A fideszes sajtó most épp a levendulával hergel az EU ellen, igen, a levendulával

„Betiltaná a levendulát Brüsszel”

„Kiderült, hogy az EU veszélyes növénynek minősítené a levendulát”

– így, szó szerint ezekkel a szalagcímekkel hangolja az embereket az EU ellen a kormányközeli sajtó – köztük a legolvasottabb hazai online médiumok is. Sokaknak nyilván már ennyiből gyanús lehet, hogy egy ilyen hír valószínűleg nem igaz, de több ezer kommentelő ebben az álhírben is csak egy újabb megerősítést lát, egy újabb olyan infót, ami azt bizonyítja, hogy ott kell hagyni az EU-t.

Hogy tisztábban lássunk, megkérdeztük a legelismertebb magyar gyógynövényszakértőt, kíváncsiak voltunk, mennyi igaz a hírből, és hát mint az orosz stílusú dezinformációnál oly sokszor, most is nagyjából arról van szó, hogy van valami apró elem, amit kiragadnak a valóságból, és azt eltorzítva és felnagyítva tálalják az embereknek.

A Fidesz-közeli online újságok címlapján szörfözgetve könnyen leszűri az ember, hogy aktuálisan mi az irányvonal, hogy éppen ki vagy mi ellen kell hangolni a hüledezésre éhes embereket. Az elmúlt napokban sokan láthatták, hogy az Európai Unió elleni hergelés egyik újabb eszköze

a levendula lett.

A különböző újságokban sokszor szó szerint ugyanazzal a szöveggel megjelent hír magyar nyelvű forrása a Habony Árpád-féle V4NA. A cég hátteréről keveset tudni, 2019-ben a Válasz Online derítette ki, hogy a londoni székhellyel működő V4 News Agency (V4NA) néven futó nemzetközi hírügynökség tulajdonosa akkoriban az Origót kiadó New Wave Media Group Kft. és Szalay-Bobrovniczky Kristóf korábbi londoni nagykövet mellett a Habony-féle Danube Business Consulting Ltd. volt. A V4NA-től elsősorban a kormányközeli lapok vesznek át nemzetközi híreket, amelyek gyakran mutatnak egyezést a kormány agendájával. A V4NA hazai, és a Balkánon megfigyelhető dezinformációs szerepéről korábban az Átlátszó írt cikket.

„Itt az ideje, hogy visszavegyük az irányítást”

A cikkek egy EU-s rendelettervezetre hivatkoznak, amely „veszélyes növénynek minősítené a levendulát”, és azt is hangsúlyozzák, hogy „az új szabályozás szerint a feldolgozott levendula (pl. levendulaolaj) csomagolásán kötelezően figyelmeztetést kellene elhelyezni a növényi termék veszélyességére vonatkozóan”.

Francia levendulalepárlókra és levendulatermesztőkre hivatkozva idéznek egy beszédes nevű, de teljesen marginális Generation Frexit nevű szervezetet, amelynek vezetője elmondta, hogy „az EU mindent ellenőrizni akar. Itt az ideje, hogy visszavegyük az irányítást, és magunk döntsünk a jövőnkről, a normáinkról, a törvényeinkről és a társadalmi modellünkről.”

Franciaországban nagyjából 67 millióan élnek, és a Generation Frexit súlyát jól jelzi, hogy Facebook-oldalukat mindössze 8600-an követik, nevük nyilvánvalóan a brit kilépésre használt brexitre hajaz, tehát Franciaországot szívesebben látnák az EU-n kívül. Jelmondatuk pedig a vezetőjüktől származó idézetben is elhangzó „Vegyük vissza az irányítást!”. Egyébként általános, hogy a NER-közeli média teljesen marginális dolgokat próbál meg bemutatni úgy, mintha az a “hanyatló” Nyugaton általános lenne. A világszerte teljesen hétköznapi módon élő meleg emberek millióinak helyzetéről való társadalmi diskurzust például olyan írásokkal nehezítik meg, mint amilyen például az az Origo-cikk volt, ami a következőképpen kezdődik: „Levágatta nemi szervét és a füleit, a nyelvét pedig kettévágatta egy amerikai férfi, aki amúgy homoszexuális és HIV-fertőzött. A férfi jelenleg gendersemleges sárkánynak tartja magát, mivel 18 szarvat is műttetett a fejére”.

Na, de vissza a levenduláról szóló cikkekhez. A hírt lehozta az Origo (a cikk szerzőjének nevét nélkülöző cikkben) és az Index is, egy sor másik NER-közeli médium mellett. Az említett újságok Facebook-posztjaira sok ezer dühös és „hűha” emoji érkezett, sok kommentelőtől jöttek a “most aztán tényleg túllőttek a brüsszeli bürokraták a célon, és tényleg igaz lehet, hogy ki kell lépni az EU-ból” típusú hozzászólások.

Érdemes megjegyezni, hogy ha egy valótlanságokat tartalmazó cikk magyar közéleti szereplők (személyek, szervezetek stb.) tevékenységéről szól, akkor a hazai szereplőknek lehetőségük van cáfolni azokat, de ezek az Európai Unió ellen hergelő kisebb-nagyobb cikkek a NER számára azért is rendkívül kényelmesek, mert ezek többségéről a brüsszeli döntéshozók nyilvánvalóan nem értesülnek, ezért reagálni sem tudnak rá az esetek nagy többségében.

A levendula betiltásáról szóló egyik marginális francia álhírre, amely arról írt, hogy az EU “megölheti” a levendulát, az Európai Bizottság Twitteren reagált, és igyekezett lehűteni a kedélyeket. Francia nyelvű tweetjében a testület úgy fogalmazott: „Spoiler: nem." (Tehát nem akarják megölni, betiltani). Hozzátették: "A jogalkotást felülvizsgáljuk annak érdekében, hogy az még hatékonyabban védje a fogyasztói és környezetvédelmi érdekeket. Az ágazat valamennyi szereplőjét meghallgatjuk, mielőtt javaslatunkat közzétennénk.”

Akkor mi a helyzet valójában a levendulával?

Hogy tisztábban lássunk, megkérdeztük Csupor Dezső gyógyszerészt, aki a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztályának elnöke, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi docense. Arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e valami alapja ezeknek a híreszteléseknek, és valóban ilyen szigorú tiltásra készül-e az EU.

Röviden az a lényeg, hogy „nem akarja betiltani a levendulát az Európai Unió” – mondta Csupor, és veszélyes növénnyé sem fogják minősíteni. Sem gyógyszerként, sem kozmetikai alapanyagként tiltás vagy korlátozás nem várható, ami elképzelhető az a figyelmeztetés – mondta.

Felidézte, hogy évekkel ezelőtt az EU megbízásából készült egy szakértői anyag, amelyben a kozmetikumok illatosítására használt anyagok allergizáló hatásáról volt szó, és abban került elő először az, hogy egyes az illóolajokkal gond lehet. „Azt már nagyon régóta tudjuk, hogy bizonyos illóanyagok allergizálhatnak, inkább az a kérdés, hogy ezt hogyan juttatjuk a fogyasztó tudomására. Valószínűleg ez verte ki a biztosítékot néhányaknál, mert hivatalosan ebben az anyagban van szó először arról, hogy ezt a termékeken fel kellene tüntetni, és egyes gyártók számára ijesztő lehet, hogy ezt közölni kell.”

A kémiai anyagok uniós szabályozásának alapvetően az a célja, hogy a környezetünkben lévő vegyi anyagok szabályozását áttekintsék, és szigorúbbra vegyék, hogy milyen anyagokkal találkozhatunk. Előírják, hogy egy anyaghoz milyen figyelmeztetést kell fűzni. A levenduláról is elkészült egy ilyen figyelmeztetés-tervezet, amiben benne van, hogy a levendulaolaj veszélyes is lehet, és a javaslat szerint ezt a szöveget kellene majd feltüntetni a levendulaolajon. "Biztos van, akinek meghökkentő, hogy ezeket fel kell tüntetni, de ez nem betiltást jelent. Arról szól, hogy a fogyasztót figyelmeztessük” – mondta Csupor.

Szerinte ugyanakkor elképzelhető, hogy a levendula esetében ez valamelyest túlpörgetett dolog. “A szakirodalom szerint a levendulával kapcsolatban allergiás reakciók csak nagyon szórványosan fordulnak elő, tehát ez nem egy kifejezetten allergizáló illóolaj. Ráadásul a fő allergizálónak mondott vegyülete, a linalol allergizáló hatása csak akkor igazán jelentős, ha oxidálódik. Ha az illóolaj nagyon régi, elkezd mondjuk úgy, hogy avasodni, tehát oxidálódni, akkor alakul ki a benne lévő linalolból olyan oxidált forma, ami viszont már allergizálóbb.” Ez az oxidálódott linalol szemirritációt, bőrirritációt és allergiás bőrreakciókat okozhat. „De az sehol nem merült fel, hogy a levendulát vagy a levendulaolajat betiltanák” – mondta.

