Véleménybuborék élőben: az emberek többsége alig kerül kapcsolatba más pártállásúakkal
2021. november 2. – 10:09
Magyarországra jellemző a politikai polarizáció mellett az is, hogy sokan, ha tehetik, elkerülik a más nézeteket vallókat, és tartanak a közéleti témák mentén kialakuló konfliktusoktól. Egy kutatás most azt vizsgálta, mennyire vegyes pártállás szempontjából az emberek ismeretségi köre. A fideszesek alkotják a leginkább homogén csoportokat, de az ellenzéknél sem sokkal jobb a helyzet.
Sok családban visszatérő epizódja a nagyobb összejöveteleknek, hogy valaki tesz egy politikailag sarkos megállapítást, amire más, vele ellentétes véleményen lévő rokonok ráharapnak, és már be is robban a parázs (sajnos csak ritkábban értelmes) vita az ebédlőasztalnál.
Ez az a helyzet, amelyet baráti eseményeken viszont csak ritkán tapasztalunk meg: az ember ha már a rokonait nem tudja, de az ismerősi körét igyekszik megválogatni, és a legtöbben olyanokkal vesszük körül magunkat, akikkel könnyen megtaláljuk a közös hangot. Ez egyfelől természetes, másfelől viszont nem mindegy, mennyire zártak az egyes csoportok, mennyire mélyek a szakadékok a másként gondolkodók között, fennmarad-e az emberekben az érdeklődés, a másik megértése utáni vágy – vagy teljesen külön világban élő törzsekre tagolódik a társadalom politikai preferenciák szerint. (Ezzel a jelenséggel veszi fel a harcot például a Partizán új műsora, amiről itt írtunk.)
Az IDEA Intézet 2021 őszi közvélemény-kutatása ebből a problémakörből kiindulva vizsgált egy érdekes társadalomtudományi problémát, a politikai homofíliát. A közbeszédben is gyakran előkerülő, bár inkább a közösségi médiás „véleménybuborékok” kapcsán tematizált fogalom azt írja le, hogy a politikai szempontból szélsőségesen polarizált magyar társadalom egyes csoportjai hasonló, és ezzel párhuzamosan a másik tábortól élesen elkülönülő információs bázissal, tájékozódási háttérrel rendelkeznek. Minél erősebb a homofília egy társadalomban, annál zártabbak a politikai rétegek, annál nehezebb az átjárás, a megértés a társadalmi zárványok között.
Alig van kapcsolat a táborok között
Az augusztus 31. és szeptember 7. között végzett, kétezer fős, az ország felnőtt népességére nem, életkor és településtípus tekintetében reprezentatív, 2 százalékos hibahatárral dolgozó kutatás alapján kijelenthető, hogy a magyar társadalomban igen jelentős a politikai homofília. Az eredmények szerint ez minden politikai párt szimpatizánsaira igaz, de nem teljesen azonos mértékben: a leginkább a Fidesz–KDNP szavazói veszik körül magukat saját nézeteikkel azonos állásponton lévő emberekkel, ám az ellenzéki szavazók sem különböznek tőlük e tekintetben jelentősen.
Az empirikus adatok szerint a Fidesz–KDNP szavazóinak majd 70 százaléka olyan körben mozog, amelyben szintén leginkább kormánypárti szavazók élnek, míg több ellenzéki szavazóval mindössze 7 százalékuknak van kapcsolata.
Ahogy látni fogjuk, a fideszesek homofíliája a legmagasabb, ha azt vizsgáljuk, hogy mekkora a valószínűsége, hogy nem saját értékvilágukhoz tartozóval érintkeznek. Az ellenzéki pártok szavazói között sem lényegesen kisebb a homofilek aránya, 59 és 77 százalék között szóródik. A különbség annyi, hogy körükben – a Jobbikon kívül – némiképp magasabb, 10 százalékot is meghaladja azok aránya, akik környezetében jó pár kormánypárti szavazó van.
