Visszajönnek, a Szigetközben ragadnak

2021. július 08. – 20:29

frissítve

Visszajönnek, a Szigetközben ragadnak
Nyáron kiszakadva a nagyvárosból, ezrek kenuznak Szigetközben – Fotó: Cséfalvay Attila / Telex.hu

Másolás

Vágólapra másolva

Kenuzni kanyargós és szűk szigetközi mellékágakban, ahová szinte úgy kell bebújni a csónakkal? Hódot lesni, kormorántelepnél fülelni, édesvízi medúzát kézben tartani? Szigetköz ezt nyújtja a messziről érkezőknek: nem csoda, hogy visszajönnek, házat vesznek, itt ragadnak – többen kenutúra-vezetők is lettek, kiszabadulva a nyüzsgésből. Nyaranta fővárosiak ezrei húzzák itt az evezőlapátot – igaz ez a pozsonyiakra is.

„Eljönnek kenuzni, rácsodálkoznak az elképesztő természeti környezetre, beleszeretnek Szigetközbe, majd visszatérnek: van, aki aztán házat is vesz itt, leköltözik, és munkát keres a környéken” – így foglalta össze tapasztalatait Fűzfa Zoltán, a kenutúrákat is szervező dunaszigeti Pisztráng Kör Egyesület vezetője. Két túravezetője is így került a Szigetközbe: először csak evezni jöttek Budapestről, mostanra annyira ismerik az itteni szövevényes dunai ágrendszert (melyet a folyó 1992-es elterelése után fenékküszöbökkel sikerült megmenteni a kiszáradástól), hogy túravezetők lettek, a környéken találtak otthonra.

Olvasóink támogatásainak köszönhetően tudtuk elkezdeni kiépíteni a vidéki tudósítói hálózatunkat, hogy az egész országból tudjunk sztorikat szállítani. Ha szerinted is fontos, hogy minél több területről minél több témát tudjunk lefedni, támogasd rendszeresen a munkánkat!

Víz mellé vágytam, ezért hagytam ott a fővárost

Egyikük Bérces Bence, aki ottjárunkkor vízi vándortábort vezetett a mellékágakban, veszprémi túrázókkal állt meg pihenni Dunaremeténél. „2008 májusában gimnáziumi osztállyal jártam először a Szigetközben, Waldorf-iskolásként földmérési gyakorlaton. Ez alatt többször is segítettünk a házigazdának, cserébe két kenutúrát kaptunk ajándékba. Az első után, amikor még nem voltam járatos a kormányzásban, és parttól partig haladtunk keresztben a vízen, azt mondtam: többet be nem ülök. A második után aztán beleszerettem, nemcsak az evezésbe, a szigetközi Dunába is. Visszajártunk, ELTE-s diákként a gyakorlatomat is itt végezhettem, majd túravezető lettem. Eleinte csak nyaranta segítettem a táborozóknál, majd a szomszédos Halásziba költöztem, és már teljes állásban dolgozom az ökoparkban. Interaktív kiállításokon, karbantartásban segítek, vízitúrákat vezetek: most például hat éjszaka sátrakban alszunk, napközben végigevezzük az ágrendszert. Alapvetően mindenki vágyik a természetbe: én is, ezért hagytam ott a fővárost. A család ugyan még odaköt, de nem tudom elképzelni, hogy ott éljek. A természet mindig tud újat mutatni, nincs két egyforma túra, még ha ugyanazon az útvonalon is megyünk. A résztvevők kiszakadnak a megszokott környezetükből, itt a gyerekeknek nincs telefonnyomkodás, játékkonzol, helyette láthat viszont halrabló kormoránt, part menti hódvárat, átevezhet a zúgón vagy a fürdés adhat élményt. És az, hogy teljesítettek egy célt, végigeveztek egy egyhetes túrát a csapattal. Ha családok érkeznek, nekik azt javaslom, cseréljenek gyereket, egy másik kenuba ültessék át őket.”

