Itt vagyunk a torokkaparó füstben, az elázott padlón, hát hova tudnánk menni?

A tízemeletes házban napokkal a tűz után is mindenki szellőzteti a lakását. Az ajtók tárva, a torkot kaparó huzat összehozza az embereket. A téma természetesen a pénteki tragédia. Az ötödik emeleti lakásból már nem tudott kimenekülni az ott élő férfi. Volt, aki hallotta, hogy belülről próbál menekülni. Forró volt a kilincs, képtelenség volt kinyitni – mondja a szemtanú, remegnek az ujjai.

Győr nagyobb lakótelepeinek paneljeiben minden évben van tűzeset, tragédiával szerencsére csak nagyon kevés végződik. A mostaninál meghalt egy ember. A házban lakók ismerték, zűrös életet élt, felhalmozott a lakásban sok mindent, ami aztán pénteken a déli órákban lángra kaphatott, valószínűleg a cigarettától. A helyszínre kilenc járművel harminc tűzoltó érkezett, ezt legalább tudjuk, arról még ellentmondó hírek keringenek a városban, hogy az áldozat felébredt-e egyáltalán, mielőtt halálra égett.

Több lakó ugyanis állítja, hogy megpróbált menekülni, és akadt, aki egy pillanatra még látta őt az ablakban.

Aki pedig hallotta is, azóta sem tud megnyugodni

– vallotta nekünk az egyik szomszéd, akinek a füstszag már enyhült a lakásában, csak a bútorokból nem tudja kiszellőztetni a múlt péntek emlékét. „Hallottam a robbanásokat, kettőt is. Aztán rohantunk lefelé, amikor az égő lakáshoz értünk, hallottam a bent lévő férfit. A kilincs tűzforró volt, megfogtam, de egyszerűen esélyünk sem lehetett kinyitni. Egy rendőrnő rúgta be, az elképesztő volt. Biztos tanítják nekik. Kicsaptak rögtön a lángok. Akkor még működött a lift, a füst elől menekülve azzal mentünk le. Aztán vártuk a segítséget már biztonságban.”

A ház, ahol már volt tűz

„Ébredtünk már hasonlóra, de akkor késő éjjel volt” – veszi át a szót Erzsi, a ház mindenese, utalva egy jóval kisebb, Szabolcska utcai tűzre. Akkor a poroltó elég volt. Erzsi körbevezet a földszinttől a nyolcadikig, ahol szintén kitörtek az ablakok, néhányan még várják a biztosító embereit. „Hömpölygött a kormos víz, két napig gyakorlatilag takarítottunk, most pedig a szellőztetésen a sor.”

Ezek a dolgok a híradásokból már kimaradnak, a tűz addig érdekes, amíg eloltják. Ebben a házban is több idős ember él – nekik most jön el a neheze –, isteni szerencse, hogy a tűz akkor keletkezett, amikor sokan nem voltak otthon.

Az idős asszony Piroska néni, a második emeleten él, pontosan azon a lakássoron, ahol a tűz keletkezett. Három emeletre volt tehát a tragédiától, az otthona elázott, a tévéje péntek óta nem működik. „Elmentem az ebédért, ez volt az én nagy szerencsém. Fogalmam sincs, hogyan jutottam volna ki a füstből. Ezt nem tudhatták a tűzoltók, így berúgták az ajtómat, és kerestek, nem találhattak otthon.”

A nő a ház előtt nézte végig, ahogy az ötödik emeleti lakás az övé fölött kiég. A délelőtti órákban rendre otthon tartózkodó többi lakó is többnyire a szerencsét emlegeti: nem volt otthon. Egy másik nő a temetőből ért épp haza, még kint állt az utcán, amikor meglátta a lángokat. Egy harmadik idős lakó a buszról leszállva elfáradt, adott magának öt percet kint a padon, amikor robajt hallott föntről.

A ház egyik legidősebb lakója, Katika ki tudott menekülni a lakásából a tűzoltók érkezése előtt. A kiégett lakás fölött lakik három emelettel. Este már visszaengedték a lakókat az otthonaikba, s a többség nem is nagyon tud hova menni, így visszabotorkált, füst ide vagy oda. Ő is úgy van vele, ahogy a többiek: albérlet maradna lehetőségnek, „de azt meg ki tudná megfizetni?”.

Az otthonok jelentős része önkormányzati bérlakás. A biztosító, illetve a városi közszolgáltató cég, a Győr-Szol felé is próbál segíteni Erzsi, a ház intézőjeként ismert lakó. De az idősebbek nincsenek tisztában vele, nekik kell-e lépniük. És mennyi is a kár? Piroska néninél a másodikon a parketta már most hullámos. Van, akinél a zárat kell cserélni, mert a tűzoltóknak be kellett hatolni ott, ahol zárva volt az ajtó. Megint csak az egyik szemtanú meséli, hogy milyen „buta” volt – bár az adott lelkiállapotban ez nem meglepő –, hogy kifelé menekülve automatikusan becsukta maga mögött az ajtót. „Mindig így szoktam.” A tűzoltók ezért az ő ajtaját is feltörték, a füst ráadásul beömlött a nyitott ablakokon keresztül is, a fal frissen volt festve.

A nagy vesztesek

A legnagyobb kár az égő lakás alatt élő házaspáré, Magdié és Lacié. Egy Facebook-poszt tette őket ismertté városszerte, a sorsukat elmesélve kértek ugyanis nekik segítséget. A betegségekkel küzdő párnak hirtelen semmije nem maradt. Oltás közben nincs pardon, a panelt hűteni kell a vízzel, s ilyenkor az alsó lakások szétáznak. A lakás jelenleg lakhatatlan, átmenetileg krízislakásba költöztette őket az önkormányzat, de László, a férj, már arról számolt be a Telexnek, hogy az ígéret szerint visszaköltözhetnek ugyanabba a házba, ahol eddig éltek. Nem abba a lakásba, hanem egy hatodik emeletibe, amely évek óta üres volt, az a másik oldalon van. Magdinak lesz nehezebb lelkileg feldolgozni, hogy a házba visszatérjen, de legalább csitul a lelkükben a kétségbeesés amiatt, hogy mindennek vége. A férj azt is elmondta: a felajánlásoknak hála már a régi-új otthonukban is sok mindenük lesz, „tudja, sok rossz ért minket, de most jót kaptunk vissza”.

Győr polgármestere és alpolgármesterei szintén kint jártak a helyszínen, beszéltek a lakókkal, intézkedtek, s városi ügy lett a Szabolcska utcai tűz. A hírverés ezúttal jót hozott, mert a közvélemény ilyenkor már nem foglalkozik egy paneltűz következményeivel, amelyek épp eléggé sújtják azt is, aki semmit nem tett a helyzetért. A tragédia okát egy ideig még biztosan vizsgálni fogják.

A tűz másnapján egyébként a ház egy idős lakója a gázon felejtette a krumplis tésztáját, a füst szagára minden lakót megbénított a közös rémület.