Magyar gázfüggőség: elvárjuk, hogy kisgatyában flangálhassunk télen a lakásban, pedig ideje lenne felkészülni egy új világra

2022. június 28. – 18:23

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Óriási léptékű strukturális változásokra van szüksége Magyarországnak ahhoz, hogy elérjük a 2050-re kitűzött klímacélt. Ezek a lépések – amelyeket inkább előbb, mint utóbb muszáj lesz megtenni – az átállás léptéke miatt semmiképp sem lesznek zökkenőmentesek. Az államnak egy seregnyi eszköz áll a rendelkezésére ahhoz, hogy tompítsa a sokkot, az ehhez szükséges politikai akarat azonban egyelőre kevéssé mutatkozik. Az Egyensúly Intézet friss kiadványainak bemutatóján jártunk, ahol Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány felelőse, Bart István, a Klímastratégia 2050 Intézet igazgatója és Csernus Dóra, az intézet klíma- és környezetpolitikai szakértője beszélgettek arról, hogyan kell(ene) megváltoztatnunk az életünket a következő évtizedekben.

Az Egyensúly Intézet rendszeresen publikál háttértanulmányokat és a döntéshozóknak szánt szakpolitikai javaslatcsomagokat arról, szakértőik szerint milyen intézkedések végrehajtásával lehetne sikeresebb, zöldebb, élhetőbb, versenyképesebb az ország. A keddi alkalmon a klímaadaptációval foglalkozó anyagokat vitatták meg a résztvevők.

Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója rögtön az elején kiemelte: a téma energetikai részének különös aktualitást ad, hogy az orosz-ukrán válság miatt a földgázról való leválás biztonságpolitikai prioritás is lett. Ennek megfelelően a beszélgetés is túlnyomó részt a gázkérdés, a földgázról való lehető leggyorsabb leszokás körül forgott: az Egyensúly Intézet diagnózisa szerint fontos lenne, hogy 2030-ig 200 ezer magyar háztartás függetlenedjen a gázhálózattól, amit az államnak vissza nem térítendő forrásokkal és kedvezményes hitelekkel kell támogatnia.

„Ahhoz képest, hogy nincsen saját gázunk, borzasztó sokat égetünk, Magyarország energiafüggőség tekintetében az unión belül az egyik legrosszabb helyzetben van” – kezdte Perger András, aki szerint ezt a helyzetet „az eddigi kormányok nem kezelték sehogy, csak újabb csatlakozások és vezetékek felépítésével, utána pedig elkezdtek az embereknek pénzt adni rezsicsökkentés címen, hogy nyugodtan használjanak csak annyi gázt, amennyit akarnak”.

Vagyis rengeteg pénz elköltésével csak közelebb hoztuk a klímaválságot és nem találtunk megoldást a függés csökkentésére sem.

Mint mondta, a háború indulásakor ő azt hitte, most jött el a pillanat, amikor elindulhat egy előremutató gondolkodás ezen a területen, de egyelőre ezt nem látja. „Közeleg a fűtési szezon, amire más uniós országok már elkezdtek alternatív megoldásokkal is készülni, itthon pedig csak annyi történik, hogy a külügyminiszter lenyilatkozza: lesz gáz, mert neki az orosz energiaügyi miniszter ezt megígérte.” Aztán a következő nap elzárnak egy Európa irányába menő vezetéken egy gázcsapot az oroszok – ugyan karbantartásra hivatkozva, de ez azért nem megnyugtató a Greenpeace energiaügyi szakértője szerint, aki kiemelte, hogy míg tavaly ilyenkor 60% volt a gáztározók töltöttsége, most csak 40.

Perger András és Filippov Gábor – Fotó: Egyensúly Intézet
Perger András és Filippov Gábor – Fotó: Egyensúly Intézet

Az importált földgázról a jelen lévő szakértők egybehangzó véleménye szerint minél gyorsabban és minél teljesebb mértékben le kellene szoknia az uniónak és benne Magyarországnak. Itthon a legnagyobb gázfogyasztó a fűtés révén a lakosság (a 4 millió lakóingatlan az ország teljes energiafelhasználásának 32 százalékát fogyasztja a Magyar Energia- és Közmű-szabályozási Hivatal adatai szerint), a legjobb módszer a gázfüggés csökkentésére tehát

  • a lakóépületek mélyfelújítása (ez minimum 60%-os energiamegtakarítást jelent);
  • az új épületek esetében pedig a gázos fűtési rendszer konkrét tiltása egy adott dátumtól (az Egyensúly Intézet erre 2025-öt javasolna).

