A városi vaddisznók jobban tűrik a stresszt, és van, ahol most ők állnak nyerésre

Éjszaka a vaddisznók jelentik a kijárási tilalmat. (...) A világkiállításra szarvasagancsokból építendő kapun jól mutatna egy két vaddisznóirha vagy -agyar is. A mai magyar valóság szempontjából életszerűbb lenne

– írta egy olvasónk Balatonfűzfőről, az emberlakta területre szokott vaddisznókkal hadakozó Balaton-parti városok egyikéről. Estétől hajnalig a vaddisznók az urak Balatonfűzfőn, de amúgy már a sötéthez sem feltétlenül ragaszkodnak, nappal is mutatkoznak. Tönkreteszik a kerteket, felborogatják és széttúrják a kukákat, tízen-húszan is vonulnak egyszerre együtt, jelenlétük sok lakót megrémiszt, a helyzet megoldásának hiánya pedig sokakat felbosszant.

Az önkormányzat egy ideje keresi már a választ. Legutóbb januárban egy közel 400 ezer forintba kerülő élve befogó vaddisznócsapda beszerzéséről született határozat, de az sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 23-án a településüzemeltetési bizottság ülésén futottak neki, hogy a rendőrkapitánnyal, valamint a két illetékes vadásztársaság vezetőivel együtt átbeszéljék újra a vaddisznóügyet.

Próbálkoztak, egyre rosszabb lett

„Rettentően elszaporodtak” – adta meg az alaphangot az ülésen a bizottság elnöke, aki elmesélte, hogy személy szerint ő az önkormányzat melletti parkban is akadt már össze vaddisznóval, az állat csak öt méterre volt tőle. Bár többéves problémáról van szó, az utóbbi két évben folyamatosan erősödik, szerinte most már százas nagyságrendben jelennek meg a fűzfői lakott területen az állatok. Az emberek próbálnak kitérni az útjukból. Az önkormányzatnál ugyan nem tudnak lakosságot ért támadásról, de a bizottság elnöke azt mondta: „már benne van a levegőben” az is, hogy bármikor történhet ilyen, óriási a felelősség és óriási a nyomás a képviselő-testületen.

A polgármester, Szanyi Szilvia elsorolta, mivel próbálkoztak eddig: bevezették a kötelező kukát, hogy a nyaralósok ne tegyék ki nejlonzsákban a vaddisznókat vonzó szemetüket, elkezdték kitakaríttatni a rendezetlen, bozótos területeket, bejárásokat szerveztek a vadásztársaságokkal, a rendőrséggel, adatokat gyűjtöttek, mások, máshol hogyan kezelik a dolgot, és kihelyezték az élve befogó csapdát, amivel nem jártak sikerrel. De míg ők mindezt megtették, a helyzet nemhogy megoldódott volna, hanem tovább romlott, mondta a polgármester.

A rendőr kimegy, ha hívják, de sokat nem tehet

„Nem nálunk van a megoldás kulcsa” – jelentette ki a bizottsági ülésen a rendőrkapitány, Borbély Zoltán. A rendőrséghez is érkeznek rendszeresen vaddisznókkal kapcsolatos bejelentések az egész térségből, de nekik nincsenek meg az eszközeik a helyzet kezelésére. Ha bejelentést kapnak, kimennek, próbálják megnyugtatni azt, aki hívta őket, egyébként szemlélők maradnak ebben a helyzetben, mást tenni nem tudnak. Értesíthetik a vadásztársaságot, de lelőni a vadász sem lőheti csak úgy le az állatot, hacsak nem forog emberélet közvetlen veszélyben.

A rendőrségnek egyébként annyi szerepe van Magyarországon a vaddisznóprobléma kezelésében, hogy ők adhatnak engedélyt úgynevezett „belterületi vadelejtésre”, vagyis arra, hogy lakott részen lőjenek ki állatot, szigorúan szabályozott, előre meghatározott feltételek mellett. De Balatonfűzfőre nem adtak ki engedélyt. Az egyik vadásztársaság nem kapott engedélyt azokra a helyszínekre, ahol jónak látta volna próbálkozni, a másik társasággal pedig a helyszínbejárás után arra jutottak a kapitány szerint, hogy nem akad, aki vadászfegyvert használna az adott lakott területen.

Senki sem meri felvállani, se lelkiismereti, se büntetőjogi oldalról, hogy ezen a belterületen elsüsse a puskáját, hangzott el az ülésen.

