Akik követik Lájkbajnokság sorozatunkat, vagy a Facebookon néha belekattintgatnak politikusok posztjai alatt a kommentfolyamba (előbbit melegen ajánljuk mindenkinek, utóbbit semmiképpen), valamikor tavaly nyár végén vehették észre a legújabb kommunikációs trendet, a turbófokozatra kapcsolt politikusi kommentelést. Az előválasztási kampányban még az ellenzékiek is rendszeresen éltek ezzel a trükkel, de igazán csapágyasra a fideszesek hajtják a mai napig a kommentbiciklit, lásd például a 444 gyűjtéseit itt, itt vagy itt.
A jelenség az utóbbi időkben már kezd egészen paródia jelleget ölteni: ha egy aránylag magas polcon levő fideszes posztol valamit, egymást taposva jelenik meg perceken belül 10-15 politikustársuk a kommentfolyamban, hogy egyetértsen, biztasson, gratuláljon, és az esetleg még mindig bizonytalan olvasókat eligazítsa afelől, hogy Magyarország merre megy, és merre nem.
Miért jó ez, azon kívül, hogy néha elég vicces? A Facebook alapvetően nagyon szereti a kommentelést: ha egy poszt alatt sok hozzászólást és a kommenteken is sok reakciót lát, azt gondolja, hogy itt elindult valamiféle eszmecsere, vita, aktívak az emberek, akik az adott bejegyzést elolvassák. Ez sok kattintást és oldalon eltöltött időt jelent, egyenlő sok reklámmegjelenés, és innentől nem is kell tovább magyarázni, miért növeli meg az ilyen posztok elérését és tolja ezeket még több felhasználó szeme elé a hírfolyam-összeállító algoritmus.
A logika gyermekien egyszerű: a politikusok nagyobb elérést szeretnének, tehát vadul kommentelnek egymás posztjai alá, a többit elintézi a követőtábor meg a Facebook algoritmusa.
De a kommentelésnek ezenfelül is lehetnek pozitív hozadékai, például:
- Ha egy oldal nevében a saját posztom alá kommentelek, azt automatikusan a kommentfolyam tetejére teszi a rendszer, lejjebb tolva vagy akár el is tüntetve onnan esetleges negatív hozzászólásokat.
- Ezt a kiemelt helyet ki lehet használni arra is, hogy a bejegyzésbe nem elférő pluszinfókat, linkeket dobjunk be a kommentelőknek.
- Nyilvánosan egyetérteni vagy pozitívakat mondani egy hierarchiában felettünk álló személyről ezeréves diplomáciai trükk (kicsit erősebben fogalmazva a szervilizmus egyik alapmanővere).
- De ennek az ellentéte is működik: ha egy politikus a politikai ellenfele posztja alatt trollkodik, kommentel valami csípőset, azzal a saját tábora számára lesz szimpatikusabb, mert „oda mert menni idegen pályán jól megmondani nekik”.
- Ja, és persze a követők azt is meghálálják, ha kommentben beszélgetésbe elegyedik velük egy politikus, válaszol a kérdésekre, stb.
Szóval összességében nem csoda, hogy a politikusaink úgy kommentelgetik egymás posztjait, mintha kötelező lenne. Sok jel mutat arra is, hogy esetenként tényleg kötelező: ahogy egy kormányközeli kutatóintézet munkatársa mondja, „a lakossági fórumok ideje letűnőben van, a negyedik Orbán-kormányban a teljesítményt már lájkokban és interakciókban mérik”.
Hogy jobban feltérképezzük ezt a jelenséget, letöltöttük a Facebookról az összes komolyabb jelenléttel bíró magyar politikus összes kommentjét egy hónapra visszamenőleg. Ehhez a SentiOne közösségimédia-monitorozó rendszerét használtuk, és aki az előző mondatnál a szívéhez kapott, nyugodjon meg, egyéni felhasználók kommentjeire, illetve nem publikus posztok hozzászólásaihoz nem enged ilyen rálátást a Facebook. Ez azt is jelenti, hogy a politikusok kommentjeinek valójában csak egy részét tudtuk elemezni: a hivatalos oldaluk nevében, más oldalak publikus beállítású bejegyzéseihez tett hozzászólásokat. A valós kommentszámok tehát még magasabbak lehetnek, mint amiket mi számoltunk. A vizsgált időszak december 29. és január 26. között tartott, ez 29 nap, benne újév, szilveszter, pár nap ünnepek közti és év eleji uborkaszezon – vagyis politikailag az átlagosnál kevésbé aktív időszak, még az igazi kampány felpörgése előtt.
