Helyi népszavazásra most nincs mód, az ellenzék kutatásban kéri ki a magyarok véleményét a kínai egyetemről.
Az ellenzék politikusai folytatják a harcot a Fudan-beruházás ellen. Mint a Hvg.hu megírta, nyolc párt és mozgalom állt be Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester és Karácsony Gergely főpolgármester konzultációs kezdeményezése mögé, amelyben a budapestiek véleményét kérik ki a Fudan-beruházásról.
Magyarországon újabban furcsa új értelmet nyer a „konzultáció” szó, amely valaha szakmai vélemények ütköztetését jelentette. A nemzeti konzultációkban megszokhattuk, hogy olyan kérdéseket kapunk, hogy:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a koszovói migránsok a parlament jóváhagyása nélkül ne törhessenek az Ön otthonába, ne vehessék ki a jégszekrényből az ott található 2 dobozos sört és 30 dkg kenőmájast?”
Most pedig az ellenzék bizonyított, már magát a „konzultációt” is a remélt végeredményről négynemes konzultációnak nevezte el.
Ennek állítólag az az oka, hogy a járványhelyzet miatt jelenleg nem lehet helyi népszavazást tartani, ezért az ellenzéki politikusok online és személyes kérdőíven keresztül igyekeznek jelzést adni a kormánynak arról, hogy a főváros lakossága mit gondol a kínai elitegyetem megérkezéséről, arról, hogy ebbe magyar állami adóforintokat öljünk, ráadásul a Diákváros nevű kollégiumi projektet szorítsa ki a képzés.
A polgármestereken kívül nyolc politikai párt és szervezet: a DK, a Momentum, az LMP, az MSZP, a Párbeszéd, a Kétfarkú Kutya Párt, valamint a Kulcs Egyesület és a Sétáló Budapest is csatlakozott.
A kérdések a Hvg.hu szerint így szólnak:
- Egyetért-e azzal, hogy a Diákváros ne az eredeti tervek szerint és helyszínen épüljön meg?
- Egyetért-e a kínai Fudan Egyetem budapesti központjának létrehozásával?
- Egyetért-e azzal, hogy a magyar állam hitelt vegyen fel vagy költségvetési forrást biztosítson a kínai Fudan Egyetem budapesti központjának megépítésére?
- Egyetért-e azzal, hogy Magyarországon olyan egyetem működjön közpénzből, amely nem nyújt ingyen képzést magyar diákoknak?
Kínának régi problémája, hogy bár gazdasági értelemben ma már a második, lassan az első számú világhatalom, kulturálisan teljesen ismeretlen. Vagyis nem nézünk kínai filmeket, nem ismerünk kínai zeneszerzőket, ritkán olvasunk kínai drámákat, és sokan még a mandarinról sem tudják, hogy eszik, isszák vagy beszélik.
Ez ellen több kínai kulturális program is indult, a legismertebb a Konfuciusz Intézetek hálózata, amely ellen már több ország is fellépett. Virágozzék minden virág, azért az is elég furcsa lenne, ha a Francia Intézet vagy a Goethe Intézet ellen állami hadjáratot vezetnénk, az viszont egy jogos kérdés, hogy a forráshiányos magyar felsőoktatásban nem lenne-e jobb helye az állami adóforintoknak máshol, mint a kínai elitegyetem méretes támogatásánál.
