Tízből csak két felnőtt lépne közbe, ha a szeme láttára megütnének egy gyereket

2021. november 20. – 16:47

Másolás

Vágólapra másolva

November 20. a Gyermekek Világnapja, 32 évvel ezelőtt ezen a napon fogadták el az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, amely a világ 196 országában garantálja a gyerekek alapvető jogait és máig a legszélesebb körben elfogadott nemzetközi emberi jogi dokumentum. A Gyermekek Világnapja alkalmából először a Telexen jelenik meg az az átfogó kutatás, amelyet a gyermekbántalmazás társadalmi elfogadottságáról és a közösségi gyermekvédelemről készített idén a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány. A kutatás célja az volt, hogy felmérje, mit tudnak és mit gondolnak a felnőttek és a gyerekek a gyermekbántalmazásról, illetve hogy mennyire erős a gyermekvédelem Magyarországon.

Több mint százezer gyereket veszélyeztet erőszak vagy elhanyagolás

Magyarországon 2005 óta törvény tiltja a gyerekek ellen elkövetett erőszak minden formáját, ennek betartása pedig a teljes társadalom felelőssége lenne, így az alapítvány szerint a buszon, a játszótéren, a lépcsőházban sem mehetnénk el szó nélkül amellett, ha azt látjuk, hogy egy gyereket szóban vagy fizikailag bántalmaznak.

Az alapítvány most elkészült kutatásából mégis az derül ki, hogy bár tízből kilencen egyetértenek azzal, hogy egy közösség minden tagjának, tehát az egész társadalomnak a feladata a gyerekek védelme és a többség szerint egy szülő sem fegyelmezheti kizárólag úgy a gyerekét, ahogy azt jónak látja, mégis átlagosan tízből két felnőtt lépne csak közbe vagy értesítené a hatóságokat akkor, ha gyerekkel szembeni erőszakot tapasztalna.

A gyermekbántalmazással kapcsolatos esetek nagy része így még mindig rejtve marad, a Hintalovon adatai alapján 2020-ban több mint százezer gyerek volt veszélyeztetett erőszak vagy elhanyagolás miatt Magyarországon.

Foto: Getty Images
Foto: Getty Images

Az alapítvány háromrészes kutatása egy felnőtteknek szóló online kérdőívből, egy helyi közösség fókuszcsoportos vizsgálatából, valamint egy gyerekeknek szóló háromrészes online kérdőívből állt. Amíg az online kérdőívre rekordszámú, 10 877 érvényes válasz érkezett, addig a fókuszcsoportos kutatási részhez nagyon nehezen sikerült résztvevőket toborozni, a 13 és 17 év közötti gyerekeknek szóló kérdőívre pedig ezernégyszázan válaszoltak. A felnőtteknek szóló online kérdőív válaszadói többségében nők és felsőfokú végzettséggel rendelkezők, felük nevel kiskorú gyermeket, és minden harmadik kitöltő gyerekekkel foglalkozó szakember.

Egy pofon még nem a világ? És a kiabálás belefér?

A kutatás alapján abban mindenki egyetértett, hogy a szexuális bántalmazás, a súlyos fizikai bántalmazás, valamint az egészségügyi tüneteket is okozó elhanyagolás a gyerekekkel szembeni erőszak elfogadhatatlan formája, de a pofonnal vagy a kiabálással, tehát a kisebb mértékű fizikai és verbális erőszakkal szemben jóval megengedőbbek voltak a válaszadók. A kérdőívet kitöltők negyede részben vagy teljesen egyetértett azzal, hogy a gyerekek fizikai büntetése nem jó, de néha elkerülhetetlen, 15%-uk szerint egy szülőnek akkor van joga megütni a gyerekét, ha fontosnak tartja, hogy a gyerek ne ismételjen meg egy bizonyos viselkedést.

A válaszadók szerint Magyarországon tízből hat szülő alkalmaz fizikai fenyítést, de 70% szerint az emberek figyelmen kívül hagyják, ha azt látják, hogy egy szülő megpofozza a gyerekét. A kiabálást és a megszégyenítést tartották a legkevésbé a erőszaknak, ráadásul úgy vélték, hogy ez nagyon általánosan van jelen a társadalomban, tízből hét szülő fegyelmezi így a gyerekét. A verbális erőszak nagyobb elfogadottságát jelzi az is, hogy a gyerekek ilyen esetekben azért nem tettek semmit vagy nem meséltek róla később, mert nem tartották jelentős problémának – ez derült ki a gyerekek kérdőívre adott válaszaiból is.

