Reviczky Gábor: Az emberek azért kapják el a koronavírust, mert a félelem miatt alacsony az önrezgésük

A Kultúra.hu készített interjút Reviczky Gábor színésszel, akit nemrégiben a fantasztikus Marasztalt folyó természetfilm narrálásáért is méltattunk a Telex.hu-n.

Ha egy ismert színművész erősen vitatható, sokak szemében megkérdőjelezhető állításokat tesz egy interjúban, igazi etikai dilemma, hogy arról érdemes-e számot adni. Vagyis saját szavainak felerősítésével etikusan járunk-e el, pusztán az ismertetéssel „bántunk”, „kifigurázunk”, vagy egyszerűen ismertetjük olvasóinkkal azt, ami vélhetően érdeklődésre tart számot. E dilemma ismertetése után, hiszen már a cikket olvassa, nem fogunk meglepetést okozni, a közlés mellett döntöttünk.

Reviczky Gábor az interjúban elmeséli, hogy nemrégiben Széchenyi István gróf imáját és Szép Ernő Imádság című költeményét adta elő, amivel kapcsolatban elmondta, hogy inkább a művész által kiválasztott versek elmondásában hisz, nem az amolyan „Vers mindenkinek”-szerű, a versmondóra oktrojált feladatokban.

A hívő művész elárulja az interjúban, hogy minden este imádkozik. Reviczky, amikor gyermek volt, Tatabányán és Tatán rendszeresen járt templomba, igaz, nem nagyon figyelt a misére, mert az ő dolga az orgona pumpálása volt. Ám a művész hisz az ima erejében, amely gondolatot még a pandémia elleni védekezésben is fontosnak tartja.

„Nem kell feltétlenül vallásosnak lenni, mert a hit önmagában is mindig segít átlendülni a nehézségeken. A pandémia alatt az emberiséget elárasztotta a félelem, ami a legveszélyesebb dolog.”

A művész vitatható, önrezgésközpontú álláspontra is helyezkedik a Covid kapcsán:

„A félelem állapotában az ember önrezgése öt hertz, a boldog emberé ötven hertz. Tudományos kutatások nem mutatják ki, de nekem meggyőződésem, hogy az emberek azért kapják el a koronavírust, mert a félelem miatt alacsony az önrezgésük. Pedig a »betolakodónak«️ húsz hertz fölött már esélye sem lenne.”

Szerencsére a színművész megúszta a betegséget, amire a következő magyarázatot adja:

„Tavaly március 11-én, amikor a kormány kihirdette a veszélyhelyzetet, az első dolgom az volt, hogy a feszületet kitettem az ajtómra, és ezáltal meghívtam Jézust az otthonomba. Megígértem neki, hogy itt mindig szeretet fogja várni. Megkértem, hogy védje meg a családomat. És bizony azóta sem fertőződött meg a családban senki.”

Reviczky azért elmondta, hogy nem bízott mindent a gondviselésre, maga is oltást kapott (divatos kifejezésekkel: felvette az oltást / oltakozott). A művész elárulta, hogy újabban inkább a filmben érzi magát otthon, erről így fogalmazott

„Filmezni jobban szeretek. A színház arra való, hogy a színész ne veszítse el azt a készségét, hogy úgy tudjon koncentrálni, hogy közben önmaga legyen a színpadon. Azért rossz nem játszani, mert ezt a készséget el lehet veszíteni.”

Szóba került a beszélgetésben a vadászat is, a két ismert véglet között (a vadászok valami kegyetlen ősi ösztönnek engedelmeskedve ölnek, zabálnak és isznak, vagy a vadászok a megfelelő egyedszám kialakításán fáradhatatlanul dolgozó hősök) Reviczky Gábor inkább az utóbbi véleményt vallja:

„A civil lakosság jelentős része egyébként az erdészeket erdőpusztítónak, a vadászokat pedig gyilkosnak képzeli, de ez nincs így. Ha mondjuk három évig nem gyérítenék a vaddisznó-, az őz- és a szarvasállományt, akkor nem lenne gyümölcs, mert ezek az állatok kedvelik a gyümölcsfák kérgét. A vadászok a munkájukkal az emberek életét mentik meg, hiszen nekik köszönhetően van mit ennünk.”

Végül érdekes része a beszélgetésnek az is, amelyből kiderül, hogy a színész az előadások estéin mindig háromnegyed hatkor issza meg a kávéját. Ha elmarad a rituálé, annak következménye van:

„Ha később iszom meg, akkor az első öt percben mindig dekoncentráltabb vagyok a színpadon.”