Lássuk is a toplistát a legnagyobb politikus kommenthuszárokról!
| kommentek száma | ||
|---|---|---|
| 1. | Németh Zsolt (Fidesz) | 2196 |
| 2. | Zsigmond Barna Pál (Fidesz) | 1596 |
| 3. | Keresztes László Lóránt (LMP) | 830 |
| 4. | Harrach Péter (Fidesz) | 742 |
| 5. | Potápi Árpád (Fidesz) | 557 |
| 6. | Wintermantel Zsolt (Fidesz) | 465 |
| 7. | Hollik István (Fidesz) | 399 |
| 8. | Aradszki András (Fidesz) | 379 |
| 9. | Dúró Dóra (Mi Hazánk) | 261 |
| 10. | Sneider Tamás (Polgári Válasz) | 242 |
A számok azt mutatják, hogy az igazán szuperszorgalmas kommentelő politikusok aránylag kevesen vannak, de ők aztán tényleg beleadnak apait-anyait. De lássuk kicsit részletesebben!
Hogy kommentel az ellenzék?
Hát, leginkább sehogy. Az egymás posztjához kommentelgetés, amivel mostanában szokás a Facebook-algoritmust hekkelni, csak nyomokban figyelhető meg náluk. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy ha Márki-Zay eltöri a karját, vagy Kunhalmi Ágnes kórházba kerül Coviddal, azért feltűnnek a kollégák jobbulást kívánni kommentben, de amúgy mindenki jellemzően marad a saját posztjai alatt a hozzászólásaival. Ujhelyi István, néha Jakab Péter, illetve mostanában Márki-Zay Péter az, aki sűrűbben odamerészkedik fideszes politikusok bejegyzéseihez trollkodni, és olykor egészen hangos sikerrel ütik le a magas labdákat. Ironikus módon ez összességében a politikai ellenfeleik elérését javítja, hiszen a rendszer csak azt látja, hogy milyen pezsgő diskurzus alakult itt ki, miközben az valójában csak hangerőpárbaj a röhögő és a dühöngő kórus között.
Az ellenzéki standard kommentelő technika a bónusz infók betolása saját poszt alá, akár copy-paste módszerrel, gyakorlatilag hirdetésként kampányeseményekről, önkéntesnek jelentkezésről, aláírásgyűjtésről és hasonlókról. Ezt sokan csinálják az ellenzéki térfélen, Szél Benadett-től Hadházy Ákosig, Donáth Annától Szabó Tímeáig, vagy ide vehetjük akár Dúró Dórát is. A másik fő csapásirány a beszélgetés a kommentelőkkel, ebben a bajnok az LMP-s Keresztes László Lóránt, aki láthatóan sok időt és energiát fektet ebbe, napi 30 kommentes átlagot hoz. Ezen a sportágon belül a szabadfogású műfajt is űzik páran, akik nemcsak beszélgetnek a kommentelőikkel, hanem beleállnak a vitákba, olykor konkrétan veszekedésekbe. Itt Sneider Tamást és Varga-Damm Andreát érdemes kiemelni, illetve a túlsó oldalról Wintermantel Zsolt volt újpesti polgármestert, akik olykor kölcsönös sértegetésbe fajuló adok-kapokba képesek belemenni random emberekkel az interneten, varázslatos módon megidézve 1997 és az Internetto-fórumok szellemét.
Végül ott vannak az egyáltalán nem vagy csak extra ritkán kommentelő ellenzéki nagyágyúk, élükön Gyurcsány Ferenccel és Dobrev Klárával (mondjuk, ők a posztolást is erősen visszafogják az utóbbi időben), ami ismét felveti a kérdést, hogy ugyan minek van fejenként harminc (!) admin a hivatalos Facebook-oldalaikon.
Hogy kommentel a Fidesz?
Na, itt már érdekesebb a helyzet, egy kész kasztrendszer körvonalazódik a kommentelési szokások mentén a kormánypárton belül.
Először is vannak a kaszton kívüliek/felüliek, akik nemhogy nem kommentelnek, de nincsenek is fenn a Facebookon. Ez különleges kiváltság lehet a Fideszben, tekintve, hogy milyen óriási erők és pénzek mozdulnak meg egyébként a kormány üzeneteinek online sulykolására. Rogán Antal, Pintér Sándor, Matolcsy György, Palkovics László, Kövér László – vagy elég befolyásuk van ahhoz, hogy ne lehessen nekik csak úgy utasításba adni, hogy igazodjanak a közösségi médiás harcvonalhoz, vagy a jelenlétük inkább céltábla lenne, mint hatékony kommunikációs fegyver. Vagy mind a kettő egyszerre.
