Hatalmas ágyúgolyót emeltek ki a Lánchíd alól, a török kori, kőből faragott lövedék teljesen ép maradt, és a Budapesti Történeti Múzeumba kerül.
Utolsó szakaszához ért a Lánchíd környezetében a Duna fém- és lőszermentesítése. Június 25-én, pénteken egy török kori ágyúgolyó kiemelésével zárultak a május közepe óta tartó víz alatti munkák, amelyeket a Budapesti Történeti Múzeum régészeti szakfelügyelete is segített – adta hírül a BKK.
A mérések szerint 150 kilogramm tömegű és 55 centiméter átmérőjű kőgolyót először óvatosan kiemelték a kavicságyból, a víz felszínére hozva hajóra emelték, majd átszállították a Lánchíd pesti hídfőjéhez, ahol toronydaru segítségével a múzeum teherautójára tették. A budai oldalon májusban már kiemeltek egy teljesen ép, kőből faragott, 36 centiméter átmérőjű ágyúgolyót. A korabeli lövedékek általában darabokra estek a várfalba csapódáskor, ezért ép állapotban csak ritkán kerülnek elő.
A másfél hónapig tartó roncskutató és tűzszerészeti búvárfelderítés során kétszer második világháborús bombát találtak, a budai és a pesti oldalon pedig felszínre kerültek középkori és török kori kerámiatöredékek is. A leletek a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményét gazdagítják majd.
„A megfigyelés azt bizonyítja, hogy a hazai folyók – különösen a Duna – gazdag kulturális örökséget őriztek meg számunkra”
– mondta dr. Tóth János Attila víz alatti régész.
A Budapesti Történeti Múzeum évente több száz régészeti beavatkozást végez, amelyek szorosan illeszkednek a kivitelezések ütemezéséhez. A kutatók munkája lehető teszi, hogy a beruházásokkal egy időben a főváros régészeti örökségét is megmentsék.
Mint az közismert, a tüzérségek eleinte kőből faragott ágyúgolyókat használtak a rohamoknál. Ezeknek megvolt az az előnyük, hogy általában nem kellett távolról a helyszínre szállítani őket, hanem az ostrom közelében talált lelőhelyeken is lehetett faragni.
Ugyanakkor a munka nagyon fáradságos volt, így hatalmas kárt okozott, ha egy-egy golyó nem hasznosult, vagyis nem oltott ki egy csomó emberéletet, nem zúzott szét érdemi várrészleteket.
Később a vasból öntött golyók már kisebb méretben is komoly pusztítást tudtak végezni, de ezeket a helyszínhez olykor messzebbről kellett szállítani. A most megtalált golyó muzeális értékű, inkább régészek dolgoztak vele, mint tűzszerészek, hiszen természetesen ezek még „buta” golyók voltak, vagyis nem tudtak felrobbanni.
