Jó pár településen vízhiány alakult ki a Budapest környéki agglomerációban. Az odatelepülők száma évtizedek óta meredeken emelkedik, a vízügyi infrastruktúrát azonban nem fejlesztették megfelelő ütemben. És amikor a jó idő beköszöntével mindenki egyszerre akarja feltölteni a felfújható medencéket, akkor egyszer csak egyes területeken nincs víz. Elmentünk az egyik leginkább érintett településre, Pécelre, és egy urbanisztikai szakértőt is megkérdeztünk, hogy milyen jövő vár a főváros környéki régióra.
A Budapest keleti agglomerációjában lévő Pécel egyes részein a víztározók kiürülése miatt az előző hétvégén
egyszerűen nem folyt víz a csapból.
A város vezetése ezért határozatot hozott a vízfogyasztás korlátozásáról. Ennek értelmében ivóvízzel tilos az öntözés, az úttisztítás, autók slagos mosása vagy például a házi úszómedencék töltése. A polgármester pedig utasítást adott a helyi mezőőröknek, hogy ellenőrizzék a településen a határozat betartását.
De nem csak Pécellel kapcsolatban találkozhattunk ilyen szokatlan hírekkel, jó pár főváros környéki településen fennakadások voltak a vízszolgáltatásban. Néhány másik, szintén az agglomerációhoz tartozó településen még nem volt ekkora a gond, a települések vezetői és a helyi vízművek ott csak arra voltak kénytelenek megkérni a lakosokat, hogy mellőzzék a nem létfontosságú vízfogyasztást, tehát ne töltsék fel a medencéket, ne locsolják a kertet, ne mossák az autót, hogy ott ne fordulhasson elő, hogy a vízhiány miatt nem lehet lehúzni a wc-t, vagy nem lehet ivóvizet tölteni a csapnál.
A Telex működését olvasóink támogatásaiból finanszírozzuk. Legyél te is a rendszeres támogatónk!
A Duna Menti Regionális Vízmű (DMRV) az ivóvizek lakossági és intézményi felhasználásának korlátozására kérte Budakalász és nyolc másik pilis-dunakanyari település lakóit, miután ellátási gondok jelentkeztek az ivóvíz-szolgáltatásban, írta ki a tájékoztatását Budakalász önkormányzata múlt kedden. Hozzátették, a DMRV jelezte, annak ellenére, hogy a vízbázisok és a víztermelő kutak maximális kapacitással működnek, a víztároló medencék vízszintje jelentősen lecsökkent, mivel a korábbi napokhoz képest tovább növekedett a vízfogyasztás. Ezért arra kérik a lakókat, hogy locsolásra, a kerti öntözőrendszerek működtetésére és úszómedencék feltöltésére ne használják a vezetékes ivóvizet, és a kánikula idejére kerüljék a nem létfontosságú vízfelhasználást.
De fennakadások vannak Gödöllőn is. Az egyik posztjában azt írta az önkormányzat, hogy
június 23-tól június 30-ig a település területén részleges vízkorlátozást rendelt el Gémesi György polgármester. 8 és 21 óra között tilos a locsolás és az autómosás.
A korlátozás az autómosókra is vonatkozik, kivéve azokat a szolgáltatókat, ahol vízvisszaforgató rendszerrel dolgoznak. A részleges vízkorlátozásra azért van szükség, hogy a lakosság ivóvízellátása a rendkívüli kánikulában is biztosított legyen.
A megnövekedett lakosság miatt nincs elegendő kapacitás
Pécelen a helyi vízszolgáltató (Dél-Pest Megyei Víziközmű Szolgáltató Zrt.) kezdeményezte az önkormányzatnál az I. fokú vízkorlátozás elrendelését, mivel – bizonyos meghibásodások mellett – a
megnövekedett lakosságszám miatti többletfogyasztás miatt nem áll rendelkezésre elegendő kapacitás.
Hozzátették, hogy a felhasználás mértékétől függően nyomáscsökkenés, esetleg vízhiány állhat elő. A vízszolgáltató cég aztán egy részletes tájékoztatót is közölt a péceliekkel, amiben azt írták, hogy a vízellátásért felelős vízműkutakból több is kiesett: az egyikben annyira visszaesett a vízszint, hogy leállították, kettő viharkár miatt esett ki a termelésből, egy szűrőszakadás miatt, az egyik pedig már korábban is csak tartalékkút volt a magas vastartalom miatt.
Azt is hozzátették, hogy a megnövekedett vízfogyasztás miatt reggel leürülnek a tárolók, és nincs idejük feltöltődni a délután induló újabb nagyobb felhasználásig. Amennyiben viszont sikerülne egy időre visszafogni a nem létszükségletű felhasználást, akkor rendesen fel lehetne tölteni ezeket.