Vannak aztán a csúcsragadozók, akik aktívak, sokat posztolnak, népszerűek, de a kommentelés már rangon aluli nekik – inkább a többi fideszes járul oda a posztjaik alá hozzászólni. Ők a fideszes topinfluenszerek: Orbán, Varga Judit, Szijjártó, Novák Katalin.
A következő kaszt a minimálkommentelőké, akik néha elejtenek egy-egy hozzászólást, de azért bőven inkább a többi politikus-kommentelő fogadó oldalán állnak. Itt vannak olyanok, akik amúgy népszerűek és aktívak a közösségi médiában (például Kocsis Máté vagy Varga Mihály), de olyanok is, akikről az az ember érzése, hogy kicsit idegenül mozognak ezen a terepen, és éppen ezért a kötelező körökön felül nem is erőltetik a dolgot (ilyen Kásler Miklós vagy Kósa Lajos).
Végül a legnépesebb csoport azoké, akik orrba-szájba kommentelnek a párttársaik posztjaihoz, esetenként valósággal versenyt futva egymással, hogy ki tud gyorsabban és hangosabban egyetérteni vagy több magyar zászlós emojit sűríteni a hozzászólásába. Az igazán szorgalmas kommenthuszárokat már láttuk a toplistán, de nagyon sokáig lehetne még sorolni a neveket, államtitkári pozíciótól a megyei Fidelitas-alelnöki szintig, akiknél a kommentarchívum 90 százalékban „Hajrá XY”-okból, előremegynemhátrákból, „ott leszünk!”-ökből és hasonló copy-paste szlogenek spammeléséből áll. További tipikus közös jellemző az irdatlan mennyiségű emoji használata, teljesen indokolatlanul, gyakorlatilag írásjelként. Mintha egy újmagyar nyelv születésének lennénk tanúi, ahol a legfontosabb nyelvtani szabály, hogy emoji formában is ki kell emelni minden mondat után a fő mondanivalót.
Mutatunk néhány példát. Az alábbi, SentiOne-nal összeállított Excel-táblázatokról készült screenshotok a politikusok kommentarchívumának részleteit mutatják, bennük az adott hozzászólások tartalma és a posztolás időpontja, utóbbit is elég tanulságos figyelni.
Aradszki András nem viszi túlzásba a cizellált körmondatokat:
Csöbör Katalin: HU (ez magyar zászló emojiként jelenik meg a kommentek között)
Harrach Péter megvédi az elért eredményeket:
Zsigmond Barna Pál előre megy, nem hátra:
Ugyanő, egy dolgos késő délután eredménye:
Mennyi komment a túl sok komment?
Ezen a ponton mindenképpen fel kell tennünk a kérdést: vajon a politikusok saját maguk kommentelnek, vagy a stábjukból teszi ezt valaki a nevükben? Bizonyos mennyiség felett egyik opció sem igazán hízelgő, elvégre a kommentelés a sima posztolásnál sokkal közvetlenebb, őszintébb, személyesebb dolog, és elég kínosan néz ki, ha valaki egyszerűen kiadja feladatként, hogy csinálja ezt más a nevében. De amint láttuk, előfordul havi ezres nagyságrendű komment is, ami már bőven munkaidőben mérhető idő- és energiabefektetés. Márpedig egy képviselő aligha arra kapja a fizetését és a felhatalmazását, hogy kampányszlogeneket dobáljon más politikusok Facebookjára, akár napi több órát töltve ezzel.
Megkérdeztük a toplistánk első három helyezettjét, hogy ők maguk írják-e a kommentjeiket, vagy a stábjuk. Németh Zsolt (Fidesz) nem reagált a kérdésünkre, Keresztes László Lóránt (LMP) azt írta: „A posztokat néhány kivétellel én írom, a kommenteket szintén. 3 munkatársam segít a Facebook-oldal kezelésében, posztok közzétételében, technikai dolgokban.” Zsigmond Barna Páltól (Fidesz) pedig azt a tájékoztatást kaptuk, hogy „Tekintettel arra, hogy az elmúlt 100 év legsikeresebb 10 évét tudhatjuk magunk mögött elegen vagyunk.” Ettől nem lettünk sokkal okosabbak.
A kommentek mintázata, időbeni eloszlása egyébként úgy általában inkább a saját kezű, mintsem a bérkommentelős megoldásra utal. Jellemzőek a késő esti, kora reggeli, hétvégi, tipikusan munkaidőn kívüli kommentviharok. De jellemzőek az olyan epizódok is, amikor az időpontokból látszik, hogy valaki fél óra alatt végigpörgette egy tucatnyi párttársa oldalát, és mindegyikhez copy-paste bedobta ugyanazt a kampányszlogent. Az ilyesmi aránylag kis kockázat mellett automatizálható és kiszervezhető. A legvalószínűbb, hogy vannak ilyen kommentek is és saját kezűleg írottak is, és sosem fogjuk megtudni, milyen arányban.