Az épületállomány itthon olyan elavult energetikai szempontból, hogy szakértők szerint ​​egy átlagos magyar lakóépület energiafogyasztását legalább a felére lehetne csökkenteni. Ilyen körülmények között Perger András szerint triviális, hogy kormányzati prioritás kellene legyen az országos szintű épületenergetikai felújítási program, ám eddig nem mutatkozott szándék erre a magyar állam részéről. Még a lakásfelújításra kapható támogatásoknál sem volt energetikai követelmény, ami óriási elszalasztott lehetőség: ha családok most ráköltenek egy felújításra 10 millió forintot, a következő 20-25 évben nem biztos, hogy ekkora összeg még egyszer össze fog jönni erre a célra. Ezért a jelen felújításait kellene úgy megcsinálni, hogy karbonsemlegességet eredményezzenek, és a jövőben már ne nagyon kelljen hozzányúlni ezekhez a lakásokhoz.

Bart István azt mondta, uniós szinten azért látni politikai akaratot a zöldítésre, a 2019-es EP-választáson több országban jó eredményt elért zöld pártok hajtják az uniós klímacél felé törekvést és a Fit For 55 csomagot. Sőt, noha Magyarországon ezt a mindennapokban nem érezzük, azért minket is köt a közösségi vállalás és a hazai klímaterv. Bart szerint forradalmi gondolatnak tűnhet azt hangoztatni, hogy a lakosságnál is vissza kell fogni azt a nagyon kiterjedt földgázfogyasztást, amihez ma szokva vagyunk, de ez valójában benne van a nemzeti klímastratégiában.

Perger András szerint a szokásokat is át kéne alakítani, de ez még aktív állami szerepvállalással sem lenne egyszerű feladat. Az pedig politikai értelemben teljesen racionális, hogy a kormány nem vállalja az emberek egyesével győzködését arról: mostantól ne az legyen, hogy meleg lesz a lakásban olcsón, komfortosan, hanem ehelyett bizonyos átalakításokra, lemondásra, kényelmetlenségre van szükség. Ha ugyanis bármi ehhez kapcsolódót említ az ember, akkor a választók megijednek, ahogy azt sem lehet szóba hozni, hogy mi lenne ha csak 20 fokra fűtenénk fel a lakásokat télen. A Greenpeace szakértője szerint ez a téma Magyarországon szentségtörésnek számít:

míg a skandináv országokban nincs abban semmi különös, hogy az emberek gyapjúzokniban és vastag pulcsiban vannak otthon, a magyarok tömegeinek az az elvárása, hogy kisgatyában mászkálhasson télen a 25 fokos lakásában.

Politikailag kétségkívül nehéz helyzetet teremtene ilyen intézmények megkérdőjelezése, a Fidesz ezt nem is vállalja be: elég ha csak arra gondolunk, hogy a kormány minden alkalommal lecsapja a labdát, ha bármely nyugati politikus vagy magyar ellenzéki felveti az otthoni energiaspórolás lehetőségét.

A tudatformálás nehézségein felül jóval konkrétabb, materiális problémák is felmerülnek a lakossági gázfogyasztás és az energetikai felújítások kapcsán. Ilyen például a szociális vetület, miszerint ingatlanok százezrei vannak olyan állapotban, hogy már a felújítási összeget sem érni meg beléjük ölni. De azt mégsem mondhatja az állam, hogy az ilyenek tulajdonosai ne kapjanak támogatást az átállásra.