Kenuval, kajakkal vagy SUP-pal is népszerű a dunai ágrendszer – Fotó: Cséfalvay Attila / Telex.hu

Szívüket-lelküket beleteszik

„2018-ban jártam először a Szigetközben vándortáborral, azóta minden évben visszahozom a csapatomat a veszprémi közgazdasági és közigazgatási technikum középiskolásait” – Marusin Viola most 24 diákot és két kollégát invitált a vízi vándortáborba. „Szigetköz a szívemhez nőtt, itt találtam meg a legjobb szolgáltatást, a helyiek szívüket-lelküket beleteszik munkájukba. A diákoknak pedig jó lehetőség, hogy ráérezzenek a csapatmunkára egy teljesen más környezetben. Vízen a nagy hőséggel is könnyebben megbirkózunk.”

Húsz éve szinte még csak néhány vendégházat és vendégszobát lehetett itt kivenni, ha valaki nem egy sátorban képzelte el éjszakáit: ma már négycsillagos hotel és faházak mellett horgászház, lombház, hobbitház és lakóhajó is elérhető. Ráadásul tavaly nyáron a Covid kellős közepén még nagyobb lehetőség volt a dunai kenuzás (még a környékbelieknek is): kiszakadni otthonról, mégis biztonságos környezetben pihenni.

Marusin Viola és Bérces Bence mutatja, merre tartanak a vízi táborral – Fotó: Cséfalvay Attila / Telex.hu

Aki barátokkal jön, az barátokat is hoz

A dunaszigeti ökopark túrázó vendégeinek több mint fele Budapestről érkezik – magyarázza Fűzfa Zoltán, de jellemzően a nagyvárosokból, Szombathelyről, Veszprémből, Székesfehérvárról, Nyíregyházáról vagy a közeli Győrből is sok az ide érkező. Legtöbbjük már visszatérő. „Úgy indul, hogy valaki megérkezik egy baráti társaság tagjaként. Megtetszik neki Szigetköz, legközelebb egy másik baráti csoportot hoz magával, viccesen fogalmazva osztódással szaporodnak az ide érkező vendégek, szinte marketingre sincs szükség, a táj szépsége, a lehetőségek egymás közt terjednek, s viszik jó hírét a dunai ágrendszernek. A legnagyobb vonzerőt ugyanis ez, a kenuzás jelenti, de most már kajakozók is vannak, egy fővárosi csoport szinte csak ezzel közlekedik a vízen. Sőt, kombinált, kerékpáros és vizes túrákat is szervezünk, hetente háromszor a vadlesben hódokat figyelhetnek meg, használható a szolárhajónk, miközben jégmadár, kormorán, kócsag és nutria is garantáltan az utunkba akad. Diákcsoportok is folyamatosan táboroznak nálunk, most épp egy budai és egy pesti csapatot kísérünk” – mondta a vezető. Az ökopark a gyógynövényekre is ráállt, nyári táborok részeként mintegy 600 diák érkezik hozzájuk nyáron a vadon termő és a termesztett gyógynövény kipróbálására, kóstolóra, szappankészítésre.

A veszprémi túrázó csapat Dunaremeténél egy bukónál szállt ki a kenuból – Fotó: Cséfalvay Attila / Telex.hu

Fővárosból jönnek, de a szlovákból

Rajkára Pozsony közelsége miatt több ezer szlovák állampolgár költözött az elmúlt években, de egész Szigetköz népszerű környék a határon túliaknak. Akkor is, ha csak vízitúrázásról van szó – igaz, tavaly a koronavírus miatti lezárások miatt alig jöttek. Dunasziget, Dunakiliti, Kisbodak és Rajka kempingjeiben gyakori vendég a szlovák állampolgár. Nemcsak a Dunán, hanem a Mosoni-Dunán is szerveznek hosszabb túrákat, utóbbi esetben egészen Győrig. Sőt, szinte minden évben kenumaratont is tartanak Szigetköz és Csallóköz között, amelyen a profik mellett a hobbiból túrázók is részt vehetnek – három éve még mi is kipróbáltuk:

Magánzók is akadnak, aki nem bérelnek vízi járművet: „Vettünk egy felfújható csónakot, aztán ha kedvünk támad, akkor a Zátonyi-Dunán evezünk a családdal” – mondta egy Szlovákiából ide költöző férfi.