Hogy miért tartják ezt kockázatosnak, azzal kapcsolatban a rendőrkapitány felemlegette azt a megdöbbentő újfehértói vadászbalesetet, amikor egy lövés véletlenül egy két kilométerrel arrébb lévő férfi halálát okozta.

Okos állat, és szeretné jól érezni magát

A kapitány arról beszélt, hogy tudomása szerint Csopakon például egész jól rendeződött a helyzet azután, hogy az önkormányzat kitakaríttatta a rendezetlen kerteket, és le is zárták, amit le lehetett. A fűzfői bizottsági ülésen a vadásztársaságok vezetői is ebbe az irányba próbálták terelni a megoldáskeresést. Ha a disznó nem érzi jól magát a kitakarított, nyílt területen, akkor visszamegy az erdőbe, mondták.

A vaddisznókat kerülgető lakosok egy része a vadgazdálkodásban látja a hibát, de az ülésen elhangzottak szerint már így is „hatalmas mennyiségű” vaddisznót lőttek ki tavaly is a környéken (a két vadásztársaság együtt négyszáznál is többet), ráadásul – ahogy az egyik vadásztársaság vezetője mondta –

„minél többet lövünk ki disznót, annál jobban zargatva van, és jön be a lakott területre. Okos állat.” „A területen kint már alig találkozunk vaddisznóval” – jegyezte meg a másik vadásztársaság képviselője is.

A kihajtással a vadászok szerint pedig az a probléma, hogy estére ugyanúgy visszamennek az állatok, lakott területen pedig még balesetveszélyes is. A polgármester felvetette, mi lenne, ha altatólövedéket próbálnának használni a belterületen, de – azon túl, hogy ehhez külön engedélyeket kell beszerezni és állatorvosra van szükség – ebben az esetben is ott a balesetveszély a vadászok szerint: ha nem hat a lövedék, kinek támad neki a felbőszült vaddisznó? Szóba kerültek még az ülésen különféle riasztók, de ezekről sem mondtak túl biztató dolgokat a vadászok: az egyik fajtának olyan kellemetlen szaga van, hogy lakott területen nem használható, mert nem lehet tőle megmaradni, az ultrahangos vadriasztó meg a háziállatokat is zavarja.

Futni, kiabálni nem jó ötlet

Balatonfűzfő-Gyártelepen különösen rossz a helyzet, és ezt a területet le sem lehet keríteni. Mit csináljon tehát a gyártelepi lakos, ha szembe találja magát egy vaddisznóval? – kérdezték meg az ülésen. A válasz: a lényeg az, hogy semmi olyat, amitől veszélyben érezné magát a vaddisznó. Ha sétált, egyszerűen sétáljon tovább, ne fusson, ne kiabáljon, „még a legrobusztusabb vadkan is, ha lehet, akkor szépen elsomfordál, amíg nem érzi magát veszélyben”. A fűzfői ülést végül azzal zárták le, hogy a meglévő csapda eredménytelenségét megvizsgálja a hivatal, és javaslatot tesz vele kapcsolatban, az önkormányzat ezenkívül megkezdi a rendezetlen területek felmérését, felszólítja a tulajdonosokat a rendbetételre, és cserélni fogják a szemetesedényzetet.

Hogy éppen most érzik sokan minden eddiginél súlyosabbnak – és nem csak a Balatonnál – a városi vaddisznóproblémát, az azzal együtt igaz, hogy egyébként kevesebb vaddisznó él az országban, mint pár éve.

Az afrikai sertéspestis a vaddisznók között is aratott. Míg a 2010 és 2018 közötti években a vaddisznó jelentett létszáma Magyarországon 100-110 ezer példány között alakult, addig két év alatt 83 ezer körülire csökkent ez a szám az Országos Vadgazdálkodási Adattár szerint, ami együttes hatása a betegségnek és annak, hogy a szokásosnál több állatot lőttek le. Az afrikai sertéspestis leginkább az északi és észekkeleti megyéket érintette, itt fogyatkoztak meg leginkább a vaddisznók. (Ezzel együtt az adattár 2019/2020-as vadászati évről szóló kiadványa továbbra is „elkerülhetetlen feladatnak” nevezte a vaddisznók létszámának radikális csökkentését.)

Trófeás kan a négyemeleteseknél

Míg Balatonfűzfőn elvetették a belterületi kilövést, vannak városok szerte az ország különböző pontjain, ahol próbálkoznak ezzel. Miskolcon például – ahogy a Minap tavaly szeptemberben megírta – március óta nyolcvan vaddisznót lőttek ki a város belterületén a vadászok. „Ezek között trófeás kan is volt, 19 centiméter hosszú agyarral, amit az avasi négyemeletes bérházak lábánál, a Mendikás-dűlőben, emberek által sűrűn látogatott környéken ejtettek el” – írta a lap.

Aztán ott van Pécs, ahol a Bama szerint idén március vége óta egészen december végéig engedély van az éjjeli órákban belterületi lesvadászatra két megadott ingatlanon. Nagykovácsiban pedig épp az előző pénteken zárult le az a 3 hónapos időszak, amikor a fegyvertartási engedéllyel rendelkező helyi közterület-felügyelő elejthetett vaddisznókat.

A Nagykovácsira vonatkozó, nyilvánosan közzétett engedély jó példa arra, milyen aprólékosan szabályozzák a belterületi elejtést: utcaszinten felsorolják, konkrétan hol szabad lőni, előírják, hogy a helyszínre vonulás tényét bele kell írni az önkormányzati portán elhelyezett vadászati naplóba, rögzítik, hogy az esetleges gurulatot is beleszámítva úgy kell lőni, hogy se személyi sérülés, se anyagi kár ne legyen, és kikötik, hogy a vadászat tényleges időpontjáról és helyéről három nappal előre írásban értesíteni kell az engedélyt kiadó rendőrkapitányságot és a vadászatra jogosult szervet.

Szürkezóna

A belterületi elejtés valójában afféle szürkezóna a szabályozás sajátosságai miatt, mondta a Telexnek Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa. Több probléma is akad.

Egyrészt a vadászati törvény nincs összhangban a fegyverhasználatról szóló kormányrendelettel. Az erősebb jogerővel bíró törvény értelmében a belterület nem része a vadászterületnek, amiből az következik, hogy a vadász ott nem használhatja a fegyverét, sőt semmilyen vadászati tevékenységet nem folytathat, beleértve a csapdázást, és itt a törvényben nincs is szó arról, mi legyen a városban kóborló vadakkal. Ugyanakkor a kormányrendelet már foglalkozik a kérdéssel, itt írják le, hogy az illetékes rendőrség engedélyével lehet lelőni lakott területen kárt okozó vadászható állatot, és azt is felsorolják, hogy mi mindent kell tartalmaznia az erre vonatkozó kérelemnek. Az egyik tartalmi követelmény a rendelet szerint: az elejtés pontos helye és ideje.

Vagyis elvben meg kéne mondani előre, hogy mondjuk a Petőfi és a Kossuth utca sarkán, délután háromkor fogják elejteni a vaddisznót. Csak hát „a vaddisznót erről nem értesítik”, utalt a vadászati védegylet főmunkatársa a helyzet életszerűtlenségére.

A gyakorlatban a rendőrkapitányságok időszakokra, idősávokra, napszakokra szokták kiadni az engedélyeket, és nem kötözködik senki. Ettől viszont még sokan zavarónak érzik a szabályozási helyzetet. A változtatás igényét a Védegylet, mint a vadászatra jogosult szervezetek érdekképviselete, jelezte már az Agrárminisztériumnak.

A Telex megkereste vaddisznóügyben a Belügyminisztériumot és az Agrárminisztériumot is. Azt kérdeztük, tervben, előkészület alatt van-e esetleg jogszabályváltozás, jogalkotás (például a belterületi vadelejtésről), és ha igen, mi a terv, milyen irányú változásra lehet számítani. A Belügyminisztérium jelezte, hogy a másik tárca az illetékes, és továbbították nekik a kérdéseinket.

Az Agrárminisztérium válaszában egyrészt a meglévő, hatályos rendeletekre (a már említett kormányrendeletre és a vadászati törvény végrehajtási rendeletére) hivatkozva arról írt, hogy „a belterületen megjelenő és esetlegesen kárt okozó vaddisznók eltávolítására, a helyzet ilyen módon való megoldására most is van lehetőség”. Az utóbbi rendelet külön engedéllyel megengedi a vad életét és testi épségét nem veszélyeztető kábító és bénító vegyszer, lőszer, illetve „a vad befogásához jogszerű csapdázási módszer” alkalmazását, ha lakott területről való eltávolítás a cél.

A belterületen megjelenő és ott megtelepedő, a lakosság mindennapi életét zavaró, vadászható vadfajok helyzetéről és annak megoldásáról folyamatos szakmai párbeszéd zajlik az érintettekkel – tették hozzá.

Legyen külön szakszolgálat?

Földvári Attila szerint egyébként nem a belterületi vadelejtésnél kell keresni a vaddisznóhelyzet megoldását: az tüneti kezelés, és nem is túl hatékony. A disznó nem mindig bukkan fel akkor, amikor vár rá az engedély birtokában a vadász, rengeteg időt elvesz a dolog, kötelezni rá senkit sem lehet. Az sem tűnik járható útnak, hogy a vaddisznókat befogják és elszállítsák az erdőbe. Egy lengyelországi kísérletben, ahol gps-jeladót tettek az állatra, több tíz kilométerről is másfél nap alatt visszament a vaddisznó oda, ahonnan elvitték.

Most nincs is igazi felelőse a területnek. Ami felmerült ötletként: amerikai mintára létre lehetne hozni egy olyan szakszolgálatot, amelynek kötelékében képzett szakemberek foglalkoznának ezzel a problémával, kimennének a helyszínre, befognák, elejtenék vagy altatólövedékkel elkábítanák az állatot, mondta Földvári. A szakszolgálat finanszírozása elképzelhető lenne állami vagy akár önkormányzati szinten, de ha a vad magánterületen jelent gondot, akár a lakosok is állhatnák a költségeket, hiszen a telek megfelelő védelme eleve az ő feladatuk volna.

A szakemberképzésnek egyébként már megvan a háttere. A városi vadgazdálkodást évek óta önálló tárgyként tanítják Gödöllőn, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékén (illetve korábban a jogelőd Szent István Egyetem Vadvilágmegőrzési Intézetében).

És hogy miért kell külön foglalkozni a városi vadakkal?

Ezek a disznók egy kicsit mások

A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének igazgatója, Heltai Miklós nemrégiben vezetett egy kutatást a Pilisi Parkerdő Zrt. megbízásából, az Agrárminisztérium támogatásával. A budai belterületeken felbukkanó vaddisznók vizsgálata arra jutott, hogy már nem alkalmanként besétáló egyedekről van szó, hanem vannak egyedek, amelyek már egyértelműen bentiek, bent születtek, bent szocializálódtak.

A kutatás kimutatta, hogy genetikai eltérés van a városi és az erdei vaddisznók között. A különbség a 18-as kromoszómában van, ami a stressztűrésért, az alvási szokásokért és a rendellenes viselkedésért felel.

Ahogy Heltai Miklós a Telexnek elmondta: általános jelenség, hogy az alkalmazkodni képes fajok megjelennek a belterületen, és ebben nagyon hasonló okok játszanak szerepet, legyen szó cinkéről vagy vaddisznóról. A fő ok, hogy az adott faj széles körű alkalmazkodóképességgel rendelkezik, és egyszerűen alkalmas élőhelyet talál magának ott: van megfelelő búvóhely, táplálék, kisebb fajoknál annak is szerepe van, hogy kedvező nekik a városi mikroklíma.

Még a zöldhulladékkal is érdemes vigyázni

Úgy tűnik, az utóbbi időben egyszerűen jobb élőhellyé váltak a vaddisznók számára bizonyos belterületek, mint régebben voltak. Heltai szerint korábban jellemzően a városszéli telkek víkendtelkek voltak, hétvégi kiskertek, amelyeket a tulajdonosaik karbantartottak, kezeltek, védtek, rendszeresen kint voltak. Ezek közül sok kert mostanra elhanyagolódott, Budán elég sok ilyen telket találni. Aztán ott vannak a házak közé ékelődött erdőfoltok, ahol szintén remekül tudnak bujkálni a vaddisznók. A rendezetlen területekkel a búvóhely tehát adott, ehhez jön hozzá esetleg az erjedés illata, az elszórt szemét, de akár csak a zöldhulladék is, ami alatt felszaporodnak a rovarok, pajorok, csigák – mind kiváló táplálék a vaddisznó számára. Heltai szerint, ha nem szeretnénk vaddisznókat találni a kertünkben, nagyon fontos, hogy semmiféle táplálékot nem szabad neki kint hagyni, de vigyázni kell még a zöldhulladék kirakásával is.

Arról, hogy belterületen előfordult volna az utóbbi években, hogy embernek sérülést okozott volna valakinek vaddisznó, sem Földvári Attila, sem Heltai Miklós nem hallott. Ettől még persze a fűzfőieknek mondott tanács nagyon fontos: találkozáskor a legjobb nyugodtan eltávolodni a vaddisznótól.