A szegedieknek is volt régen szigetük, aztán a Tisza szabályozása végleg eltüntette

2022. május 08. – 12:07

frissítve

A szegedieknek is volt régen szigetük, aztán a Tisza szabályozása végleg eltüntette
Fotó: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum / Hungaricana

Másolás

Vágólapra másolva

Felmerül néha a helyiekben is talán, hogy milyen klassz lenne, ha Szegednek is volna egy Margit-szigete, vagy valami ahhoz hasonló a Tiszán. Aztán eszünkbe juthat, hogy vajon miért hívják a Boszorkánysziget nevű Tisza-partszakaszt úgy, ahogy, ha az egyáltalán, még csak kicsit sem felel meg a szigetekkel szemben támasztott elvárásoknak? Mint kiderült, azért, mert a folyószabályozásig tényleg egy sziget volt.

Van egy 1786-os Tisza-térkép – ez a nyitóképünk is –, amely bár szokatlan tájolású, mégis tökéletesen látható rajta, hogy a mai Boszorkánysziget (ami egy a szegedi belvárostól délre található tiszai ártérszakasz, erdei és közelsége miatt népszerű kirándulóhely) valóban kettészeli a Tiszát. A folyó igen hosszan kerüli meg a szárazföldi részt, melyet egy későbbi, 1848-as térkép Boszorkány porondként jelöl. A Móra Ferenc Múzeum 1959-es évkönyvében sikerült fellelnem egy részletesebb leírást a helyszínről, amely szerint a Tisza alsóvárosi folyása a vasútépítés (1850-es évek) előtt a mai gyermekklinika táján kettéágazott. Nyugati mellékágának Sebösfok volt a neve, és a Boldogasszony sugárúttal, Róka utcával (ma: Bem tábornok utca) és Hattyas sorral nagyjából párhuzamosan, tőlük keletre folyt, és a Ballagitó nevű városrész déli tájékán ömlött újra a Tiszába. Ez ma lemérve nagyjából három kilométer, ami azt jelenti, hogy

az egykori Boszorkánysziget még a Margit-szigetnél is hosszabb volt.

A Boszorkánysziget neve ugyebár onnan ered – bár ezt a történetet a legtöbben hallhatták már –, hogy itt végezték ki a boszorkányperek áldozatait annak idején. Környékén valamikor hatalmas, ősi erdőség terült el, amelynek Kerekerdő volt a neve, ezt a XX. század legelején irtották ki, de azóta ismét egy sűrűn benőtt vidékről van szó, ami a szegediek igen közkedvelt kirándulóhelye ösvényekkel.

A Boszorkánysziget részlete – Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
A Boszorkánysziget részlete – Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Az 1786-os térképen is látható Boszorkánysziget azonban, mint tudjuk, ma már csak nevében sziget, földrajzilag köze sincs egy szigethez, köszönhetően a folyószabályozási munkálatoknak, melyek 1834-ben kezdődtek a Tisza felmérésével. Ezt megelőzően Széchenyi István 1833. augusztus 31.–szeptember 3. között kipróbálta az I. Ferenc gőzhajóval a Tisza alsó szakaszának hajózhatóságát, majd Vásárhelyi Pál mérnök javasolta neki, hogy először magát a Tiszát kell szabályozni, árterületeinek mentesítését pedig meg kell oldani, és valószínűleg itt mondták ki a szegedi sziget halálos ítéletét is.

A Tisza-völgy szabályozásáról elképzelések készültek már az 1840-es évek elején, de Vásárhelyi felhívta a figyelmet arra, hogy csak egységes tervvel lehet tartós, hosszú távú hatást elérni. Ő javasolta, hogy a szabályozást a Tisza mellékfolyóira is terjesszék ki, és ezt erősítették meg az 1844–45-ös árvíz hatására bekövetkező károk is. Széchenyi kinevezése a Közlekedési Bizottmány elnöki tisztségére jó alkalmat kínált a Vásárhelyi tervei alapján végrehajtandó Tisza-szabályozás megszervezésére.

A csekély esésű, ún. középszakasz-jellegű folyó természetének megfelelően legelőször a Tisza lefolyási viszonyait kívánták kvázi megjavítani az óriási, szabálytalan kanyarok átvágásával (ezen kanyarok láthatók alábbi képünkön is, ami a fentebb említett, 1786-os térkép egy tágabb részlete). E változtatás következtében az árvizek levonulása gyorsabbá válhatott, ami előfeltétele volt az eredményes ármentesítésnek.

Százegy átvágást javasoltak, ami a Tisza hosszát egyharmadával csökkentette volna,

ugyanakkor az árhullámok hevesebbé váltak ennek hatására. Ez utóbbi hatás miatt Vásárhelyi szerint a töltések megépítése kiemelt feladat volt, ezen töltések előtt azonban előteret kívánt biztosítani, és ide erdősávok telepítését javasolta azért, hogy a gátakat a hullámveréstől megóvja. Tehát ha jön a víz, akkor az először ne a gátat rombolja, hanem az ártérben (a folyómeder és a töltés között) található fás, erdős területet. 1846. augusztus 27-én reggel Széchenyi tette meg az első kapavágást, majd a Tiszadob–Szederkény közötti átvágásmunkálatai jelentették a rendszeres Tisza-szabályozás kezdetét.

Fotó: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum / Hungaricana
Fotó: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum / Hungaricana

A szabadságharc után jelentősen csökkentett költségvetéssel és számos kompromisszummal valósult meg végül a szabályozás, amelyet Pietro Paleocapa, a Pó folyót is szabályozó olasz mérnök irányított. A szabályozás eredményeként a folyó új hossza 1419 helyett 962 km lett, született 136 km új, épített meder, valamint maradt 589 km holtág a levágott kanyarokból. A folyó esése a kilométerenként 3,7 cm-ről 6 cm-re növekedett, és amíg a szabályozás előtt mintegy két hónap alatt ért le az ár a Szamostól Szegedig, ma mindehhez 1–2 hét elegendő. A korai beruházás nem volt minden tekintetben kielégítő, és erre leginkább az 1879-es szegedi katasztrófa figyelmeztetett, de ez már egy másik történet.

Ami nekünk fontos, hogy a szabályozás következtében a szegedi Boszorkánysziget megszűnt szigetként létezni. Pedig milyen klassz lenne ma egy sziget a Tiszán, Szegednél!

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen.

A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.

A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!