Száz éve egy 2022-ben játszódó darabon nevetett Budapest

2022. január 13. – 23:56

Másolás

Vágólapra másolva

„A feltaláló hallgatót vesz elő a zsebéből és telefonál. Vezeték és felvevő készülék nélkül” – írta az 1922. március végi Színházi Élet a Kinematolokotempograf című, 2022-ben játszódó revüről. Az eszköz, amit leírt, nem más, mint a mobiltelefon. (Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de amúgy ilyet mi is csináltunk. Apám piros Ladájának vezetőülésén a piros lámpánál a motort bőgetve hanyagul tartottam a fülemhez az otthonról elhozott tárcsás piros vezetékes telefon kagylóját, és – ahogy a Starsky és Hutch-filmekben láttuk – úgy tettem, mint aki telefonál. Oké, én nem 1922-ben, hanem a nyolcvanas évek végén vetítettem előre a jövőt.)

Vissza a múltba

Az Apolló Színpadon bemutatott darab egy bárgyú, szerethető és nézhető kis történet volt. A sztori szerint 2022-ben – „a korszakalkotó találmányok korában” – a Kinematolokotempograffal, vagyis időgéppel vissza lehet menni száz évet a múltba. A nőgyűlölő főhős így találkozik saját dédanyjával, aki annyira elbűvölő, hogy menten beleszeret. Még szerencse, hogy az illető valójában nem a saját dédanyja, hanem egy kortárs nőismerőse volt, aki meghekkelte a masinát, taps, függöny.

Forrás: Színházi Élet, 1922 / 13. szám / Arcanum Digitális Tudománytár
Forrás: Színházi Élet, 1922 / 13. szám / Arcanum Digitális Tudománytár

Témánk szempontjából az az érdekes, hogy a fent említett mobiltelefonon kívül mit látott még megvalósulni a darab szerzője, Harsányi Zsolt, aki a bemutató idején 35 éves volt, még első regényét sem írta meg, viszont éppen a Színházi Élet alapításában is részt vett Incze Sándorral (ennyi idő távlatából csak remélni tudjuk, hogy a pozitív hangvételű kritika nem erre az ismeretségre vezethető vissza), és mellesleg hírlapíró volt.

Hangos könyv, hírrádió, lila haj

És akkor nézzük meg a kritika alapján – más szöveg az előadásról nem áll rendelkezésre –, hogy Harsányi a telitalálatnak bizonyult mobiltelefonon kívül mit képzelt még el 2022-re.

  • Az irodák, lakások berendezése mértani síkidomokból áll.
  • A szobákon nincs ablak, viszont a tetőről periszkóp nyúlik ki, így jóval több látszik a szemben lévő ház homlokzatánál.
  • Az irodák és lakások felszereléséhez tartozik a könyvek nélküli könyvtár és az újságok nélküli újságszekrény, ezek a leírás alapján egyfajta hangos internetként funkcionálnak. Vagyis:
    • Könyvtár: egy régi típusú telefonközpontra emlékeztet két kapcsolóval: az egyikkel a szerző nevét, a másikkal a mű címét lehet beállítani, majd a készülék felolvas.
    • Újságszekrény: valójában egy telefonhírmondó vagy hírrádió, ami folyamatosan a legfrissebb híreket közli.
  • Teljesen hétköznapi, hogy férfiak befestik a hajukat, a Kinematolokotempograf feltalálójának például lila színű a haja.

Ennyit tudunk Harsányi 2022-es fantáziájáról. Az ablaktalan irodák, lakások szerencsére nem valósultak meg, viszont ma már van hangoskönyv, ha nem is pont úgy működik, ahogy a szerző száz éve elképzelte, van hírrádió is, és már az sem számít extrának, ha egy férfi akár lilára festi a haját. És igen, még soha nem volt igazabb a mondás: „A korszakalkotó találmányok idejét éljük” – akár megy általuk előrébb a világ, akár nem.

Mi lett velük?

Apolló-kabaré – az előadás idején a mai Blaha Lujza téren, akkor Népszínház utca 1–3. szám alatt működött az Apolló moziban. Ez volt az első olyan mozi, aminek épülete 1906-ban már eleve mozinak épült. Díszes volt ugyan, de silány minőségű, így építése után 17 évvel, 1923-ban már el is bontották, helyén nyílt a Corvin áruház.

Színházi Élet – A lap a második világháború előtti évtizedek emblematikus újságja volt, messze a színházon túlmutató tartalommal, hiszen Karinthy Frigyestől Kosztolányi Dezsőig a legnagyobbak írtak bele. A korabeli lapokhoz képest kiemelkedő volt a képanyaga, a színház, mozi mellett szó volt sportról, divatról, társasági eseményekről. A kiadó több lábon állt, ők rendezték az első magyarországi szépségversenyeket is. Fénykorában 150 ezer példányban jelent meg, 1938-ban szűnt meg. És, a lap kulturális hatását illusztrálandó, ha szabad megint egy személyes szállal előrukkolnom: anyai nagy-nagynéném, Horel Nusi, aki maga is színjátszó volt, a Magyarországtól Trianon után elcsatolt, Jugoszláviához tartozó Újvidéken járatta a budapesti lapot.

A Kinematolokotempograf című revüről kritikát közlő szám címlapja – Forrás: Színházi Élet, 1922 / 13. szám / Arcanum Digitális Tudománytár
A Kinematolokotempograf című revüről kritikát közlő szám címlapja – Forrás: Színházi Élet, 1922 / 13. szám / Arcanum Digitális Tudománytár

Harsányi Zsolt – Ekkoriban kezdett beindulni az írói karrierje, évente egy-két könyvet is kiadott, leginkább ponyvák voltak ezek. Ha élne, akkor persze ezt nem merném leírni, mivel volt, akit emiatt becsületsértésért jelentett fel, az ügyben maga Németh László is tanúskodott – Harsányi ellen. „Hát csakugyan becsületbe vágó dolog ponyvát írni? – tette fel tanulmányában a költői kérdést. – Az a sok szegénylegény, aki a sárga füzeteket összeírta, mind gazember? Az embereknek vannak nemesebb és kevésbé nemes szórakozásaik és igényeik. Van, aki operát hallgat, van, aki cigányzenét. Van, aki Svájcba utazik, van, aki a ligetben ül föl barlangvasútra.” Harsányi 1943-ban, 56 évesen halt meg Budapest VII. kerületében.

2022 – Még nem tudunk biztosat, ha nem lennénk javíthatatlanul optimisták, akkor az előző évek alapján annyit azért már most borítékolhatnánk, hogy szar lesz.









Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!