Elbúcsúztak a halott anyától, feleségtől, ötezer-ötszáz forintot fizettek ezért

„A feleségemnél februárban diagnosztizálták a rosszindulatú daganatot. Vidékről jártunk Győrbe sugárkezelésre. Nem volt elesett, bíztunk a gyógyulásában. Májusban azonban egy gyulladás miatt be kellett feküdnie. Minden nap beszéltünk telefonon, de nem látogathattuk a Covid miatt. Ez önmagában fájdalmas volt, örömmel leküzdöttük volna a távolságot, de a látogatási tilalom nem ismert kivételt. Tizenhét nap telt el így, míg pünkösdvasárnap jött a telefonhívás: meghalt” – mondja a férj az előzményekről. Látni, érezni, hatalmas energiájába kerül a magára erőltetett önuralom.

„Az ápolókra, a feleségem orvosaira csak jót mondhatok. Hozzáértésükhöz nem fért kétség, empatikusak voltak, még akkor is, amikor az ünnepek utáni kedden a két lányommal elmentünk a feleségem holmijaiért, s azért, hogy elbúcsúzzunk tőle. A számunkra váratlan halála és az a tény, hogy két és fél hete nem láttuk, nyilvánvalóan hozta belőlünk ezt az igényt. Szerettük volna még egyszer, utoljára látni. És akkor közölték, hogy ez pénzbe kerül... Akkor, ott, abban a fájdalmas és idegileg is felfokozott állapotban ez arculcsapásként ért. A halottöltöztetés, a hűtés teljesen jogos költségein túl 5.500 forintért mutatták meg a saját feleségemet, a lányaimnak az édesanyjukat. Nem arról van szó, hogy gondot jelentene ez az összeg, dehogy. Embertelennek érzem ezt a rendelkezést. Pláne, hogy akkor még nem lehetett látogatni a betegeket. És igen, másnak akár gondot is okozhat a temetés költségei mellett még ezt is kifizetni. Hogy egy búcsúpillantás az elhunyt szerettünktől pénzbe kerül. Ez megalázó és számító, nem tudok napirendre térni felette!”

A betegjogi képviselőig jutottak

A gyászában megbántott család a kórházban kapott díjtétel-listával azonnal a jogi osztályhoz és a titkársághoz fordult a panasszal, de a férj azt mondja, lerázták, mindenki máshova küldte, mert nem érezték illetékesnek magukat a kellemetlen helyzetben. Később a férfi a betegjogi képviselőt is felhívta, néhány nappal később tőle aztán e-mailt kapott. Ebben a képviselő felsorolja a lehetőségeket, amelyeket a jogköre alapján megtehet, s csatolt egy meghatalmazást is, amelyet ki kell tölteniük, hogy képviselőjükként panaszt tehessen „az egészségügyi szolgáltató vezetőjénél, fenntartójánál”.

A halottkezelés ára

A nagyobb kórházak honlapjain általában meg lehet találni a halottkezeléssel összefüggő szolgáltatások listáját, ez tehát nem titok. A halottkezelés díjtétele Győrben:

• Az első 72 órában: 10.800 Ft
• 72 óra után minden megkezdett 24 óra után: 8.500 Ft/nap
• Halott öltöztetése a hozzátartozó által hozott ruhába: 9.500 Ft, halotti lepelbe: 5.200 Ft
• Mosdatása: 1.200 Ft
• Borotválása: 1.200 Ft
• Kozmetika: 1.200 Ft
• Halotti lepel: 4500 Ft
• Műanyag zsák (boncolás esetében kötelező): 2.300 Ft

És igen, ott van a végén:

• Halottbemutatás: 5.500 Ft, kórházi dolgozó esetében: 0 Ft

A gyászoló család már az elején tisztázta, hogy csak és kizárólag ez utóbbit kifogásolják, s tartják embertelennek. Ugyanakkor közérdekűnek gondolják a kérdés tisztázását, hogy jogosan kérnek-e ezért (is) pénzt a hozzátartozóktól?

Első körben az érintett kórház vezetését kerestük meg: „Milyen szabályok vonatkoznak a Petzben a halott hozzátartozótól való elbúcsúzásra, miért/mire kell ilyen esetben 5.500 forintot fizetni?” Két hetet vártunk a válaszra, amely mostanáig nem érkezett meg. (Amint megtörténik, cikkünket természetesen frissítjük.) Más utat kellett ezért keresnünk; egy, a kórház ügyeit jól ismerő szakember beavatott a háttérbe.

Külsős szolgáltatás

A győri kórházban, ahogy egyébként számos másikban is, a halottkezelést nem maga az intézmény végzi, egy külsős szolgáltatóval kötöttek szerződést. A díjtételek elfogadásakor a fenntartónak tudnia kell az összegről, amelynek egyébként van felső plafonja – pontosabban csak az van, a tételek így kórházanként változhatnak.

Egy régi Weborvos-os cikket https://weborvos.hu/adat/files/veraaprilis/terdij.pdf találni erről, de az anyag tízéves, így nem a díjtételek az érdekesek, hanem az, amit az összefoglaló is megállapít: „A halottkezeléssel kapcsolatos térítési díjak területén rendkívül változatos intézményi gyakorlatokkal találkozhatunk”. Van (volt) például olyan kórház, ahol az öltöztetés és halottmosdatás ingyenes.

Most is lett volna egy kiskapu egyébként – tudtuk meg a már említett szakértőnktől: bizonyos osztályokon, az intenzíven, a sürgősségin és az onkológián is kialakítottak úgynevezett kegyeleti szobákat, így ha a halál beálltát követő két órában, ami a megfigyelési idő, odaér a hozzátartozó, elbúcsúzhat a halottól. Ingyen. Ebben a történetben azonban egy vidéki, tehát Győrtől távolabbi településen élő családról van szó, nem biztos, hogy ideértek volna. Ráadásul nem is tudtak erről a lehetőségről. A szakember hozzátette ugyanakkor azt is: onnantól, hogy az elhunyt az osztályról elkerül, szolgáltatásnak minősül minden, mint „halottkezelés”. Az elhunyt bemutatása is az, ami a kegyeleti szobában történhet meg. A szoba kialakítása minden kórháznak pénzébe került, a szolgáltató pedig bérleti díjat fizet ezért. Nem szép ezt így leírni, de ez is üzlet.

Van erre joguk?

A törvény mit mond erre? Létezik olyan jogi kitétel – személyiségi, kegyeletei –, ami lehetővé tenné az elbúcsúzást külön térítési díj nélkül is? Jogászt kérdeztük erről, ő is sokáig kereste a választ, nézte a paragrafusokat, végül arra jutott: „Jogi akadályt nem találtam, erkölcsit annál inkább.”

A férj végül még elmesélte: amikor a győri patológia folyosóján kétségbeesetten és felháborodottan telefonálni kezdett és próbált hivatalosan panaszt tenni, egy ismeretlen ott dolgozó megszólította: „Odalépett és azt mondta, ne hagyjam, hogy lerázzanak. Ne hagyjam, hogy ez így maradjon, mert a búcsúért pénzt kérni szerintük, kórházi dolgozók szerint is elfogadhatatlan és méltatlan.”