Bart István szerint ezt például egy jól működő bérlakásrendszerrel lehetne kezelni, tipikus esetként említve, amikor egy idős, megözvegyült ember egyedül él egy rosszul szigetelt falusi Kádár-kockában, ami már méretre is túl nagy. Valójában neki is sokkal jobb lenne, ha beköltözhetne a gyerekei közelébe a városba egy bérlakásba, de jelenleg nem elég rugalmas a rendszer ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni. Ezért bár elsőre nem triviális, a bérlakáspolitikának igenis sok köze van az energiaspóroláshoz: óriási megtakarítást jelentene, ha az alacsony energiakibocsátású bérlakásállomány 25 százalékra nőne 2040-re – mondta Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet szakértője.

Boda Tímea (Egyensúly Intézet), Bart István és Csernus Dóra – Fotó: Egyensúly Intézet
Boda Tímea (Egyensúly Intézet), Bart István és Csernus Dóra – Fotó: Egyensúly Intézet

Javaslatuk szerint ezért mindenképpen jóval több lakást (magánt és államit egyaránt) kellene bevonni a bérlemények közé, ugyanis míg sok nagyvárosban 60%-ot is eléri a bérleti piacon kínált lakások aránya, Budapesten ez csak 6%. A csomag egyébként más ingatlanpiaci elemeket is tartalmaz, az áremelkedést például azzal (is) fékeznék, hogy a befektetési céllal vásárolt lakások illetékét drasztikusan, 4-ről 10%-ra növelnék.

Filippov Gábor szerint annak ellenére, hogy elsőre nehéz politikai feladványnak tűnik a zöld átállás népszerűvé tétele, valójában kevés olyan programot lehetne mondani az elmúlt 30 évből, ami olyan sikeres lehetne, mint a támogatott mélyfelújítás. Mint mondta, pártállástól függetlenül bármilyen oldalnak népszerűséget hozhatna egy ilyen program megfelelő politikai keretezéssel, hiszen végső soron ebben az értelemben „a politika teremti a valóságot”.

Az Egyensúly Intézet javaslatcsomagjának fő pontjai
Az Egyensúly Intézet javaslatcsomagjának fő pontjai

Ennek azért megágyazna, ha az egész projekt hosszú távú, kormányzati ciklusokon átívelő elköteleződés mellett valósulna meg, mint például Hollandiában, ahol elképesztően precíz terveket és támogatási modelleket készít az állam a gázkivezetésre (is). Bart szerint a németalföldi országban az önkormányzat, a lakosság, a szolgáltatók, az állam és a civil szféra együtt dolgozik a városrészeként lezajló zöld átmeneten, ami egy igen hatékony átállást eredményez.

Ez a módszer teljes gazdasági ágazatoknak is segítség lenne Csernus Dóra szerint: az építőipart jellemző extrém ciklikusság sokat enyhülne, ha a szereplők tudnák, hogy a megrendelői oldalon évtizedekre előre számolhatnak egy államilag támogatott mélyfelújítási programmal, akár évi százezer ingatlan korszerűsítését ki lehetne tűzni. Erre már lehetne alapozni alapanyaggyártást, beszerzést, munkaerőképzést- és felvételt, ellentétben a mai helyzettel, amikor maximum egy-két évre látni előre.

A nagyon távlatos, hatalmas költségigényű programok mellett a beszélgetés résztvevői olyan intézkedéseket is megemlítettek, amelyeket akár rövid távon meg lehetne lépni, és jelentős javulást eredményeznének. A közlekedés terén ilyen lenne például az alacsonyabb sebességkorlátozás bevezetése az autópályákon, amivel rengeteg benzint lehetne spórolni; 15-18 százalékos energiamegtakarítást jelentene, ha 110 kilométeres maximális óránkénti sebességet vezetnének be. Bart István úgy gondolja, első körben akár csak átmeneti jelleggel is meg lehetne lépni ezt. Az Egyesült Államokban például az 70-es évek olajválsága idején léptek hasonlót a spórolás szükségességére hivatkozva, de aztán sok helyen úgy maradt, és a mai napig lassabban kell menni. Egy szigorúbb sebességkorlátozás lényegében egy sima jogszabály-módosítással és az ellenőrzés fokozásával elérhető, miközben

fontos üzenet lenne a társadalom számára arról, hogy most már egy másik világban élünk – vélte.

A beszélgetés alapját képező csomag itt, a hozzá tartozó háttértanulmány pedig itt olvasható.











Kövess minket Facebookon is!