Dombi János, a Dél-Pest Megyei Víziközmű Szolgáltató főmérnöke arról beszélt a Telexnek, hogy szinte minden évben az első júniusi kánikula idején van csak fennakadás a vízszolgáltatásban, máskor nincs probléma. Szeptembertől májusig napi 2000 köbméter víz fogy, júniusban viszont, amikor véget ér az iskola, és megérkeznek a nagy melegek, akkor az első ilyen hétvégén a duplájára, napi 4000 köbméterre nő a vízfogyasztás, mert nagyon sokan akkor töltik fel a medencéket, és ezt már nem nagyon bírja a rendszer. Viszont a néhány napos fennakadás miatt még nagyobb kapacitást fenntartani nem igazán éri meg, mert nem fizeti meg senki. Tapasztalatai szerint a locsolási, medencetöltési tilalmat egyáltalán nem tartják be az emberek, ha nincs szankcionálva a dolog, akkor mindenki locsol tovább, és tölti a medencéket, ha éppen folyik víz a csapokból.
Viszont ezzel egy időben Budapesten, ahonnan sokan kiköltöznek, hatalmas felhasználatlan kapacitások vannak, csakhogy a főváros egy másik rendszeren van, és a fővárosból nemigazán érné meg Pécelnek átvenni vizet, ugyanis az átadási ár magasabb, mint amennyiért Pécel magának kitermeli a vizet – mondta Dombi János.
A Budapestről kiköltözők viszont hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a fővárosban mindig van víz, és el vannak képedve, amikor Pécelen fennakadások vannak. A péceli alaprendszer egyébként a '60-as években épült, lejárt az eredetileg tervezett élettartama, bármikor lehet meghibásodás, befektetésre lenne szükség, fel kellene újítani a rendszert.
Frissítés:
A cikk korábbi verziójában tévesen azt állítottuk, hogy Budapesten sokkal drágább a víz, mint a legtöbb környékbeli településen. A hibáért elnézést kérünk. A fogyasztói árak tekintetében ez biztosan nem igaz, azonban például Pécelnek jelenleg mégsem éri meg átvenni a vizet a fővárostól, ugyanis a központilag meghatározott átadási ár magasabb, mint amennyiért Pécel kitermeli magának a vizet. Ráadásul más rendszeren van a főváros és az agglomerációs település. Tehát bár a nem hozzáértők számára kézenfekvőnek tűnhet, hogy Pécel ilyen vízhiányos esetekben átvehetne a fővárostól vizet, de a valóságban ez egy bonyolultabb kérdés.
Az infrastruktúra nem tartotta a lépést az egymás után épülő lakóparkokkal
Pécel lakossága negyven év alatt 8 ezerről 18 ezerre nőtt, amivel az infrastruktúra nem tudta tartani a lépést, vagyis máshogy fogalmazva az állam nem fordított elegendő pénzt erre. A megoldáshoz szükséges beruházást állami segítség nélkül most sem fogja tudni megoldani a település.
Nem először van vízellátási probléma Pécelen, minden évben előfordul ilyen, amikor nagyon felmelegszik az idő. Legutóbb 2019-ben volt ilyen helyzet. Nem mindig ugyanazokban az utcákban, de többnyire a település magasabban fekvő részein jelentkezhet ilyen gond nyaranta – erről beszélt a Telexnek Horváth Tibor, Pécel polgármestere.
2019-ben sokkal rövidebb ideig tartott a vízhiány, mert a település víztározói fel voltak töltve. Most azonban alig van bennük víz. A vízhiánynak nagyrészt az az oka, hogy a kutak nem tudták olyan ütemben visszapótolni a tározókban a vizet, mint ahogy a nagy meleg miatt az elmúlt években, évtizedekben jelentősen megnövekedett lakosság használta azt – vezette le a polgármester. Ráadásul két héttel ezelőtt villámcsapás miatt ideiglenesen le is állt néhány kút.
És nagyon sok ember pont ezen a hétvégén töltötte fel a felfújható medencéket. A polgármester szerint jól érzékelteti a helyzetet, hogy az egyik környékbeli áruházban 150 darab ilyen medence fogyott egyetlen napon. A polgármester szerint ha nem jön két hét enyhébb idő, akkor egész nyáron előfordulhatnak vízhiányos időszakok a település magasabban fekvő részein.
Az előző előtti hétvégén nagyjából háromezer embert érintett a vízkorlátozás Pécelen. Azért is hétvégén jelentkezik a gond, mert akkor szinte mindenki otthon van, sokan akkor töltik a medencéket, locsolják a kertet, mossák az autót.
