Állatok százait mentik meg, több ezren támogatják őket, mégis létbizonytalanságban kell élniük

A szombat lehet a kutyák kedvenc napja a Tappancs tanyán, mert eljönnek az önkéntes segítők, és pórázon vezetve, egyenként vagy kettesével megsétáltatják a tanya körül a kutyákat – mindegyiket, amelyiknek az állapota és a viselkedése ezt lehetővé teszi. Közben persze kapnak simogatást, és lehet egy kicsit játszani, ugrándozni is.

Abonyi Tünde már négy éve jár ide, minden szombaton reggeltől késő délutánig sétáltat, az egész nap alatt tíznél is több ebet járat meg a tanya körül. Imádja a kutyákat, és úgy tapasztalta, mindegyiknek más egyénisége van. Jutalomfalatokat is hoz nekik, a virslidarabokat szeretik a legjobban. A négy év alatt csak olyankor nem jött sétáltatni, ha elutaztak, vagy más fontos dolga volt. Jön esőben-sárban, bokáig érő hóban és hidegben – rossz idő miatt csak kétszer maradt el a szombati séta, mert a talaj itt homokos, elnyeli a vizet, eső után sem kell sárban gázolni. Amikor hazaér, elégedett, mert úgy érzi, sikerült egy kis örömöt adnia az állatoknak.

A szombat a remény napja is. Akik kutyát akarnak örökbe fogadni, mielőtt hazavinnék, hét végén többször is eljönnek. A kiválasztott állattal előbb a séta közben ismerkednek-barátkoznak a leendő gazdái, hogy kiderüljön, megkedvelik-e egymást. Ha igen, akkor viszik el az új otthonába az állatot.

Teltház, túljelentkezés, várólista

A Tappancs tanyáján az év minden egyes napján kiosztanak az ott dolgozók 70-80 kiló ennivalót, és összegyűjtenek úgy 25 kiló ürüléket – ezt aztán komposztálják. Október elején még 170 állatnak adtak menedéket, de egy héttel később már megtelt minden férőhely. A létszám gyakran változik, de csak kétszázig nőhet, annál több kutyát nem tudnak befogadni. Jó volna pedig több hely, mert az idén különösen sok a gazdátlan, vagy a gazdája által kidobott eb. Pontos nyilvántartást vezetnek: szeptember végéig összesen 250 új kutyát kellett gondozásba venniük, abból nyolcvanat magában találtak meg valahol, a többit a gazdáik hozták be. Tavaly egész évben volt ennyi a beérkező. Az új gazdák havonta 20-30 kutyát fogadnak örökbe, így nyílnak meg újra a férőhelyek.

Az állatvédő alapítvány tulajdonában lévő, Szegedtől 15 kilométerre fekvő tanya udvarán meglepően nagy a rend, a tisztaság. A bekerülő kutyákat eleinte elkülönítik a többiektől, az első mikrocsip meglétének ellenőrzése. Az érkező kutyát külön ketrecben tartják, amíg ki nem derül, hogy az állat agresszív-e, beteg-e, tud-e rendesen viselkedni. A karantén lejárta után oltásokat kap, ivartalanítják, és azt is ellenőrzik, hogy van-e szívférge, amit az utóbbi években terjesztenek a szúnyogok. Az első két hétben még jelentkezhet érte a gazdája, de azután már örökbe adható. Ezt a rendet hosszú évek tapasztalatai alapján működtetik így. A legtöbb ide kerülő kutya keverék, de akadnak fajtiszták is.

Farkas Gabriella, az alapítvány vezetője 2002-óta foglalkozik állatvédelemmel, a tanyát egy évvel később vették meg, akkor harminc kutyával kezdtek. Korábban volt főállása, és vállalkozása is, de hosszabb távon ezekkel nem tudta összeegyezteti az egyre több időt kívánó Tappancsot. Elmondta, hogy olykor megdöbbentő állapotban kerülnek hozzájuk állatok: betegen, sérülten, éhezéstől lesoványodva, vagy elgázolásuk után.

