Húsz kiló, erős idegméreggel átitatott húst porcióztak ki a ragadozó madarak megölésére

Egy hónappal ezelőtt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) minden idők legsúlyosabb szándékos madármérgezési ügyéről számolt be Tura térségéből.

Néhány nap alatt több mint száz kihelyezett mérgezett csalit és több mint ötven, mérgezésben elpusztult madarat találtak, a számok pedig azóta csak nőttek, és még mindig lehet számítani újabb tetemekre.

Az MME a turai határban most a legfrissebb adatokról számolt be, és azt is bemutatta, hogy a különben labdázásra rákattanó kutyáik hogyan keresik meg a mérgezett csalikat és az állattetemeket.

„Itt, a mögöttem lévő fasornál lett meg egy elpusztult réti sasnak a teteme, ennek a madárnak az eszmei értéke egymillió forint. Ez ma Magyarországon a legmagasabb. Később további csalétkek és madártetemek kerültek elő itt, majd találtunk egy szalmával lefedett rétihéját is, ami arra utal, hogy az elkövető vagy elkövetők visszatértek a területre, eltüntetni a tetemeket ” – mondta Deák Gábor, az MME méreg- és tetemkereső kutyás egységének vezetője.

A közel egy hónap alatt az MME, a Kiskunsági Nemzeti Park kutyás egysége, a Duna–Ipoly Nemzeti Park őrszolgálata és a civilek 246 találatot jegyeztek: 114 mérgezett állatot és 132 csalétket találtak a 7800 hektáros területen, ami Tura és Galgahévíz közigazgatási területét érinti. Az áldozatok között 8 védett állatfaj 93 egyede: 76 barna rétihéja, 7 egerészölyv, 3 holló, 2 barna kánya, 2 erdei pityer, 1-1 hamvas rétihéja, rétisas és aranypettyes bábrabló bogár szerepel, a természetvédelmi kár meghaladja a 6,5 millió forintot. Emellett mérgezés áldozata lett négy háziállat (két kutya és két macska) is, továbbá három vadászható faj 11 egyede (nyolc róka, két dolmányos varjú és egy szajkó), további hat állat esetében pedig nem lehetett meghatározni a maradványokat.

A mérgezésről augusztus első hetében értesült az MME, egy tetemeket találó természetjáró madarász riasztotta őket. Miután a szakemberek igazolták, hogy mérgezés történt, a rendőrség is nyomozni kezdett az ügyben.

Húsz kiló mérgezett húst porcióztak ki

A terepi kutatás azóta is tart, és Deák szerint fognak még előkerülni tetemek és csalétkek is. Példaként egy még lábon álló napraforgótáblát mutatott, amelynek a szélében találtak már csalikat, de szerinte beljebb is lesznek még. A csalikat, ami húst jelent, feltűnő helyeken rakták ki, gyakorlatilag a gabona-, lucerna- és napraforgótáblákat övező földutak mentén helyezték el a mérget.

Egy ember talán észre sem venné az út szélén megbújó húsdarabot, de a ragadozó madarak – amelyek egyébként a dögöt sem vetik meg – látását nem lehet a miénkhez mérni, ki tudják szúrni a magasból a húst, vagy éppen a rajtuk tobzódó rovarok hívják fel a figyelmüket. Tura környékén körülbelül húsz kiló, méreggel átitatott húst porcióztak ki szakszerűen csaliként.

Idén a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságához tartozó területen a turai már a negyedik mérgezéses eset. A korábbi háromnál már bebizonyosodott, hogy az idegméregként ható karbofuránt használták, és erős a gyanú, hogy Turán is ez a szer pusztította el a ragadozó madarakat. A Nébih még vizsgálja a szert, de Deák Gábor azt mondta, az állatok görcsös testtartása a karbofuránt valószínűsíti.

A karbofurán rendkívül gyorsan öl, a madarakban fulladást, szívleállást okoz, a csaliktól gyakran egy-két méter távolságon belül találták meg az elhullott madarakat, ami arra utal, hogy a húsdarabokat nagy dózisú vegyszerbe mártották. A méreg a másod- és harmadlagos fogyasztókat is megölheti, 2010-ben szintén Turán, egy parlagi sas egy csaliból evő, elhullott hollóból fogyasztott, és gyakorlatilag azonnal rá is esett holtan.

Hogy milyen erős a méreg, azt az is bizonyítja, hogy a húsból fogyasztó dögevő bogarak is elpusztultak, majd a belőlük lakmározó erdei pityer nevű énekesmadár is. A pityerre a tetemkutatásban részt vevők szeme láttára ment rá egy hamvas rétihéja, ami meg is ette a madár jó részét. A rétihéján is mutatkozni kezdett a méreg hatása, de szerencséjére időben állatorvoshoz került, és egy ellenanyag beadása után életben maradt. Hasonlóan járt egy kutya is, amelyet a gazdája juttatott időben állatorvoshoz. Ez az eset az MME-t is segítette, mert új csalikkal megszórt területre bukkantak a bejelentés után.

