A szarvaskői forrás elterelése „nem biztos, hogy lélekemelő, inkább arcpirító eset”

Szarvaskő a Bükk egyik legszebb települése, magas sziklafal mellett, festői völgyben húzódnak meg házai. A túrázók által is kedvelt falu békés életét legfeljebb egy kutyaharapás vagy hasonló jellegű, kiskaliberű eset bolygatta meg eddig, ám a múlt héten bekerültek az országos médiába. Az ügy megosztotta a falu közéletét is, a helyi fórumokon indulatos vitákat váltott ki.

Néhány napja az Egri Ügyek nevű helyi újság pattintotta ki azt a sztorit, hogy Szarvaskő erdész alpolgármestere egy csővel terelte a saját telkére a közeli Margit-forrás vizét. A történet annyira hihetetlennek tűnt, miszerint pont egy, a természet védelmére felesküdött vezető kövessen el ilyen incidenst, hogy személyesen látogattunk el Szarvaskőre, beszélni az érintettekkel.

Szégyen Szarvaskőre nézve

Szarvaskő főterénél ketten várják nagy lelki nyugalommal a Volánbuszt. Odalépek egyikükhöz, megtudni, hallott-e az esetről, mi a véleménye róla. Először nem akarja tudni, mi ez, de később kiderül, hallott már róla a faluban, mert mindenki erről beszél. Igazából nem akar véleményt nyilvánítani, épp kapóra jön neki egy hátam mögött elsuhanó autó: ott az egyik helyi képviselő benne, kérdezzem meg őt. Odaballagok hát a közelben megálló autóhoz.

Mint kiderül, valóban az egyik képviselőhöz van szerencsém a település négytagú testületéből, de gyorsan kijavít: volt képviselő, hiszen a testület a botrány nyomán feloszlatta magát. Névvel nem akar szerepelni a riportban, de a véleménye velős a forráselterelés ügyében:

„Nem biztos, hogy lélekemelő, inkább arcpirító eset”

– mondja, hozzátéve: szégyenletes, hogy Szarvaskő ilyen hírekben szerepel. Az illetékes alpolgármesterről annyit közöl: magas politikai kapcsolatokkal rendelkezik, de lehetett sejteni, hogy le fog bukni, csak azt nem, hogy mikor. Ennél többet már nem tudok meg tőle.

A helyi közösségi fórum segítségével viszont aránylag hamar megtalálom a bili kiborítóját, és a forráselterelés felfedezőjét. Mindketten név nélkül nyilatkoznak csak, mert „kicsi a falu, ki tudja, mi történik”, ha vállalják a nevüket. Nézzük tehát, honnan indult a történet.

Az eltűnt vízcső nyomában

Kezdetben volt néhány műanyag vízcső, ami a falu egyik felének csatornázási munkáiból maradt, és sokak szemét szúrva, oda volt hányva az út mellé. A csöveken egyébként, mint később megtudtam, a kivitelező biztosította az ivóvizet a felső házaknak a beruházás alatt, majd mivel nem tudta rögtön elszállítani, azt kérte, hadd hagyhassa ott az út mellett ideiglenesen. Ez a vállalkozó jelezte azt is az önkormányzatnak március végén, hogy az egyik éjszaka a csöveinek lába kélt. A falugondnok eredt az elveszett csövek nyomába, tőle tudták meg többen is, hogy mi történt.

Itt kapcsolódik be a sztoriba interjúalanyunk, nevezzük Katalinnak, aki április elején a falu és az erdő határán sétálgatva szokatlan helyen pillantotta meg az eltűnt csöveket: a Margit-forrás erecskéje és Nahóczki László alpolgármester és főerdész faluszéli telke között. A cső, sőt, a nagy műgonddal összerakott csőrendszer a mohalepte természetes kis csobogóból egy földbe ásott műanyag szüreti kádba vezetett, onnan a kis vasúti híd alá felkötözve a töltés mellé kanyarodott, és a frissen levágott dzsindzsa takarásában, a telekkerítésen áthúzva két nagyméretű medencébe szállította a vizet.