De mégis, mennyi idő és energia megy el kommentelgetésre?
Lássunk egy példát, Németh Zsolt (vagy aki a nevében kommentel) január 12., szerda:
- Valójában még az előző naphoz tartozik, de naptárilag már szerda: hajnali háromnegyed 3-kor, és fél négykor egy-egy, pár emojiból álló minimálkomment.
- A nap fél 12-kor indul, az első etapban másfél óra alatt bő 30 kommenttel, pár percenként érkező hozzászólások, néhány kisebb, 10 perces szünetet tartva.
- Délután 1 és 4 között viszonylagos csend, eltekintve egy gyors, 10 kommentes sorozattól kicsivel kettő előtt.
- Négytől egy óra alatt 24 komment, aztán háromnegyed óra pihenés, és este nyolcig újabb 50.
- Este kilenctől 11-ig pedig elszórva még 20.
Ez a holtidőkben elszórt pár plusz hozzászólással együtt összesen 137 komment. Hogy nettó mennyi időt vehetett igénybe, azt persze nehéz megmondani, az mindenesetre biztosnak látszik, hogy négy hosszabb menetben összesen minimum négy-öt órányi olyan időszak volt, amikor valaki az ideje túlnyomó részét kommentek gyártásával töltötte Németh Zsolt hivatalos politikusi Facebook-profiljával.
Oké, ez tényleg egy kirívó példa volt, a hatósági áras élelmiszerek bejelentésének a napja, természetesen óriási fideszes közösségi médiás aktivitással megtámogatva. De a vizsgált 29 napos időszakunkon belül a hétköznapokon a napi átlagos kommentszám is megvolt 85 Németh Zsoltnál. Ha kommentenként kettő perccel számolunk (odanavigálni a kommentelni való poszthoz, elolvasni, eldönteni hogy megér-e egy kommentet, kitalálni mit írjunk, bepötyögni), ez közel háromórányi munkaidő mindennap. Hétvégéken, ünnepnapokon másfél.
És ez még nem minden
Eddig csak a politikusok kommentjeiről beszéltünk, de a facebookos politikai kommunikációs teret nemcsak ők töltik ki, hanem a pártok üzeneteit sulykoló, hivatalosan nem hozzájuk tartozó, de valahogy velük mindig egyetértő propagandaoldalak és influenszerek is. Az ő kommentelési szokásaikat is megvizsgáltuk ugyanebben az időszakban, és nem lepődtünk meg: azt találtuk, hogy itt is a kormánypártiak a legnagyobb kommenthuszárok. A bajnok minden idők legőszintébb nevű oldala, az Összhangban a Fidesszel (1985 komment), a Fidelitas (1359 – bár ezt több helyi szervezet és a központi oldal együtt produkálta), a Számok nevű, egyébként nagyon vicces fideszes propagandaoldal (572). A módszer ugyanaz, mint a politikusoknál: a kommentek nagyon nagy többsége baráti oldalak posztjai alá megy, egymást erősítik a buborékon belül, érdemi tartalom vagy hozzáadott érték csak elvétve. Elérésturbózás, gratulációk, kampányszlogenek, milliárd emoji.
Érdekes a kommenthelyzet a kormánypropaganda rengeteg pénzzel kitömött szívcsakrája, a Megafon háza táján is. A központ Facebook-harcosai 200 körüli kommentszámmal hozták le a vizsgált időszakot, ez napi átlagban 7-8, igazából semmi különös, viszont jellemzőek a copy-paste „sorozatlövések”, amikor hirtelen az összes influenszernek eszébe jut ugyanazt bekommentelni 15 helyre. Az egyetlen kivétel az eminens Deák Dániel a maga 1344 kommentjével, ráadásul ezek ránézésre egyesével, kézműves módszerrel készültek, copy-pastet sosem láttak.
Következzen néhány jellemző epizód ebből a világból!
Trombitás Kristóf (Megafon, Facebook-hirdetésekre költött pénz eddig: 74 millió forint) gyönyörűen köt át a „halálkufár senkik”-ezésről a refrénre:
Déri Stefi (Megafon, facebookos hirdetési büdzsé: 91 millió forint) pozitív visszajelzést ad:
De ha az a feladat, hogy ott kell lenni, akkor ő is ott lesz:
Az Összhangban a Fidesszel nem hazudtolja meg a nevét (15 percnyi komment következik a képen):
És végül egy szófelhő Zsigmond Barna Pál egy hónapnyi, 1600 kommentjéből, ez maga a fideszes Facebook-kommentelés esszenciája:
