Aki a börtönben lesz öngyilkos, jó eséllyel előbb-utóbb kint is az lett volna

Az öngyilkosságra hajlamos rab rendszerint három körön keresztül jut el odáig, hogy megpróbáljon végezni magával – állítja Végh József. Az első, hogy „nekem valami nem megy”. A második, hogy „nekem általában nem mennek a dolgaim”. A harmadik: „ez már az egész hátralévő életemben így lesz...” S eközben a hátrány, amit így él meg, valójában a fejében alakult át.

Bűntudat a baleset évfordulóján

A korábban börtönben is dolgozó pszichológus szerint évente 0 és 2 között mozog a befejezett börtönöngyilkosságok száma Magyarországon. A motivációk közül sokat sajnos már típusokba lehet rendezni, az egyik „az évfordulós öngyilkosság”.

„Egy férfit elítéltek, mert részegen elütött két gyereket. Nem szokott inni, akkor ivott. Saját gyerekeit gyilkosnak csúfolták az iskolában, és ő a baleset első évfordulóját választotta, hogy megpróbáljon végezni magával, hogy megmentse fiait a megszégyenítéstől. Megbüntette magát, hogy jóvátegye a bűnt, amit elkövetett” – emlékszik Végh József, aki néha ilyen különös mondatokat is hallhatott a börtönben: „Nézze, pszichológus úr – mondta nekem a férfi, miután a fogdaőrök szerencsére aznap fordított irányban haladtak, és megmentették –, tőlem elvették a cipőfűzőmet, a nadrágszíjamat. Csak egy valamiben akartam megélni, hogy én dönthetek, ez pedig az életem.” A két legfőbb motivációs tényező közül az egyik a házasság felbomlása, vagyis amikor megjön a levél arról, hogy a párod összebútorozott valakivel. A másik tényező a menekülés a hosszú ítélet elől.

Az öngyilkos pedofil rab

Ez utóbbi okán kikötünk a most történt győri esetnél. A győrszemerei pedofil öngyilkos lett alig másfél héttel az után, hogy nem jogerősen kilenc évet kapott. Azért ítélték el június 22-én, mert a Snapchaten rendelt magának gyermek prostituáltat, a megbeszélt helyen viszont rendőrök várták. A férfit – ügyvédje szerint – sokkolta a kilenc év.

„Azt mondta, hogy a gyilkosok sem kapnak ennyit – avat be dr. Benkő Péter. – Próbáltam előtte is elmagyarázni, hogy készüljön fel, mert ez nagyon komoly bűncselekmény, s ha rendesek lesznek velünk, akkor is minimum hat évet kap. Azt értette meg nehezen, hogy bár ténylegesen nem történt meg maga a cselekmény, ő elkövette a bűntettet, amikor kapcsolatba lépett a közvetítővel.”

Letargikussá vált az ítélet után

A körülményekről csak találgatni lehetne, de az biztos, hogy az ügyvédnek már az előző héten jelezte a férfi családja, hogy a férfi letargikussá vált. Azt is tudjuk – állítja dr. Benkő Péter –, hogy a pedofilt nem érték bántalmazások, a BV ügyelt erre az elhelyezésnél. De az elhunyt fejébe nem láthattunk bele, a jogerős ítélet után a letöltőházban hosszú évek vártak volna rá, s jó oka volt a félelemre. A „kilenc évet” kísérő kemény bírói indoklás is szembesíthette őt a tette súlyával – amint az RTL Klub híradójában hallható volt. „Képzelje el, hogy maga ül a lakókocsiban (…) és remegve nézi az ajtót, hogy ki az a magánál kétszer-háromszor nagyobb – hát most az »ember« szót nem használnám –, aki bejön azon az ajtón, és az csinálja magával három órán át, amit maga tervezett egy először hat-, nyolc-, majd tízéves kisfiúval.” Az öngyilkosság körülményeit vizsgálják, s a hatóság valószínűleg elkéri a családtól a búcsúlevelet is, amiben egyébként – dr. Benkő Péter hangsúlyozta – az elítélt nem tért ki a bírói indoklásra.

A kiközösítettség testi fájdalmat okoz

Végh József szerint bármennyire is igyekszik a büntetés.végrehajtási intézet megakadályozni, hogy a rabok kínozzák egymást, ha valakit bántani akarnak, előbb-utóbb megtalálják a módot akár az ebédeltetésnél, akár séta közben. S a bántalmazásnál is elviselhetetlenebb hosszú távon a kiközösítettség, mert – kevesen tudják, amit a szakember – a magány megélésének ingerülete a fizikai fájdalom agyi központjába fut be. Tehát az, akit senki nem fogad be, fizikai fájdalmat él át.

A kísérlet is ugyanolyan komoly

A tönkrement házasságok miatt elkövetett börtönöngyilkosságok általában kísérletek maradnak, ahogy a „cry for help” gyűjtőnéven ismert figyelemfelhívások is, de Végh József szerint nem szabad külön foglalkozni a befejezett és a megkísérelt öngyilkossággal.
„Egyformán komolyan kell őket venni, mert ha az illető nem is szánta még el magát teljesen, az, hogy nikotint nyel vagy fémlemezzel falcolja a csuklóját, már egy folyamat jelzése. Egyrészt előbb vagy utóbb sikerülni fog, másrészt aki először csak kísérletezik a gondolattal, végül eljuthat az eltökéltségig.”

Ébresztő előtt vágta el a csuklóját

Ilyen jelzést adott F. Ferenc, a 23 éves kalapácsos gyilkos is, aki brutálisan ölte meg volt kolléganőjét Győrben 1999 őszén. A férfi életfogytiglant kapott, úgy döntöttek, hogy harminc év múlva szabadulhat legkorábban, de az elkövető még előtte, a letartóztatás idején próbálta megölni magát. Erre az őt elítélő bíró emlékszik.