Katalin megdöbbenve látta, hogy a közeli Eger-patakba vezető ér medre kiszáradt, a medencékben viszont, mintha halak fickándoztak volna. Mint mondta, az ér mellett védett békák, szalamandrák élnek, a meder kiszáradása veszélyeztette az életüket: igaz, hogy ez egy kicsi szála a természetnek, de ha ez megbomlik, végül borulhat az egész ökoszisztéma, márpedig ő azt szeretné, hogy még az unokái is láthassák egyszer a szalamandrákat.

Mint mondja, az egész ügy le is zárult volna azzal, hogy meglett a cső, kijött a nemzeti park természetvédelmi őre, csakhogy ezek után eltelt 2-3 hét, és nem történt semmi változás. A cső maradt, a medencék kapták a vizet, pedig azt már tudni lehetett, hogy a forrás vizét szabálytalanul terelte el az alpolgármester. A helyzetről egyre többen tudtak, az addig ismeretlen Margit-forrás népszerű hely lett, készültek fotók, amik végül a település önszerveződő Facebook-oldalán landoltak.

Az emberek bepöccentek, elkezdődött az anyázás

Ekkor kezdődött az anyázás – veszi át a szót az ügy kirobbantója, nevezzük Mártának. Az emberek bepöccentek, mert azt látták, hogy bármit meg lehet tenni, mégsem történik semmi. Márta ekkor kereste meg a helyi lapot, hogy segítsen napvilágra hozni a szabálytalanságot.

Attól külön eldurrant az agya, tette hozzá, hogy amikor a neten rákeresett a forrásra, egy hírt dobott fel a kereső, ami szerint a Margit-forrás környékét, két másik helyi forrással egyetemben az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Középiskola egyik tizedikes osztályával takaríttatta ki, hozatta rendbe az Egererdő Zrt., amelynek főerdésze az alpolgármester. Így nem kellett méteres gazban, elhullott gallyak között gázolva lefektetni a csöveket, tette hozzá.

Közben személyesen is elkalauzol a helyszínre. A csöveknek már nyoma sincs, a szüreti dézsa helyének körvonala azért még látszik a vízben. A forrásnál vígan ugrálnak a békák, mintha tudnák, hogy visszakapták a vizüket. A közeli telken viszont jól látszik a két, nagyobb méretű, de már üres medence.

Mint megtudjuk, április vége felé a megyei kormányhivatal emberei is tiszteletüket tették a forrásnál, de mit tesz Isten, mire kiértek, valaki az egész csőrendszert eltüntette a környékről. A kitörőfélben levő botrányt azonban már nem lehetett megállítani. A szarvaskői képviselőtestület feloszlatta magát, az alpolgármester lemondott, a településen új választások lesznek.

A bizarr történetet felkapta a sajtó, az Egererdő Zrt. belső vizsgálatot indított, mert „a természet károsítása, a természeti erőforrások kontroll nélküli kihasználása teljességgel összeegyeztethetetlen a társaság működési alapelveivel és a társaságnál dolgozóktól elvárt szakmai és emberi hozzáállással”. A belső vizsgálat vége az lett, hogy a cég közös megegyezés alapján megvált Nahóczki Lászlótól, aki így az alpolgármesteri pozíciója után főerdészi munkáját is elvesztette.

Nahóczki: Befeketítés, politikai támadás

Természetesen meg akartuk tudni, hogy ő hogy látta az esetet, ezért a falubeliek útbaigazítása alapján elsétálunk a házához, és becsöngetünk hozzá. Épp otthon találjuk. Nahóczki László elmondja, hogy az egész ügyet egy politikai támadásnak tartja, ami az egzisztenciája tönkretételére indult. Véleménye szerint a falu új lakosai egy részének semmi se jó a településen, és őt, aki tősgyökeres, negyedik generáció óta erdész szarvaskői családból származik, olyan koholt vádakkal illették, ami befeketíti a szakmai karrierjét és az alpolgármesteri pozícióját.

Kérdésünkre, mi is történt pontosan a szóban forgó helyszínen, Nahóczki László elmondja azt is, hogy kettő darab kerti tó létesítéséről volt szó a település határában fekvő telkén. Mint közli, a kiásott gödröket kibélelték fóliával, hogy tesznek bele vizet. Innentől lett felfújva az ügy, teszi hozzá: „azt mondták, hogy majd a világkiállításra pisztrángos tavat és sütödét akarok, és a megélhetésemet akarom biztosítani, de ez nem igaz”.

