy világjárvány, ami rendesen megtépázta a vendéglátásból élőket, sokan arra kényszerültek, hogy végleg lehúzzák a rolót. Most hiába a 2020-as kritériumrendelet, és a szigorúbb szabályok, úgy néz ki, elkezdett feléledni a negyed.

Lapunknak a környéken élők közül többen is elmondták, most tényleg a járvány előtt ismert helyzet kezd visszaállni a kerületben. Újra vannak kocsmatúrák, hangosan vonuló turisták, egyes beszámolók szerint pedig a frekventáltabb helyeken ott vannak a drogdílerek és prostituáltak is. Van, aki szerint rosszabb is a mostani helyzet, mivel hajnali 4-5 óra környékén nemcsak hangos, de agresszív bulizókkal is találkozni, a rendőri jelenlét pedig nem jellemző.

Sokan nem tartják be a 2020-as kritériumrendeletet és nyitott ablak-ajtó mellett üvöltetik a zenét, egészen az éjjeli órákig. Ráadásul napközben megjelentek a többnyire külföldről érkező legénybúcsús csapatok is, amelyek tagjai például óvszernek öltözve rohangálnak iskolák és óvodák környékén is – számol be az egyik ott élő. Van, aki szerint a polgármester csak „maszatol” és időt húz a munkacsoportokkal és a kritériumrendszerrel, a helyzet pedig valóban a Covid előttihez hasonlít.

A sokat hivatkozott 2020-as kritériumrendeletnek része többek közt, hogy a vendéglátóhelyeknek éjfél után zárva kellene tartaniuk, viszont a rendelet kivételt tesz. Külön engedélyt az kaphat, aki vállalja többek közt, hogy a zenei hangrendszerbe úgynevezett limitert, azaz teljesítményszabályozót épít be. Meghatározták – létszámtól függően – hogy melyik helyen milyen típusú ajtó kell hogy legyen, és megtiltották az árufeltöltést este tíz és reggel nyolc óra között. Biztosítani kell, hogy nemcsak a vendégek, hanem minden betérő használhatja a mosdót, és vendéglátónak kell intéznie a hely előtti járdaszakasz takarítását is. Továbbá azt is vállalták, hogy mindent megtesznek, hogy a vendégeik ne az utcán fogyasszák el az italukat, ennek betartatására pedig külön személyt kell alkalmazni. A szemetük elszállítására pedig külön szerződést kell kötniük vagy vállalni, hogy írásban megegyeznek az adott társasházzal, továbbá kötelező volt a repohárrendszer bevezetése is.

Egyik napról a másikra? Képtelenség

Azt Niedermüller is elismeri, hogy a problémát nem tudják egyik napról a másikra megoldani, ezért tűnik úgy, hogy most elkezdtek visszatérni a korábbi állapotok. Szerinte a probléma az előző városvezetés idején, 10-12 év alatt alakult ki, ezért nem is lehet két év alatt megoldani.

„Azt tessék megérteni, hogy azt megelőzően, hogy mi idejöttünk, semmi nem történt, képtelenség azt várni, hogy egyik napról a másikra megoldódjon minden.”

Felmerül a kérdés, hogy a kerület miért nem szigorít tovább, és tartatja be mindenkivel az éjfél, hajnal egyes zárórát. A 2020-ban bevezetett kritériumrendszernek része volt a zárás, viszont különböző engedélyekkel ez kikerülhető, így továbbra is vannak szórakozóhelyek, amelyek bizonyos napokon hajnali hatig nyitva tarthatnak. A polgármester szerint az ennél szigorúbb szabályozás azért nem jelentene megoldást, mert ahogy a rendőrség is felhívta a kerület vezetésének figyelmét, akkor egy időben kerülne több ezer ember az utcákra, a többség pedig vélhetően nem haza indulna. Külön probléma Niedermüller szerint a dohányboltok „törvényenkívülisége”, mivel azok nyitvatartását nem korlátozhatják, így ott zárás után is bárki boldogan fogyaszthatja, amit megvásárolt.

Azt a kerület vezetésével kritikus Garai Dóra és a polgármester is elismeri, hogy egész egyszerűen nincs annyi rendőr és rendész, hogy a bulinegyedben rendet tarthassanak éjszaka. Ahhoz, hogy rend legyen, Garai szerint esténként annyi járőrnek kéne mászkálnia a kerületben, mintha a Puskás Arénában koncert vagy focimeccs lenne. Niedermüller elmondta, hogy ő azokat a lakosokat, akik megkérdezik, miért nincs több rendőr kint járőrözni, a belügyminiszterhez szokta irányítani, mert rendőröket kizárólag ő tud munkába állítani. Azt pedig megérti, hogy nem sokan mennek rendőrnek:

„Ennyi pénzért ki fog elmenni és részeg turistákkal hadakozni éjjel?”

– teszi fel a kérdést. Természetesen örülne annak, hogyha több rendészeti szakember lenne a negyedben, de egész egyszerűen nincsenek elegen.

Garai elmondta, lehetséges, hogy nemzetgazdasági szempontból, esetleg Budapest számára valamilyen szinten kifizetődő, de a kerületnek nem. A teraszt használóknak különböző szabályozások miatt továbbra sem kell fizetniük, sok vállalkozó pedig nem is a kerületbe van bejelentve. Niedermüller Péter is megerősítette, hogy a kerületnek ebből a típusú turizmusból nincsenek nagy bevételei, mindazonáltal hoz pénzt az odaérkező turizmus, de tévedés lenne azt hinni, hogy ebből élnek meg.

