Hogyan lehetne jó hely a szegedi rakpart?

2022. január 20. – 05:08

Hogyan lehetne jó hely a szegedi rakpart?
Fotó: Bálint András / Szegeder

Másolás

Vágólapra másolva

Körtvélyesi Dóra részletesen kidolgozott tervet készített a szegedi Huszár Mátyás rakpart humanizálására: elképzelte, hogyan lehetne emberbarátabb, szerethetőbb Szeged Tisza-szakasza. Diplomamunkáról van szó, tehát megvalósítás ebben a formában nem várható, de így is érdemes foglalkozni a témával. Az alapfelvetés ismert: ahogyan sok más városban, úgy itt is nemcsak a rakpart elavult, hanem az a szemléletmód is, melyben csak közlekedési folyósóként használjuk a várost félbevágó folyó partját. Felmerülnek kérdések, mint például hogy lehet-e fásítani a rakpartot, legyen-e vendéglátás rajta, és mekkora teret engedhetünk az autózásnak a jövőben.

A rakpart-kérdés talán kellően ismertté vált a szegediek körében 2020-ban. A Szegederen még az év tavaszán hosszabb véleménycikk jelent meg, melyben arról írtam, hogy érdemes volna ezt az 1,3 kilométeres, városi gyorsforgalmi útként tekintett területet rekreációs célokra is használni – pontosan úgy, mint a régi időkben. Itt ugyanis a rakodáson túl kikapcsolódni voltak a városlakók, egészen az 1970-es évekig, amikor is megtörtént a partfal megerősítésével egybekötött közlekedési fejlesztés is. A kockaköves-poros, hajós-rakodós, virágyágyásos-pados környezetet váltotta az akkor mindennél progresszívebbnek mondott beton- és aszfalttenger, rajta a kocsiforgalommal. Csakhogy az idők változnak, a beton és az aszfalt pedig, ami most adja a belváros Tisza-partját, nemkívánatossá lett. Hiába praktikus, az emberek átalakult igényei már hátrasorolták a környezeti hatások javítása és az emberi feltöltődés segítése utánra. Meg hát nem is túlzottan esztétikus.

Fotó: Bálint András / Szegeder
Fotó: Bálint András / Szegeder
A rakpart jelenlegi konfliktustérképe – Forrás: Körtvélyesi Dóra / SZIE / MÉK
A rakpart jelenlegi konfliktustérképe – Forrás: Körtvélyesi Dóra / SZIE / MÉK

Ezt a szakma egy része (elsősorban Nyugaton) felismerte, ezért már ilyen irányba fejlődnek a folyóparti városok a 2000-es évezredben. Így van ezzel Körtvélyesi Dóra szegedi születésű frissdiplomás tájépítész is, aki 2020-as diplomatervében járta körül az ügyet. A budapesti Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Karának Kert- és Szabadtérépítészeti Tanszékén végzett Körtvélyesi munkája akkora siker lett, hogy a Magyar Építész Kamara kifejezetten diplomamunkákat díjazó pályázatán nyert a táj- és kertépítészet kategóriában, és a Dél-Alföldi Urbanisztikai Egyesület is cikkezett róla, jó szavakkal dicsérve. Ezt a diplomatervet vesézzük most ki, miután beszélgettünk a készítőjével.

Mindenkié kellene, hogy legyen

Egy rövid történeti bevezetést követően a rakpart mai jellegét és hibáit, hiányosságait taglalja a diplomamunka. Körtvélyesi szerint most kopár és monoton külsőleg a rakpart, de az sem segít, hogy a közút elzárja a Tiszát a belvárostól, és jelentősen ellehetetleníti a sétálás és így a kikapcsolódás lehetőségét. A kopárságra erősít rá, hogy növényzet szinte semmilyen formában nincs, leszámítva a betonon áttörő fűcsomókat.

A rakpart látképe dél felé 1936-ban – Fotó: Fortepan
A rakpart látképe dél felé 1936-ban – Fotó: Fortepan

„Az első és legfontosabb negatívum az áthaladó tranzitforgalom, mely mind fizikailag, mind látványban szabályozza a gyalogosok vízhez való lejutását. Ennek érdekében programtervem legszilárdabb alapja, hogy az autós forgalmat szabályozni fogom, és a folyópart gyalogos megközelíthetőségét erősítem, elősegítem. A fent említett erős gépjárműforgalomból adódóan a város és a víz elszeparáltan léteznek egymás mellett. A jelenlegi kialakítás szerint egy keskeny gyalogos »járda« vezet az út víz felőli oldalán, mely a híd előtt megszakad” – ismerteti a jelenlegi helyzetet a diplomamunka.