Horváth Tibor szerint több kútra lenne szükség a városban. 2012-ben fúrtak utoljára kutakat, de akkor is csak azért, mert néhány régebbi kútnak lejárt az élettartama, kevés volt már a vízhozama, tehát az új kutakkal lényegében csak kiváltották a régieket. És azóta néhány ezer fővel tovább nőtt a lakosság. Az elmúlt húsz évben öt lakópark épült az agglomerációs településen, és az ezeket építő beruházók nem építettek csapadékvíz-elvezetőt és hasonló, vízgazdálkodás szempontjából fontos dolgokat.
A vízhálózat megújítására nagyjából félmilliárd forintra lenne szükség, de nagy baj van a szennyvízhálózattal is, amire további egymilliárd forintot kellene költeni. Négy új kút tervezése már elindult, de ezek idén nem készülnek el, és még a finanszírozásuk sem megoldott. De azokkal együtt a 18 ezer fős lakosságot el lehetne látni. Egyébként a növekvő lakosság miatt új óvoda és bölcsőde is kellene a településre, és az iskolát is bővíteni kéne, de láthatáron van egy új bevásárlóközpont is, aminek szintén lesz majd vízigénye, tehát a vízügyi fejlesztésekre egyre nagyobb szükség lenne – mondta a polgármester.
„Azt nekem ne tiltsák meg, hogy a 4 négyzetméter málnámat meglocsoljam!”
Körbejártunk Pécelen, hogy a helyieket mennyire rázta meg a vízhiány. A kisváros központjában egy hűsítő ital mellett épp lóversenyt néző László természetesen hallott a vízellátási gondokról, de ő nem lakik olyan magasan, nála végig volt víz. A saját bőrén tapasztalta, hogy mennyire megnőtt Pécel lakossága, amikor ő ideköltözött, még csak 8 ezren éltek itt, ez nagyjából negyven évvel ezelőtt volt, ezt azért is jegyezte meg, mert 42 éve házasodott meg.
Szerinte az emberek fütyülnek a korlátozásokra, és ő sem hagyná, hogy az általa nevelgetett gyümölcs kiszáradjon. „Azt nekem ne tiltsák meg, hogy a 4 négyzetméter málnámat meglocsoljam, úgyis meglocsolom, ha kell, hajnal kettőkor” – forrongott László.
Felmentünk Pécel dombosabb részeire is, hogy az ott lakóktól is érdeklődjünk. Itt senki nem látta borzasztónak a helyzetet, lajtoskocsiról vagy az alacsonyabban fekvő közkutakról lehetett szerezni pár vödör vizet a vécé leöblítésére, a szomjukat pedig palackos vízből oltották. Inkább az információhiányt rótták fel többen, váratlanul érte őket, hogy egyszer csak már nem lehetett lehúzni a vécét, és azt sem tudták, hogy mikorra jön majd vissza a víz.
Volt, aki arról beszélt, hogy most néhány helybeli eléggé túlzásba esett, elárasztották a helyi Facebook-oldalakat a panaszos bejegyzések, és sokan a polgármesternek is nekiestek, pedig ő csak 2019 óta van a posztján, elsősorban nem ő tehet a megörökölt problémákról, és egyébként is állami hatáskörben van a vízellátás.
Hallottunk olyat is, hogy valaki arra panaszkodott, miért adnak még ki építési engedélyeket, ha ennyire nem bírja el a település infrastruktúrája a sok betelepülőt. De aki ezt panaszolta, saját házát felépítve szintén pár évvel ezelőtt költözött ide. És az építési engedélyek kiadása sincs már önkormányzati hatáskörben. Más arra panaszkodott, hogy kertszépségversenyen szeretne indulni, ezért muszáj locsolnia a kertjét.
Az ország lakossága csökken, de Budapest vonzáskörzetébe százezrek költöztek
Miközben Magyarország népessége nagyjából 10,7 millióról 9,8 millióra csökkent csaknem negyven év alatt, addig Budapest úgynevezett metropolisztérségének lakossága nem változott, nagyjából 3 millió fő maradt. Az arányok azonban eltolódtak. A ‘80-as évek közepén még 2,1 millió volt Budapest lakossága, ez viszont azóta lecsökkent 1,7 millióra, tehát a metropolisztérség népessége 900 ezerről 1,3 millióra nőtt – erről már Kocsis János Balázs, a Corvinus docense, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke beszélt. Tehát jelentősen nőtt az agglomeráció népessége, bár a metropolisztérség eggyel tágabb kör, abba beletartoznak olyan városok is, mint Székesfehérvár, Tatabánya, Kecskemét, stb. De a szűken vett agglomeráció lakosságszáma is nagyon jelentősen emelkedett.