Jönnek, és mintha nem lenne holnap, úgy isznak

A negyed helyzete vendéglátói oldalról sem a legfényesebb. A mostani állapot valóban hasonlít a járvány előttihez, sőt talán kezd rosszabb is lenni. Ugyanúgy jönnek a brit kocsmaturisták is, aki pedig idejön, „úgy iszik, mintha nem lenne holnap” – meséli Zsendovits Ábel, a Szimpla Kert ügyvezetője. Változás mindössze annyi történt, hogy 2019-hez képest csökkent a magyar vendégek száma.

„Az igényesebb vendégkörből vesztett Budapest.”

Újra megjelentek a „majoránnaterjesztők is”, azaz a hamis droggal és kábítószerrel kereskedők, akik Zsendovits szerint a járvány előttivel ellentétben egészen profi szinten végzik tevékenységüket. Szerinte esténként a probléma akkor kezdődik amikor a vendégek kikerülnek az utcára: más formában, de tudják folytatni a kevésbé kulturált szórakozást, így kialakul egy gyakorlatilag egész éjszaka tartó jövés-menés a negyedben. Ezt tetézi, hogy a kerületben továbbra is rengeteg az olcsó szállás, ahol a turisták többször egészen komoly bulikat szerveznek, de hosszabb távra is „megéri” a bulinegyedben albérlet után nézni, mert az is jó áron van: előfordul, hogy egy lakásban egyszerre tíz vendégmunkás lakik, miközben éppen felújítanak másik kettőt – meséli a Szimpla ügyvezetője.

Azt nehéz lenne megmondani, hogy a mostani helyzetért ki a felelős. „Mindenki fején van egy kis vaj” – mondja Zsendovits. A kommunikáció, az erőforrás és a jogkörök hiánya együttesen okoz problémát a kerületben. Rendőrök és egyéb rendfenntartók Zsendovits szerint nagyon kevesen vannak, angolul nem tudnak, ráadásul közülük többeket vidékről vezényeltek a fővárosba, nekik helyismeretük sincs.

Szerinte az önkormányzat által vázolt kulturális negyed jó irány lehet, de az hosszú távon valósul meg, és ehhez szükség lenne „közönségre” is. A Szimpla ügyvezetője szintén jó iránynak tartotta a munkacsoportok létrehozását, amelyekben meg lehetett beszélni ezeket a problémákat, de ez a kezdeményezés szép lassan elhalt, valós eredményeket pedig nem hozott. A kerület által 2020-ban megalkotott kritériumrendszert nem tartja rossznak, de hozzátette, hogy amennyiben a mostani szabályozást betű szerint betartatnák, akkor gyakorlatilag be lehetne záratni bármit. Csodát pedig önmagában ettől nem lehet várni, főleg hogy ez csak erre a kerületre vonatkozik, a város többi kerületének szabályozása szinte minden esetben eltérő. Zsendovits szerint lehetne ezt jól is csinálni, de minden oldalról szükség lenne az együttműködésre, kezdve a társasházak lakóközösségeitől egészen az önkormányzatig.

A „gusztustalan kocsmaturizmus” felszámolása folyamatban

A városrészbe tervezett kulturális negyed kialakítása Niedermüller szerint nem rövid folyamat. Szerinte mindent megtesznek, hogy – lehetőségeikhez mérten – kisebb lépésekkel, de elinduljanak „egy jó irányba”. Példának hozta a Klauzál téren nyitott K6 galériát, illetve azt, hogy próbálják pályázati pénzzel támogatni, hogy a vendéglátóhelyek szervezzenek kulturális műsorokat. A megoldás szerinte a belső-erzsébetvárosi tömegturizmus mérséklése. A polgármester több helyen is hangoztatta, elfogadhatatlannak tartja, hogy csak a negyedben 400 vendéglátóegység van, ezeket szerinte más, akár külsőbb kerületekben kéne szétosztani.

Ezt hosszú távon a kultúra ösztönzésével lehet elérni – ennek megvalósításához van például a kerületnek egy tavaly elfogadott 120 oldalas koncepciója is. Azt szeretnék elérni, hogy a kerület bulinegyed része egészen más típusú turizmus számára legyen vonzó.

„A minőségi turizmust nagyon szeretnénk támogatni, az olyanokat, akik azért jönnek a kerületbe, hogy igyanak egy jó pohár bort vagy egyenek valami finomat.”

Azt a típusú turistaréteget szeretnék a kerületen kívül tudni, amelyik például még szállást se foglalt, mert miután hajnalig bulizott, elvégezte a dolgát valamelyik bokornál, majd elaludt valamelyik padon – fejti ki elképzeléseit a Niedermüller Péter.

Belső-Erzsébetváros, azaz a bulinegyed problémájának megoldása a forráshiányos és jogköreitől megfosztott önkormányzat számára bizonyára nem egyszerű. A polgármester állításai szerint a lehetőségeikhez képest mindent megtesznek a rendészeikkel és a rendőrökkel. Táblákkal és tolmácsokkal is igyekeznek felhívni az ideérkező turisták figyelmét, hogy a történelmi városrész nem egy hatalmas, szabályok nélkül üzemelő kültéri kocsma.

Az ott élők türelme azonban érthető módon fogy, hiszen a probléma nem új keletű, ráadásul a pandémia ideje alatt volt lehetőségük azt is megtapasztalni, hogy milyen lenne az élet a vendéglátóhelyek nélkül. Aki maradni szeretne, jelenleg kizárólag abban bízhat, hogy a kerületvezetés és a polgármester hosszú távú terve megvalósul, és a buliturizmust elkezdi kiszorítani a „kultúrnegyed”, és szép lassan elfogynak a legénybúcsúkért és az olcsó sörért érkezők.