Ugyan, Ina, Ukrajnában nem lehet háború, ez őrültség!

A szegedi Nemzetiségek Háza épületére az Ukrajna elleni első orosz támadás után kitűztek egy kék-sárga zászlót, amellyel az ukránok melletti szolidaritást akarták kifejezni. Purosz Alexandrosz – aki a ház munkatársa, és a Csongrád Megyei Görögök Kulturális Egyesületének elnöke – a Telexnek elmondta, hogy az első pillanattól kezdve együttérzést tapasztaltak, bár voltak mocskolódó megjegyzések is, szóban és az interneten egyaránt. Utóbbiak néhány nap alatt megszűntek, és már a háború sújtotta nép megértése, a segítő szándék a jellemző. A Nemzetiségek Háza a központja a Nemzetiségi Szövetségnek, amely 2000-ben jött létre, az alapítók a szegedi német, szlovák, lengyel, ukrán, örmény, görög önkormányzatok voltak, a jelenlegi tagjai pedig hét nemzetiségi önkormányzat és hét nemzetiségi civil szervezet.

Szegeden 1998 óta működik Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat – válaszolta a Telex kérdésére Dr. Sajtos-Zapotocsnaja Natália, a szervezet elnöke. Ismereteik szerint a városban mintegy száz ukrán nemzetiségű ember él a családjával. A közösség irodalmi, zenei, gasztronómiai esteket és kiállításokat rendez, konferenciákat szervez és könyveket ad ki, saját kórusuk is van. A különféle programokon esetenként hazánkban dolgozó ukrán vendégmunkások is részt vesznek, őket információkkal, ügyintézéssel is segítik.

Dr. Sajtos-Zapotocsnaja Natália elmesélte, hogy az első bombázás óta szinte óránként írnak neki üzenetet a hozzátartozói Ukrajnából. Az internet a bombázások alatt nem nagyon működik, volt, amikor két napon át nem tudtak jelentkezni a húgai. Ha kezdődik a bombatámadás, megszólal a sziréna, a nők a gyerekekkel az óvóhelyre húzódnak, a férfiak pedig, akik nem katonák, városi őrjáratra mennek. Az orvos rokonai pedig folyamatosan dolgoznak a kórházban, nem is akarják elhagyni.

A Nemzetiségek Háza a háborús károsultak megsegítésére gyűjt Ukrajna Szegedi Tiszteletbeli Főkonzulátusa, a Szegedi Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat és a Csongrád Megyei Ukránok Kulturális Egyesülete közreműködésével. Az adományokat hétköznap, munkaidőben fogadják Nemzetiségek Házában. Azt, hogy mire van szükség, egyeztetik Ukrajna Magyarországi Nagykövetségével, ahonnan gyógyszereket, ápolási eszközöket és orvosi felszereléseket is kértek, amit majd átjuttatnak a határon. Szerdán Ukrajnába visznek tőlük élelmiszert és különféle felszereléseket. A megyei Vöröskereszt Záhonyba kitelepült csoportjával is kapcsolatban állnak, az adományok nagy részét utóbbinak fogják eljuttatni, a szállításban Szeged város önkormányzata is segíteni fog.

Hozták az adományokat gyalog, biciklin és kocsival is

Már az első napon rengetegen érdeklődtek, az irodában folyamatosan csöngött a telefon, és hoztak rekesz-számra is bébiételeket, nagy tételben italokat, tisztálkodási felszerelést, ruhát, és élelmiszert is. Hozták autóval, kerékpárral és gyalogosan is. Főként szegediek érkeztek, jó néhányan nemzetiségi körökből, nem csak ukránok, hanem másféle hátterű, és a Nemzetiségi Házhoz kapcsolódó, a korábbi programokat látogató magyarok is. A mostanihoz hasonló, de kisebb arányú gyűjtést eddig 2018-ban szerveztek, amikor tűzvész pusztított Görögországban.
Alexandrosz Purosz azt is elmondta, hogy tapasztalatai szerint az ukránok erősen kötődnek a hazájukhoz, összetartók. Mostanában gyakran sírva jönnek, mert aggódnak az otthoniak miatt, féltik a rokonaik életét.