A veszélyességre, allergizáló jellegre utaló piktogramokat csak a levendulaolajon kell feltüntetni, az azt tartalmazó kozmetikumokon pedig csak akkor, ha a nem leöblíthető termékekben 0,01 százaléknál többet tartalmaz az adott termék linalolból.

Szigorodott a szabályozás

Csupor szerint az elmúlt években nőtt azoknak a jelzéseknek a száma a különböző termékeken, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy egyes anyagok allergizálhatnak. "A kozmetikai szabályozás általában véve is szigorodott, és ennek vannak egészen pozitív következményei, például, hogy a gyártás körülményeit szigorúbban ellenőrzik, mint régebben. És az egész egy közös, EU-s szintre került, tehát az, hogy egy kozmetikumnál mit várunk el, az most már nem nemzeti hatáskör. Uniós szinten van például, hogy hogyan kell bejelenteni, mit lehet ráírni, stb., tehát az egész centralizálva lett.

A centralizáció a minőségbiztosítás szempontjából pozitív fejlemény, “most már nem lehet bármilyen sufniban kozmetikumot kotyvasztani”, de Csupor szerint időnként olyan része is van a szabályozásnak, ami túlkapásnak minősíthető. “Ha mindenre azt mondjuk, hogy allergizál, akkor egy idő után ez elveszti az értelmét. Mert akkor az emberek nem fognak tudni különbséget tenni a tényleg rizikós, és a jóval kevésbé kockázatos dolgok között. És ilyen kevésbé rizikós dolog például a levendula is” – mondta a szakértő.

Arról nyilván folyamatos tudományos vita van, hogy az egyes anyagok által okozott allergiás reakciók esetszámainál, előfordulási gyakoriságánál hol húzzák meg a határt, hogy mi legyen az az esetszám, ami fölött már rá kelljen írni egy termék csomagolására, hogy allergiát okozhat, és hol van az, amikor annyira alacsony a kockázat, hogy nem szükséges feltüntetni az ilyen információt.

Meredeken nő az allergiások száma

Manapság sok termékre rá van írva, hogy allergiás reakciót okozhat, “néha tényleg az az ember érzése, hogy túl sok mindenen szerepel” – mondta Csupor, de szerinte az is igaz, hogy túl sok mindenbe kerülnek bele olyan anyagok, amelyek nem feltétlenül szükségesek. “Ennek valahol határt kell szabni. Sok vegyületről lehet azt igazolni, hogy nem toxikus rövid távon. De ha ezeket rendszeresen használjuk, és sok ilyen anyagot használunk egyszerre, akkor az már sokszor megjósolhatatlan, hogy a kölcsönhatásukból mi jön ki.”

Csupor elmesélt egy példát is, hogy szemléltesse, időnként előfordul, hogy olyan anyag kerül egy termékbe, aminek nem lett volna muszáj belekerülnie. Az Oreo keksz fehér krémjének fehérítésére például évtizedeken át titán-dioxidot használt a gyártó. “És kiderült a titán-dioxidról, hogy hosszú távon akár veszélyes is lehet”. És ezt az EU tényleg ki fogja tiltani mindenféle termékből. “Pedig ha a krém nem lett volna annyira fehér, az ugyanúgy jó lett volna” – mondta a szakértő. Egyébként a Dunkin' Donuts nevű amerikai fánkozólánc is titán-dioxidot használt, hogy a porcukor még fehérebb legyen. “Pedig valószínűleg akkor is ugyanannyi fánkot adtak volna el, ha a porcukor nem fehérebb, mint amennyire porcukorként fehér lehetne.” Csupor szerint az ilyen túlzások ellen tényleg küzdeni kell, de az sem megoldás, ha mindenre ráírjuk, hogy veszélyes.

Fontos azt is megjegyezni, hogy világszerte meredeken nő az allergiások száma, és Csupor szerint még nem igazán ismert tudományosan, hogy ennek mi az oka, de az biztos, hogy multifaktoriális, azaz sok tényező hatására létrejövő folyamatról van szó. “Ezért az is egy jó megközelítés, hogy minden, ami veszélyes lehet, arra próbáljuk meg felhívni a figyelmet.”

Mint mondta, “Nem vagyok paranoiás meg kemofób sem, azt gondolom, hogy nem kell félni a kémiai anyagoktól, csak azért mert kémiai anyagok, de sok kemikáliát meg tényleg teljesen feleslegesen fogyasztunk, limitálni kell a terhelést, mert sokszor tényleg kiszámíthatatlan ezeknek a kölcsönhatása.”