Kocsis szerint jelentős az átrendeződés, az agglomerációba Budapestről már a ‘80-es években elindult a kiköltözés, minden társadalmi rétegből mentek ki az emberek. A ‘90-es évek végén, 2000-es évek elején aztán egyre több vállalat is megjelent az agglomerációban, amelyek sok embert alkalmaztak. Törökbálint, Biatorbágy, Budaörs, Dunaharaszti, Gödöllő és Pilisvörösvár ekkor lett foglalkoztatási központ, ami további embereket vonzott. De ekkor már nemcsak a fővárosból települtek ide az emberek, hanem nagy számban az ország más pontjairól is jöttek munka reményében.
És mindehhez a 2000-es évek elejétől még hozzájött az, ami
manapság is az egyik fő oka az agglomeráció növekedésének: a budapesti lakásállomány meglehetősen ramaty állapotban volt/van, elég drága (ez jelentős részben a spekulatív célú ingatlanvásárlók miatt van), de ehhez képest kicsi lakások vannak a fővárosban, és amelyik családokban több gyerek van, azok egyszerűen nem férnek el rendesen ezekben az ingatlanokban
– mondta a kutató, aki szerint nemcsak az újépítésű ingatlanokkal növekszik az agglomerációs települések lakosságszáma, hanem azzal is, hogy sok, már régebb óta ott lévő családi házból kirepültek a gyerekek, csak a szülők maradtak ketten vagy esetleg egyedül, és ők a házukat gyakran többgyerekes kitelepülő családoknak adják el, tehát egy-két ember helyére beköltözik akár négy-öt is. Ez építkezés nélkül is akár négy-ötszörös népességnövekedés. És emellett vannak még az új parcellákba beköltözők.
Kocsis szerint bár sok szempontból hasonló folyamatok zajlanak le, azért nem igazán lehet egy egységként kezelni az egész agglomerációs övezetet. A policentrikus városfejlődés jellemző, erős alközpontosítás figyelhető meg, ilyen alközpont például Gödöllő-Fót környéke, Budaörs és környéke stb.
Nem számoltak ennyi emberrel, nem költött rá elegendő pénzt az állam
A vízhiány mellett más területeken is gondot jelenthet az, hogy az agglomeráció infrastrukturális fejlesztései nem tartották a lépést a növekvő lakosságszámmal. A főváros környéki térségben sok helyen a ‘90-es években volt utoljára nagyobb infrastrukturális fejlesztés, és akkor sem számítottak arra, hogy ilyen meredeken fog emelkedni az agglomerációba költözők száma.
Sőt, a KSH azt jelezte, hogy folyamatosan csökkenni fog az ország lakossága, ezért egyes helyeken még akár leépítésekbe is kezdtek, például iskolákat zártak be. Így még az országosan zuhanó gyerekszám ellenére is van olyan Budapest környéki település, ahol hiány van bölcsődéből, óvodából, iskolából stb. Például Biatorbágyon, Kismaroson, Budakalászon vagy épp Dunakeszin konténerekben tanultak a gyerekek, mert az iskolaépületek egyszerűen túl kicsik voltak annyi új gyereknek.
Közismert az is, hogy a legtöbb agglomerációs településre vezető utak sem megfelelő méretűek, a vonatközlekedés sem mindenhol ideális olyan szempontból, hogy a lakott részektől túl messze vannak a vasútállomások (Budaörs, Biatorbágy, Törökbálint stb.). És bizonyos szolgáltatásokból is hiány van. A multik ugyan több helyen nagyon gyorsan a maguk javára tudták fordítani a helyzetet, és étel-ital-szórakozás terén lenyomták vagy akár ki is szorították a kor változó elvárásaihoz alkalmazkodni nehezebben tudó helyi kis- és közepes vállalkozásokat, de azért többféle szolgáltatás még így is nehezebben érhető el az agglomerációban, mint a fővárosban – mondta Kocsis, aki azért hangsúlyozta, hogy egyre több szolgáltatás jelenik meg az agglomerációs övezetben, ezért egyre kevésbé kell bemenni a fővárosba napi szinten.
Az urbanisztikai szakértő szerint valószínűleg ezek a folyamatok a következő években is folytatódnak majd, tehát tovább növekszik majd az agglomeráció. A lakosságszám emelkedése miatt pedig az a trend is folytatódni fog, hogy egyre több cég telepíti ki az üzleti tevékenységét a fővároson kívüli területekre. Néhány alközpont már most is olyan erős, hogy jóval nagyobb munkaerőigénnyel rendelkezik, mint amennyi helyben, az adott településen elérhető.
Tehát egyre több ember fog Budapestről az agglomerációba ingázni. Az ingázás pedig nem fog eltűnni, a fejlődéssel ez inkább csak még gyakoribb lesz, hiszen minél tehetősebb egy társadalom, annál nagyobb a mobilitási igénye – mondta Kocsis. És a mobilitási képesség a munkaerőpiacon fontos alkuerő. Egy mobilisabb munkavállaló könnyebben mondja azt, hogy ha nem kapok nagyobb bért, akkor elmegyek máshova.