Az utóbbi években már azt látják, hogy egyre több a felelősen gondolkodó gazda, és akiknek nincs saját háziállata, azok közül is sokan odafigyelnek a környezetükben élő kutyák-macskák állapotára. Ám sajnos még mostanában is gyakori, hogy a szülés után dobja ki valaki a szukát, vagy néhány hetesen a kölykeit. Emiatt is alakul gyakran úgy, hogy várólistájuk van, amin olykor 50 állat is „pályázik” a megüresedő helyekre.

Előfordul, hogy a gazda nem hajlandó kivárni a sort, amíg bejuthatna a kutyája, hanem máshogy – nem tudni, hogyan – intézi el a sorsát. A kutyák menhelyre adásának leggyakoribb oka a költözés, vagy az idős gazda halála, és olyan indokkal is behozzák az állatot, hogy otthon nem bírnak vele, az emberekre támad. Van, amikor a kutya túl nagy, vagy túl kicsi, az is baj, ha sokat ugat, vagy ha nem ugat, amikor kellene – indok van bőven.

Amíg beszélgettünk, az udvaron egy fajtisztának látszó, nagytermetű német vizsla is szaladgált, és egy félig szétrágott labdát szabályos apport-fogással, magasan tartott fejjel vitt körbe a szájában, közben letette, majd újra felvette, mintha egy mutatványt gyakorolna. Egy vadász hozta be, mert már új vadászkutyája van, ezért akart a régitől megszabadulni.

Rendszeres ivartalanítás kellene

Kovács Linda, a menhely vezetője – ő is önkéntesként kezdte a Tappancsnál – elmondta, hogy a kiskutyáknak külön kutya-óvoda-ketrecük van, épp így a felnőtteknél a betegségből lábadozókat sem engedik a többiek közé. Az egészséges, a többiekkel jól megférő ebeket nem különítik el egymástól, napközben jöhetnek-mehetnek a nagy udvaron, néhány pedig ott is él, a saját kis házában. A beteg és az idős állatok télen fűtött helyen lehetnek. Macskákat is fogadnak és tartanak: külön házuk van az egészséges, és egy másik a beteg macskáknak. Ezt is a kényszerűség hozta, mert a legnehezebben kezelhető az utcamacskák ügye. Ezeket jóindulatból sokan etetgetik, de gazdájuk nincs, így ellenőrzés nélkül szaporodnak és terjesztenek betegségeket. Szegeden és a környékén is rengeteg ilyen macska van.

A kutyákkal az utóbbi években már jobban boldogulnak. A Tappancs több pályázaton is nyert állami támogatást ivartalanítási programokra, amelyeket évek óta folytatnak. Az idén ősszel osztrák partnerük, a Nothilfe für Hunde pénzügyi segítsége révén hirdettek kedvezményes akciót nőstény kutyák és macskák gazdáinak. Szegedről és a környékén lévő öt faluból lehetett jelentkezni, szuka kutya esetén 6 ezer forint, nőstény macska esetén 4 ezer forint volt a – szociális okokból rászoruló – tulajdonos költsége a műtét 20-30 ezer forintos árából.

A hasonló programokat eleinte, úgy tizenöt-húsz éve sokan még gyanakodva fogadták, aztán nőttek az igények, egyre többen éltek a lehetőséggel, ha belefértek a korlátozott létszámba. Az utóbbi években már nem akkora a túljelentkezés, mint korábban volt. A menhelyre befogadott kutyákat a kölykök kivételével mind ivartalanítják, ami úgy 150-180 beavatkozást jelent évente. A programokra jelentkezők háziállatainál pedig évi kétszáz felett is lehet a műtétek száma, az elnyert pénzkeret nagyságától függően.