„Valóban súlyos volt a helyzet – idézi fel a nyugdíjas bíró, dr. Köszler Ferenc –, az ágya vérben úszott, miután a csuklóját elvágta. Utána – bár részletesen nem akartam a lelkében vájkálni – megkérdeztem tőle, hogy tényleg meg akart-e halni, és igennel felelt. De azért e téren semmi sem fekete vagy fehér, Ferenc is hagyott lehetőséget a megmentésére. Ha éjfélkor csinálja, biztosan meghal, de ő az ébresztő előtt tette meg, s miután hiába szólongatták az őrök, lerántották róla a takarót” – mondja a bíró, aki nevelőtiszt is volt a hetvenes évek elején.

A jelszó régen az volt: „Ne simogasd!”

„A szolnoki börtönben az akkori parancsnok mesélte: ő még úgy tanulta, hogy a jelszó: »Gyűlöld és őrizd!« S volt egy durvább is: »Nem kolbász, ne simogasd…« Jól emlékszem egy rabra, akinek kezéből sikerült kiimádkoznom a bugylibicskát. Kegyetlen ember volt, de az emberi szó – ami ekkor még ritkábban hangzott el – célt ért nála. Az ágyán ült, előtte fémmel vagdosta a nyakát és folyt belőle a vér. Mondtam, »András, mit csinál, ne dobja el az életét«. Ennyi elég is volt. András idegenlégiósként járta meg az indokínai háborút, megtanult ölni, s késsel gyilkolta meg egy vállalat igazgatóját. Nem jelentett volna számára problémát, hogy valóban végezzen magával, de aki a nyakát vagdossa, az előbb vagy utóbb teljesen elszánhatja magát.”

Vigyázz, mert végzek magammal!

A figyelemfelhívó kísérletek mostohatestvére a zsaroló öngyilkosság. Győrben a bíróságon még emlékeznek egy drámai pillanatra a nyolcvanas évekből: hírhedt tolvaj és lányfuttató bűnöző rejtette a pengét az ujjára csavart kötés alá. Ahogy a teremben mindenki felállt, az ítélet előtti pillanatban a férfi nyaka felé kapott, s végighúzta ott a kezét. Csurogni kezdett a vér, de látszott, hogy nem talált verőeret. Az őr megfogta hátulról Istvánt, az ítéletet kimondták, az indoklás elmaradt, és mentőt hívtak.

„Hívjuk az illetőt Ferinek – meséli saját esetét Végh József –, mert azt hiszem, tényleg Ferenc volt a neve. A gyógyító-nevelő csoportban foglalkoztam fele, elítélték a sógora megölése miatt, és másodfokra akarták vinni. Összeszedett egy csomó gyógyszert, és megfenyegetett, hogy beszedi, ha elszállítják. Azt mondtam: jogában áll beszedni is, és nem beszedni is, de ki lesz mosva a gyomra, és utána ugyanúgy elviszik. Nem hitte el, és megtette, a kórházban látogattam meg. Ezután jó fél évig nem próbáltak megzsarolni, de ez viszonylag gyakran előforduló tényező.”

A legkegyetlenebbek végül feladták

Az esetek mutatják, hogy a börtönöngyilkosságnál nincs időhatár – így látja Végh József is. Van, akinél egy hét, van, akinél több év telik el a döntésig a rács mögött.
A legkegyetlenebbek közül többen önmagukat sem kímélték. A móri mészáros N. László az elfogása után 2007-ben végzett magával, 2016-ban pedig a négy nőt meggyilkoló balástyai rém lett öngyilkos. Sopronkőhidán 2001-ben megölte magát a rendőrgyilkos D. Aladár, intelligens volt, úri modorú, hidegvérű és könyörtelen. A skálás sorozatgyilkosként is ismert volt katona Ősz Zsigmond alhadnaggyal, egy fiatal egyetemistával, két vadásszal végzett, bűntársa B. László volt. Huszonöt évet kapott, mert akkor nem létezett életfogytiglan. Búcsúlevelében – hét évvel elfogása után – azt írta a rendíthetetlen D. Aladár: megtört, mert az utolsó hónapokban nem látogatták.

E. Zoltán Szentkirályszabadján öt idős embert fosztott ki és kötözött meg úgy, hogy saját kapálózásuktól fulladjanak meg. A férfi vigyorogva pózolt 2006-ban a kamerának, miután elhangzott az első győri ítélet, ami tényleges életfogytiglanról szólt. A gyilkos azt felelte a bírónak: úgy alszik éjjel, mint a bunda, s csak azért jött el az ítélőtáblára, hogy egy kicsit sétáljon. De ha még a legsötétebb lelkű elítélt esküszik is rá, hogy nem érdekli a saját sorsa, ne higgyük el, E. Zoltán 2015-ben végzett magával.

Végh József szerint az, aki a börtönben maga ellen fordul, előbb-utóbb feltehetően a civil életben is ezt a megoldást választotta volna, csak a rács mögött sokkal erősebben érik a negatív hatások. Ez tehát nem a kézzelfogható dolgok birodalma, mégis éppúgy keresi a társadalom ilyenkor a konkrét okot, mint a felelőst. A végszó dr. Varga Gábor győri pszichiáteré: „Soha nincs közvetlen ok, nincsen ok-okozati összefüggés ilyen esetben. Legfeljebb történhet valami, ami krízishelyzetben lendületet ad ennek a lélektani folyamatnak.”