„Eddig együtt örültünk más-más nemzetiségiek egymás sokszínű programjainak, most pedig együtt figyeljük keserűen az eseményeket. Mindez nagyon megrendítő.”

Az adományozók közül több szegedi szállást is felkínált az Ukrajnából érkezőknek: van, aki üresen álló lakást, más nyaralót ajánlott, és olyanok is jelentkeztek, akik az otthonukba fogadnának be menekülteket. Ezeket a felajánlásokat még egyeztetik az igényekkel, hiszen nem lehet tudni, mennyien jönnek hozzánk a harcok sújtotta országból, és közülük hányan szeretnének Szegeden maradni.

A Nemzetiségek Házában a munkatársak és önkéntes segítők rendszerezik és csomagolják az adományokat. Egy kisebb szoba majdnem megtelt élelmiszerrel és tisztálkodási eszközökkel, egy másik teremben a takarókat, kabátokat és más ruhákat válogatják szét fajták szerint. Már az első napon annyi adomány gyűlt össze, hogy a Facebookon közölték: több ruhaneműt és ágyneműt nem tudnak befogadni, de továbbra is várnak élelmiszereket, babaételeket, leveseket.

Ugyan, Ina, Ukrajnában nem lehet háború, ez őrültség!

Ina ruhákat és tisztálkodási eszközöket hozott. Ő 2020 elején jött át Szegedre, azóta itt él. Emlékszik, hogy még otthon Ukrajnában beszélgettek arról, bekövetkezhet-e a háború az oroszokkal. Ő tartott ettől, de a családtagjai nem hittek benne, az anyja azt mondta neki, ez lehetetlen, hiszen náluk is élnek orosz családok – „á, te megőrültél, itt nem lehet háború”.

Mostanában nagyon rossz híreket kapott. Interneten és telefonon tartja a kapcsolatait a rokonaival, a családtagjai Kijevtől egy órányira laknak. Nem tudják, hogy ebben a helyzetben mit tegyenek, hova menjenek. A környékükön vonulnak át a katonák, egyre több közeledik, csak jönnek és jönnek a tankok. A rokonai szerint a tőlük mintegy 20 kilométerre lévő kisvárosban is harcok folynak, és az a háború elejétől fogva nem igaz, hogy az orosz hadsereg csak katonai célpontokat támad, mert civileket is folyamatosan bombáznak. Ina úgy gondolja, nem a 18-20 éves orosz katonák akarnak harcolni, nekik is nehéz a helyzetük, és a csata után – a rokonai mesélték – a támadók közül sokan hevernek holtan az utcákon. Az ukránok nagyon dühösek e miatt a támadás miatt.

Ina részt vett a múlt héten a budapesti tüntetésen, és emiatt volt, aki a szemére vetette, hogy oroszellenes. Ez nem igaz, mondta, nem az oroszok ellen, hanem a háború ellen tüntettek az ukránok. Ina még nem ért magyarul, angolul beszélt, de az interjú végén már azt mondta:
„Köszönöm.”

A beszélgetés után az udvaron középkorú hölgy jött szembe, egy nagy szatyorban adományt, gyerekeknek való üdítőitalokat és tisztálkodási eszközöket hozott. Amikor megkérdeztem, miért segít így, elmondta, hogy Szegeden él, de eredetileg szabadkai magyar, ezért tudja, hogy milyen ez a helyzet. Bólogattunk, hát igen, érthető. Itt délen a határ két oldalán élőknek a bő húsz évvel ezelőtti délszláv háború óta van tapasztalatuk arról, mi történik, mi minden történhet ilyenkor.