„Tudomásom szerint egy másfél méter mélységű tómeder, vagy bármiféle ilyen mélységű ülepítő kialakítása engedélymentes” – mondja Nahóczki. A tavak leengedése után a nemzeti park kérésére körbekerítették a medencéket egy 30 centi magas műanyag hálóval, hogy véletlenül se essen bele valamilyen állat, mert nem tudna kijönni.

Nahóczki a falu megosztottságáról szólva megemlíti Szarvaskő korábbi polgármesterét, Balla Mariannát, miszerint ő sem véletlenül mondott le és költözött el a faluból áprilisban. Balla Marianna megkeresésünkre mindössze annyit kívánt mondani az üggyel kapcsolatban, hogy lemondásának és elköltözésének semmi köze a forrás elterelésével kitört botrányhoz, azt már a történtek előtt, jóval korábban bejelentette a testületnek.

Több helyivel beszélgetve kiderül, hogy tényleg van egy repedés, egy szemléletből fakadó nézetkülönbség a falu lakosságában, méghozzá az őslakosok és az utóbbi időben beköltözők között. Míg az újonnan érkezők szerint nem szabad elhallgatni a disznóságokat, és felelni kell miattuk, az őslakosok elnézőbbek. Szerintük is hibázott, botlott a volt alpolgármester, de „egy gyilkost sem rángatnak meg ennyire”, mint Nahóczkit.

Lesz-e jogi következmény?

Az ügynek azonban ezzel még nincsen vége. A megyei kormányhivatal vizsgálódik, de természetesen a vizsgálat befejezése előtt nem nyilatkoznak. Így független szakértőktől próbáltuk megtudni, mi lehet a jogi megítélése a történetnek.

Egy ilyen esetnél három síkon is indulhat eljárás: lehetnek büntetőjogi, közigazgatási jogi és polgári jogi következményei az ügynek, mondta lapunknak dr. Kiss Csaba, az EMLA Környezeti Management és Jog Egyesület jogásza. Büntetőjogi eljárás leginkább akkor indul, ha megállapítható, hogy jelentős károkozás történt, vagy például életközösségek szűntek meg a beavatkozás miatt. Ilyenkor rendőrségi nyomozás folyik, amit követhet ügyészségi vádemelés, ezzel az ügy a bíróság elé kerül.

A közigazgatási eljárásban azt vizsgálják, hogy kértek-e engedélyt védett természeti területen beavatkozásra, és a szarvaskői esetnek vízjogi vonzata is lehet. Lényeges, hogy minden forrás a törvény erejénél fogva védett. Mivel Szarvaskőn a csöveket nem közvetlenül a forráshoz, hanem mintegy 20 méterrel lejjebb, már az érbe fektették bele, ügydöntő lehet, hogy a hatóságilag nyilvántartásba vett Margit-forrásnak mekkora a megállapított védőterülete, érintette-e a beavatkozás a védelem alatt álló területrészt.

Ha a csöveket a védőterületen belül fektették le, akkor ahhoz természetvédelmi engedély is kellett volna, és ennek hiányában természetvédelmi bírságot is ki lehet szabni, valamint kötelezni az eredeti állapot helyreállítására az érintettet. Ha a védőterületen kívül, akkor marad a kisebb súlyú vízjogi eljárás a katasztrófavédelem előtt, hiszen így is be kellett volna szerezni engedélyt a vizek áramlási viszonyaiba való beavatkozáshoz. Azt is meg szokták ilyenkor vizsgálni még, hogy maga a szabálytalan vízvételezés kivitelezése mennyire volt környezetkárosító.

Ezen kívül polgári eljárást indíthat az ügyészség az ügyben és kérhet kártérítést, amennyiben megvalósult környezetkárosítás. Ilyen esetekben vagy külön szakértőt rendelnek ki, vagy felhasználják a közigazgatási eljárás anyagait, és a vizsgálatnak akár jelentékeny kártérítési összeg is lehet a vége, szögezte le a jogász.