Magukra hagyott gyerekek

Azt az alapítvány gyermekjogi követei is megerősítették, hogy sok esetben magasan van a korosztályuk ingerküszöbe, és kevesebb helyzetben ismerik fel a bántalmazást, mint ahányszor az megtörténik. A kisebb mértékű erőszak elfogadottságát, valamint a tudatosság hiányát jelzi az is, hogy a gyerekek elsősorban a súlyos erőszakról (például szexuális zaklatás) kapnak felvilágosítást – olvasható a kutatásban. Arról, hogy hogyan léphetnek fel hétköznapibb helyzetekben, kevés szó esik a felnőttekkel való beszélgetések alkalmával és a tájékoztató felületeken is.

A válaszadók 60 százaléka szerint elsősorban a passzivitás az oka annak, hogy a legtöbben nem avatkoznak közbe, ha gyermekbántalmazást látnak vagy arról hallanak, de a válaszadók 53 százaléka aggódik amiatt, hogy mi fog vele történni, ha értesíti a hatóságokat vagy a megfelelő szakembereket. A kutatás szerint a válaszadók közel fele (46,3%) csak feltételezi, hogy Magyarországon van olyan törvény, ami szerint a felnőtteknek jelentenie kell a gyermekekkel szembeni erőszakot, minden tizedik válaszadó pedig egyáltalán nem tudta, hogy létezik-e ilyen, vagy sem.

Tízből csak hatan tudták, hogy egy gyerek is tehet erről jelzést.

A többség úgy tudja, hogy a gyermekjóléti szolgálatnak (84,1%), a rendőrségnek (65,1%) és az egészségügyi szolgáltatónak (53%) kell jelezni a gyermekbántalmazást, de sokakban felmerült az ombudsmannak, a helyi önkormányzatnak és a civil szervezeteknek való jelzési kötelezettség is.

A hatályos gyermekvédelmi törvény szerint Magyarországon zéró tolerancia van érvényben a gyermekbántalmazás valamennyi formájával szemben, így megengedhetetlen a fizikai, érzelmi bántalmazás, a mérgező szavak, a másik megalázása, kiszolgáltatott helyzetbe hozása, elzárása a külvilágtól, anyagi ellehetetlenítése, közvetett módon való bántalmazása (például más családtagon keresztül), szexuális bántalmazása, szexuális kihasználása is.

Kinek kell jelezni a gyermekbántalmazást?

Bármilyen bántalmazást, veszélyeztetést, elhanyagolást vagy a gyerek saját magát veszélybe hozó magatartását jelezni lehet a gyermekjóléti szolgálatnak, súlyos bántalmazás vagy életet veszélyeztető helyzet, sérülés észlelése esetén, a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak (akik hivatásszerűen foglalkoznak gyerekekkel) hatósági intézkedést kell kezdeményezni, azaz értesíteni kell a gyámhivatalt és/vagy a rendőrséget.

A gyermekbántalmazás folyamatosan visszatérő témája a közbeszédnek, legutóbb október közepén került ismét a középpontba, amikor Varga Judit igazságügyi miniszter benyújtott egy törvényjavaslatot, amely úgy módosítaná a polgári törvénykönyvet, hogy a jövőben már az egyik szülő kérésére is elrendelhetné a bíróság a gyermek közös felügyeletét a válásnál. Nőjogi szervezetek élesen bírálták a javaslatot, mert attól félnek, hogy a bántalmazók visszaélnek majd a jogi lehetőséggel. Varga Judit komolytalannak tartja ezeket az aggályokat, és azzal érvelt, hogy a bíróságok úgyis megvédik az anyákat és a gyerekeket. A Hintalovon Alapítvány nem tartja ördögtől valónak a javaslatot, az az álláspontjuk, hogy a kapcsolattartás nem a szülő, hanem a gyerek joga, és a szülők konfliktusos viszonya nem igazolhatja automatikusan, hogy a korlátozzák a gyerek egyikkel való kapcsolattartását. Kivéve, ha a gyerek bántalmazásnak vagy elhanyagolásnak van kitéve.