Farkas Gabriella szerint az volna a jó megoldás – ám a hatása csak évek múlva lenne érezhető –, ha az ország egész területén, évente többször, rendszeresen és kiszámíthatóan hirdetne kedvezményes – gazdátlan állatok esetében ingyenes – ivartalanítási akciókat az állam. Ezekbe a programokba be kellene vonni a települési önkormányzatokat, a hatósági állatorvosokat és az állatvédő szervezeteket is. Így lehetne megelőzni a gazda által nem kívánt kölykök megszületését, és az otthontalan állatok szaporodását.

Kiadások és bevételek

A Tappancs tanya és a szervezet fenntartása havi 5,5 millió forintba kerül – ez a bérek növekedésével mindig együtt nő. Ebben minden költségük benne van, a munkatársak fizetésétől a villanyszámláig. Sok pénz elmegy az újonnan bekerülő állatok ivartalanítására, oltásokra, gyógyszerre, a beteg kutyák kezelésére, és a kullancsok elleni védelemre is, hiszen az alföldi tanya környékén rengeteg a vérszívó. Farkas Gabriella egy számlát mutat, ami 280 ezer forintos állatorvosi költségről szól, a múlt héten ilyen célra 900 ezret költöttek – bár az orvosok a lehető legolcsóbb árakat szabják az állatvédőknek.

Az utóbbi években sorra a Tappancs kapta a szegedi alapítványok közül a legtöbb SZJA 1%-ot. Az idén ebből 33 milliós bevételük van, majdnem hatezer adózótól – ez azt mutatja, hogy az emberek elismerik a tevékenységüket, ami a Facebook oldalukon részletesen és folyamatosan követhető. Az 1%-ból származó összeg úgy fél évre elég, ha nem merül fel váratlan, nagyobb kiadás – most a húszéves, műszaki vizsgára már alkalmatlan szállítókocsijukat kellett lecserélni. Kapnak még esetenként támogatást sok magánembertől, rendszeresen úgy kétszáztól, néhány cégtől, és vállalkozások egy-egy beruházás – mint kerítés építése vagy kennelek beszerzése – esetében fedezik a költségek egy részét. Szeged városa a Tappancs korábban évi 2,4 milliós támogatását a járvány okozta bevételkiesés miatt a felére csökkentette.

Vidéki önkormányzatoktól olyan megállapodás keretében kapnak térítést, amely szerint a településen megfogott gazdátlan kutyákat befogadják a menhelyre. A tanya fenntartásához szükséges többi pénzt, az állatok ennivalójának árát szinte fillérenként koldulják össze. Kaptak állami támogatást is, tavaly és idén is, kétszer 5 millió forintot a menhely felújítására, de arra 24 milliót kellett költeni, így a saját bevételeikből pótolták az építőanyagok és munkálatok árát.

Farkas Gabriella azt mondta, a bizonytalanságot is meg lehet szokni. Amikor a betegen hozzájuk került állatokról, felelőtlen emberekről, vagy a gondjaikról mesélt, nem volt a hangjában semmiféle sértettség, se keserűség vagy szemrehányás, és nem is hibáztatott senkit, csak elmondta a tényeket, még azokat is majdnem vidáman, amelyek nem éppen szívderítőek. Az egyik gondjuk most, hogy a Tappancs tanyára nem könnyű alkalmas embert találni, de valaki elmegy, ezért új dolgozót keresnek. Magas bért nem tudnak fizetni, a munka fizikailag is nehéz, és türelem, kitartás is kell hozzá. Jelenleg 10 főállású munkatárs van, akik bért kapnak, és napi 10 órában dolgoznak: öt kutyás, három macskás állatgondozó, egy karbantartó, és a telepvezető. A sétáltatós önkéntesek száma 10-12 fő, ez változó, és van még néhány, a rendezvényeken segítő, valamint öt-hat, a városban chipet leolvasó önkéntes is.