Pozitív adottságai is akadnak persze most a helynek, még ha nem is jut eszünkbe sok azonnal. Ilyen például a Korányi fasor fáinak zöld tömege (ami bár fizikailag nem a rakpartból növő fákat jelent, de lombtömegük közelsége a helyi mikroklímát nagymértékben befolyásolja), vagy a marosi üledék képezte fövenypad, melyet érdemes lehet jobban kihasználni (itt horgonyoz a DOKK nevű szórakozóhely-hajó jelenleg). Mégis, legnagyobb értékként azt veti fel Körtvélyesi, hogy a terület belvárosi elhelyezkedésének köszönhetően a legtöbb városrészből könnyedén elérhető, így – hasonlóan más belvárosi közterületekhez – ez a terület is mindenkié kellene, hogy legyen.

Vízi sétányok és a rakpart főtere

A diplomamunkában a rakpartot 9 különböző zónára osztotta fel Körtvélyesi, mai jellegük és jövőben felhasználási lehetőségeik szerint. Ezek:

  1. Dél felől haladva az első zóna, a Z-01-es, a klinikák alatti egyfajta pufferzóna, amely átmenetet képezne az erdős ártér és a városias környezet között. Ez volna a legnagyobb kiterjedésű zóna, kialakítása azonban alapvetően nem változna, egyedül erősebb természetes jelleget kapna különböző honos növényfelületek és újszerű partkialakításnak (a jelenlegi betonsáv gabionpaplanná való átalakításával) köszönhetően.
  2. A második, a Z-02-es, a Somogyi utca magasságában lett kijelölve, ide vízi sétányt, ülőfelületeket és szintúgy dúsabb növénytelepítést tervezett Körtvélyesi.
  3. A Z-03-as, illetve a Z-04-es zónák feladata, hogy a Roosevelt téri játszótér használóit, illetve az éttermek nyüzsgését „elszívja” a víz felé. Ide tervez egy úszóházat is, melyekből ma Dániában is van például, régebben pedig több volt a Tisza szegedi partján is.
  4. A Z-05-ös a rondella magasságában kijelölt zóna: Szeged történelme előtt tiszteleg, kellő távolságot tartva a szomszédos zónáktól. Egyedüli funkcióbővítése az lenne, hogy a rondella tetején bővülne az ülőhelyek száma, illetve igényes helyet biztosítana ideiglenes kiállításoknak.
  5. Z-06-tal jelölve szerepel a munkában egyel északabbra egy zóna, melyben a nagyobb volumenű társasági élet kapna helyet: „különböző, nagyobb egybefüggő teraszosítással lehetőséget adok a felső parton található Várkert kitelepülésének. Szeretném, hogy ez a fajta rekreációs lehetőség egyre inkább a víz felé közeledjen” – fogalmazódik meg az elképzelés.
  6. Egyfajta rendezvényterületként van jelen a tervezetben a Z-07-es, mely egy rendezvényzóna lenne. Amolyan főtérfunkciót látna el ezen területe a rakpartnak, különböző rendezvények lebonyololítására adna lehetőséget. „Mikor legelőször elkezdtem foglalkozni a területtel, első gondolatként született meg bennem az igény egy közmóló létesítésére, dán példa szerint. Véleményem szerint minden városi polgárnak joga van ilyenfajta lehetőség mentén kapcsolatot létesítenie a vízzel” – írja Körtvélyesi, aki Koppenhágában jött rá, mekkora kincs is egy ilyen, és sajnálja, hogy Szegeden fizetnie kell ugyanazért az élményért.
  7. A Z-08-as zóna a Stefánia játszótere „alatt” kapna helyet, itt a fiatalabb generációk számára is vonzóbb területet alakítana ki Körtvélyesi. Ennek elérését egy kortárs megformálású, a vízzel erősebb interakcióban álló egységgel képzelte el.
  8. Az utolsó, Z-09-es zóna a fövenypad magasságában volna, és elsősorban, de nem kizárólagosan a Kőrösy és Radnóti gimnáziumok tanulóinak jelenthetne megpihenést. „A terület legészakibb pontjához érve fontosnak tartom, hogy egy olyan új kialakítást tervezzek meg, mely szép és hívogató érkezőpontként szolgál a Huszár Mátyás rakpartnak, illetve szervesen összekapcsolja a rakpartot és az azt körülvevő városrészeket. Ezen zónák kijelölésekor fontosnak tartottam, hogy egy egybefüggő láncolatot alkossak, melyre mint a gyöngyszemek lesznek a további súlypontok elhelyezve, továbbá a láncolatnak egy ívet szerettem volna adni a zónák hangsúlyával.”

Fontos azt is hangsúlyozni, hogy ez a felosztás nem tördeli fel a területet, mert egy egységként, rendszerként tud működni, mint a láncsor egyes szemei.