A méreg akár az emberig is eljuthat. Kirándulók is érintkezhetnek a csalikkal, de óvatlan fogyasztói is lehetnek a tápláléklánc végén, hiszen a nyomok arra utalnak, hogy megmérgezett rókákból ettek vaddisznók is.

Bűncselekmény, ha valaki egyáltalán ilyet tart

Már maga a karbofurán jelenléte is megér egy nyomozást, hiszen ezt a növényvédelemben használatos vegyszert 2008-ban betiltották nálunk, így már az is bűncselekmény, ha valaki egyáltalán ilyet tart. Deák szerint karbofurán még több vegyszerraktárban maradhatott a betiltása óta, és most használják fel, de az is elképzelhető, hogy egy Európai Unión kívüli országból hozott be valaki a szerből.

Hogy miért történt a mérgezés, arra egyetlen magyarázat tűnik észszerűnek: valaki az apróvadállományt féltette a ragadozó madaraktól, hiszen az érintett területen nincsenek olyan állattartó telepek sem, ahol problémát okozhatnának.

„Egyértelműen ragadozó életmódot folytató állatok voltak a célpontok, a mérgezett csalikkal más állatok létszámát nem lehet kordában tartani. Mérgezés akár emlősök, mint a róka vagy az aranysakál ellen is irányulhatna, de a csalétkek kihelyezésénél vannak különbségek. Amikor kifejezetten emlősök a célpontok, akkor általában a csalit befedik avarral, növényi maradványokkal, hiszen úgyis kiszagolják és kikaparják ezek a ragadozók. Több ilyen esetünk is volt már. Most viszont teljesen nyílt terepen történt a mérgezés, akár emlős, akár ragadozó madár is hozzáférhetett” – mondta Deák.

1980-ig egyébként legális volt a dúvadak, róka- és varjúfélék gyérítése méreggel, de azóta betiltották ezt a módszert, igaz, minden évben van pár olyan mérgezéses eset, ami azt mutatja, hogy nem felejtették el. Néhány ügy a vádemelésig is eljutott, és vadászok is voltak az elkövetők között.

Az apróvadállomány valóban csökkent az utóbbi időben, de ennek nem feltétlenül a ragadozó madarak az okai, bár kétségtelen, hogy néhány faj állománya meg is erősödött. A vadászható fajoknak is a monokultúrás mezőgazdaság az egyik nagy ellensége, hiszen a végeláthatatlan szántóföldek leradírozzák az élő- és búvóhelyeiket, elvétve találni fasorokat, mezsgyéket, bokros sávokat, amelyek ezt ellensúlyozni tudják. Deák szerint egy-egy fajállomány sok összetevős, és vadászok talán azt kereshetik, hogy hol tudnak a legegyszerűbben belenyúlni a rendszerbe, hiszen arra nem sok ráhatásuk van, hogy a földtulajdonosok hogyan alakítják ki a birtokaikat.

Carlo és Hella kiszagolja

A tetemek és csalik jó részét két kiképzett keresőkutya találta meg, és most be is mutatták, hogyan dolgoznak a terepen. A kiindulási alap az, hogy ezek a kutyák játékőrültek, a motivációjukat a labdájukkal lehet az egekben tartani. Akkor lehet labdázni, ha van találatuk, ez a méreganyag és a tetem is lehet. A jutalomfalatokat az esetükben el kell felejteni, hiszen ha egy mérgezett csaliba harapnának, ők maguk is áldozattá válnának.

Deák először Hellát engedte ki a ketrecéből. A kutya vidáman nyargalászott a mezőn, majd hirtelen szagot kapva már célzottan ügetett, majd egy fa körül – amelyre a gazdája egy ragadozómadár-szárnyat tett ki – előzetesen kezdett forgolódni. Végül megtalálta az ágra helyezett szárnyat, és ugatással jelezte a találatot. Nem sokkal később a másik eb, Carlo is kiugorhatott ketrecéből, és nem zavartatva fák tövében növő kender szagától, ő is hamar vigyázzállásba vágta magát a szárny előtt.

A kutyás egység vezetője elmondta, hogy a terepen az ő mozgása az irányadó, a kutyái ehhez igazítják a cirkálásukat. Ezenkívül csak a szagokat hozó szél van a segítségükre. A kutyákon GPS-jeladó, láthatósági mellény is van, gyakorlatilag úgy néznek ki, mint a karácsonyfa. Látszik rajtuk, hogy munkában vannak, véletlenül sem keverhetők össze kóbor kutyával.