A leginkább heterogén környezet a felmérés szerint a szocialista szavazókat jellemzi, mert több mint egyötödének környezetében sok fideszes is van. Nagyon hasonló háttér jellemzi ebből a szempontból a Magyar Kétfarkú Kutya Párt támogatóit, akiknek 63 százaléka inkább ellenzéki, 19 százaléka pedig fideszesek környezetében él és mozog.
A legzártabb táborral a kutatás szerint – talán némileg meglepő módon – a momentumosok rendelkeznek. A Momentum szavazóinak több mint háromnegyedének a környezetében túlnyomó részt az ellenzéki együttműködés tagjai találhatók, sok fideszessel csak nagyjából minden tizedik találkozik.
Az eredményekből világosan látszik, hogy a kérdezettek (pártállástól függetlenül) saját bevallásuk szerint relatíve jól meg tudják becsülni környezetük politikai hovatartozását. Minden ötödik, illetve minden negyedik ismerősükről azonban nem tudják, vagy nem akarják megmondani, hogy az illető inkább fideszes vagy inkább ellenzéki szavazó-e.
A kutatásból kiderül az is, hogyan változnak az eredmények, ha településtípus vagy iskolai végzettség alapján különítjük el a válaszadókat: a főiskolát vagy egyetemet végzettek közül nyilatkoztak a legtöbben úgy, hogy többségében ellenzéki szavazókkal veszik körül magukat, és azt is ők tudják a legtöbben megállapítani, kinek milyen a politikai hovatartozása (az alapfokú végzettséggel rendelkezők 41 százaléka nem tudott vagy akart erre felelni).
Lakóhelytípus szerint látványosan kettészakad a válaszadók köre: míg Budapesten és a megyei jogú városokban az emberek 41-43 százaléka vallotta, hogy ismeretségi körében főként ellenzékiek vannak (szemben a fideszes 23-28 százalékkal), addig a városokban és községekben csak az emberek negyede számolt be erről.
A fideszesek merik legnyíltabban vállalni a nézeteiket
A 2002-es választási kampányról szóló visszaemlékezések közös toposza, hogy a cikkünk elején említett családi politikai viták – a rendszerváltáskori tagolódás után – ekkoriban váltak újra rendszeressé: a folklór szerint a kampány annyira megosztotta a magyar társadalmat, hogy a vasárnapi ebédek során sorra kaptak össze a rokonok.
Az IDEA megállapításai szerint a politikai polarizáció az eltelt 20 évben nem csökkent, hanem inkább nőtt Magyarországon, így annak továbbra is fennáll a veszélye, hogy az emberek egy-egy politikai vita során még szűkebb környezetükben is komolyabb konfliktusba keveredjenek.
Az elemzők úgy vélik, talán ennek is tudható be, hogy egyötödük – szinte függetlenül attól, hogy melyik párt szavazója – inkább kerüli a politikai témákat, csak ne legyen belőle veszekedés.
Minden második megkérdezett – szintén preferenciától lényegében függetlenül – nyíltabban mer politikai kérdésekről beszélgetni, mert a baráti, munkahelyi közösségekben nagyjából tudják az emberek, hogy kinek mi az álláspontja.
Különösen igaz ez a kormánypárti szavazókra, akiknek 58 százaléka ismeri baráti, munkahelyi ismerőseinek politikai nézeteit. Lényegesebb eltérés ott mutatható ki az egyes szavazótáborokban, hogy mennyien tartanak attól, hogy a választási kampány felerősíti a vitát a baráti és ismerősi körökben. A Fidesz–KDNP szavazóinak mindössze egytizede tart ettől, szemben például a momentumosok 28 százalékával. A városi, fiatalabbakból is álló Momentum-tábor több mint egy negyede, tehát tart a kampányok vitát generáló hatásától. A többi vizsgált párt szavazóinak 14–15 százalékának vannak ezen a téren félelmei.
Végül érdemes megemlíteni, hogy az MKKP szavazói körében vannak legtöbben (22%) azok, akiknek vagy nincs olyan barátja, akivel eltérő véleménnyel rendelkezne, vagy egyszerűen nem beszélget eltérő véleményű ismerőssel. A többi párt esetében ez lényegesen alacsonyabb (13–14%), míg a Momentumnál mindössze 6 százalék.