A zónák felosztása – Forrás: Körtvélyesi Dóra / SZIE / MÉK
A zónák felosztása – Forrás: Körtvélyesi Dóra / SZIE / MÉK

A koncepció kidolgozását külföldi és magyar példák egyaránt ihlették, és alapvető elv volt, hogy a rakparttal párhuzamos belvárosi részek egyfajta meghosszabbításként folytatódjanak a rakparton is. Így a gimnáziumok tanulói számára létrehozandó pihenőzóna, mint a Várkert „terasza”, vagy a déli végre tervezett zöld pufferzóna.

Fák, autók, emberek

A Huszár Mátyás rakpart esetleges ily módú átalakítása ugyanakkor komoly kérdéseket is felvet. Ilyen például a fásítás lehetősége, vagy az, hogy milyen mértékű legyen a forgalomcsillapítás. Az nem kérdés, hogy utóbbi bármilyen szinten megvalósuljon-e, 2022-ben enélkül kár lenne hozzányúlni a rakparthoz.

Fásítani egy óriási betonvédművet, ami százezrek otthonai elől tartja vissza a folyót, ami mint őrült tépné le láncát és vágtatna a rónán át, zúgva-bőgve törve át a gátat, nem éppen a legkönnyebb feladat. Petőfi verse igaz, a Tisza olykor valóban el akarja nyelni a világot, esetünkben Szegedet. Az ötletet a városlakók hiába szívelik, a területért felelős szervek jellemzően hallani sem akarnak itt fákról. Attól tartanak ugyanis, hogy a telepítendő növényzet gyökere utat törne a folyónak is, ami szépen lassan szivároghat be a város alá egy-egy áradáskor – pontosan úgy, ahogyan 2006-ban történt. Körtvélyesi szerint ugyanakkor nem lehet igaz, hogy nincs mód fásítani egy városi rakpartot, amikor megannyi más városban ezt sikerrel abszolválták már.

Fotó: Bálint András / Szegeder
Fotó: Bálint András / Szegeder
Elképzelés a Roosevelt tér „alatti” részre változatos nyomvonalú közúttal és jóval több rekreációs térrel a jelenlegi parkolók helyén – Forrás: Körtvélyesi Dóra / SZIE / MÉK
Elképzelés a Roosevelt tér „alatti” részre változatos nyomvonalú közúttal és jóval több rekreációs térrel a jelenlegi parkolók helyén – Forrás: Körtvélyesi Dóra / SZIE / MÉK

„Ahhoz, hogy a terület élhetőbb és szerethetőbb legyen, tájépítészként talán az egyik legfontosabb gondolatom a zöldfelület növelése, jelen esetben a kialakítása volt. Célom, hogy a lehetőségekhez képest maximális mennyiségű zöldfelület kapjon helyet a területen” – írta a tájépítész.

Az autókkal már más a helyzet. Itt szerinte elegendő volna megfelelően kommunikálni, miért előnyös a teljes lezárás. Példákkal lehetne szemléltetni, hogy milyen pozitív vonzata volna egy csendes, emberi léptékű Huszár Mátyás rakpartnak. Ha mindez mégsem menne át egy esetleges megvalósításkor, határozott forgalomcsillapítást eszközölne: a 30-as táblákon túl többek között változó útburkolattal és lassítást igénylő, új nyomvonalvezetéssel érné el, hogy a jelenleg nem ritka hatvan-hetvenes tempó maximum felével közlekedjenek a járművek. Most ugyanis a legfőbb konfliktus, hogy a lassan sétáló gyalogosok és gyorsan hajtó autósok merőlegesen keresztezik egymás útját, ami nemcsak hogy kellemetlen az előbbi csoport számára, de balesetveszélyes is.

Jelenlegi kialakításában a terület vonzóvá tétele kapcsán azzal Körtvélyesi is egyetért, hogy nem elég kitenni egy lángosost a rakpart közepére, majd várni a csodát. Éppen ezért

a fásításon túl vendéglátóhelyeket és más változtatásokat is eszközölne.

Szerinte a rakpart 2020-as nyári lezárása legfeljebb azokat vonzotta, akik alapvetően is kimozdulnak otthonról: tinédzserek, gyerekes családok és idősek jellemezték a helyszínt hétvégente. Vonzó utcabútorokkal és kiterjesztett funkcionalitással lehetne elérni a nagyon fiatalok és az idősek közötti rétegeket. Egy fürdőmű, az ilyen projektekre jellemző ülőalkalmatosságok, állandó vendéglátás tenné vonzóbbá a rakpartot.

Körtvélyesi diplomamunkája ebben a formájában – mint sok más tanulmányterv – nem fog megvalósulni, de ezek összességében határozzák meg a megannyi lehetőséget a területre, és ebből születhet egyszer végleges megoldás. A teljes diplomamunka ide kattintva érhető el.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen.

A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.

Mi akkor is kérdezünk, ha valaki nem akar válaszolni Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogass