Köztéri szoborral adóztak halott lányuk emlékének

A művet adományozó idős házaspárt sokan ismerik Győrben, Války Istvánné régen a gyermekkönyvtárban dolgozott, 92 éves férje pedig nagy beruházások sorát irányította és felügyelte valaha – például a színházépítést 1978-ban.

Lányukat, Beatrixot öt évvel ezelőtt elvesztették, emlékére készült a bronzszobor, amit felkérésükre Lebó Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész tervezett, és Dézsi Csaba András győri polgármester adott át.

A randevúzók szobra lett

„Szerettünk volna jó példával elöl járni a tehetősebb polgárok előtt, hogy tegyenek a városunk szépítéséért, elsősorban talán azokra gondolva – mondja Trixi édesanyja –, akiknek hozzánk hasonlóan nem élnek egyenes ági leszármazottjaik.”

A közgyűlés azonnal elfogadta a tervet, amit a házaspár azzal a szándékkal tett le az asztalra – s ezt a szerződés is kiköti –, hogy a szobor a felújítás előtt álló Győri Nemzeti Színház elé kerüljön. És akár lesz valaha Győrben kulturális negyed, akár a meglévő színházat újítják fel, ahogy eredetileg tervezték, az adományozók képzeletében a belvárosi téren jelenjen meg a randevúzók szobra, amit most egy másik városrészben helyeztek el.

„Nem akartuk, hogy egyedül a lányunkról szóljon a mű, ezért kértük a művésztől, hogy egy férfit és nőt formázzon meg, s hogy a nő lehetőleg emlékeztessen Trixire. Bevallom, mi inkább randevúzókra gondoltunk, mint a mű címében szereplő »szerelmespárra«️.

A legjobban annak örülnénk, ha egyszer – amikor mi már nem leszünk – azt mondanák a győriek, hogy »találkozunk a Trixinél«” – mondja Gabi néni.

Milyen lány volt Trixi?

Trixi a már megszűnt Zrínyi-iskolában tanult. Szorgalmas volt, de a logika nem az ő világa volt, a humán tárgyakat szerette. Könyvtáros lett, mint az édesanyja, a megyeiben, később az ÉDÁSZ szakkönyvtárában is dolgozott. A hetvenes években volt fiatal, és szeretett táncolni, a műszaki főiskolára járt bulizni, ahová a győri ifjúság nagy része. Kortalan volt, akár a szobor, negyven-ötven évesen is tinire emlékeztette szüleit. „Az ötvenedik születésnapján azt mondta, hogy ő nem szeretne hatvanéves öregasszony lenni. Szegény nem is lehetett az” – mondja az édesanya a lányáról, aki ötvenes éveiben járt, amikor a hasnyálmirigyrák végzett vele.

„Nagyon szeretett utazni, Tenerifétől Olaszországon át Egyiptomig – idézi fel Války István. – Rajongott a zenéért, a komolyzenei darabokat jól ismerte. Itt van még nálunk vagy százötven lemeze, CD-je, DVD-je, kazettája, verseskötete.”

„Mindig nyüzsgő, vidám, megbízható ember volt, és talán túlságosan áldozatkész. Egyik programról a másikra rohant” – emlékszik az apa. – „Ha egy barátnője hívta, képtelen volt nemet mondani – veszi át Gabi néni a szót. – Imádott vásárolni, tulajdonképpen kényszeresen, ha megtetszett neki egy blúz, akkor abból az összes színt megvette.”

„Nagyon bele tudott szerelmesedni egy-egy férfiba” – mondja Pista bácsi. A lánynak szoros volt a viszonya a szüleivel, megbeszélték a szívügyeket. Gépészmérnök férjével öt évig éltek házasságban, de a válás után is barátok maradtak. „Trixinek voltak még kapcsolatai – köztük egy hét évig tartó is –, a keresett boldogságot soha nem találta meg.”

Úgy érezte, nem vállalhat gyereket

Könnyű idealizálni Trixit, aki minden fényképen nevet.

„Korán voltak fiú ismerősei, csinos, jó alakú lány volt, hullámos hajjal, szép arccal” – mondja az édesanyja.

De életének volt egy árnyoldala, a betegség születése előtt kialakult, és arra vezették vissza, hogy egy orvosi vizsgálat során megnyomódott a homloka. Tinédzser korában kezdődött, ha nem vette be a gyógyszerét, elveszítette az eszméletét – mondja az anya.

A könnyed mosoly mögött félős természet is rejtezett, a lány félt, hogy nem tudna ellátni egy gyermeket. Ezért nem vállalt soha családot.

„Mi egész életünkben azt hittük, hogy a férj szülei erőltették a válást, és természetesnek is tartottuk, hogy a szülők unokára vágynak. A lányunk halála után felkutattam a volt férjet, hogy visszaadjam a lányunknak adott gyűrűket, és akkor elmondta: ők meg azt gondolták, hogy mi beszéltük rá a lányukat a döntésre. Párszor még beszéltünk telefonon, de már megszakadt a kapcsolatunk, valószínűleg nem hitt nekünk. Kívánjuk, hogy legalább ő boldog legyen” – tette hozzá Gabi néni. A szülők kérésére nem kerestük a volt férjet, úgy tudjuk, nem volt ott a szobor avatásán.