Mindegy, milyen, csak kapjuk már meg

2021. március 08. – 12:01

frissítve

Mindegy, milyen, csak kapjuk már meg
Naponta akár hatvan embert is beoltanak Tápszentmiklóson – Fotó: Sudár Ágnes / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

„Aki lázas, hasmenéses vagy épp terhes, jobb, ha hazamegy, ma őt nem fogjuk beoltani.” A tápszentmiklósi oltópontra érkező, hatvan év fölötti házaspárok halvány mosollyal nyugtázzák, hogy háziorvosuk, dr. Németh Dénes Csaba ma is elemében van. Csak kicsit izgulnak, most megkapják a védőoltást. A Pannonhalmához közeli községbe aznap hetven vakcina érkezett, tíz adag Moderna és hatvan Sinopharm. Két ember nem fogadta el eddig a kínait a faluban, mindenki más azt mondta, adják be, mert mindennél fontosabb most az életük. A harmadik hullám elsöpörte a kételyeket, már akiben volt – ez derül a ki a faluriportunkból.

Tápszentmiklós lakossága megközelíti az ezret, Győrtől autóval nagyjából félórányira fekszik; ha a falut épp csak elhagyjuk – szintén Győr irányába -, már látszik is a pannonhalmi főapátság. Hívő emberek lakják, s nem kevés közöttük az idős ember. Kovács József polgármester legalább kétszázra teszi a nyugdíjasok számát, ami most azért fontos, mert őket oltják.

Annyit ezért még el kell mondani a faluról, hogy befogadó közösség, ennek köszönheti azt is, hogy megmaradt az általános iskolája. Tizenhárom éve „iskolamentő faluként” lettek ismertek; meghirdette ugyanis a polgármester, hogy aki nagycsaládosként ide költözik, és a gyermekét a helyi iskolába járatja, az otthont és szeretetet kap tőlük. Jöttek is az ország minden részéről, olyannyira, hogy egy lakóparkot kellett építeni, ott élnek most a fiatalok.

A kínai készen érkezik

A Napsugár lakóparkhoz közel van az orvosi rendelő, oda érkeznek a délutánra behívott tápszentmiklósiak, „most tartunk nagyjából a hatvanéveseknél”, mondja Németh doktor asszisztense, Gombos Renáta. Aztán nem nagyon jut szóhoz, mert a háziorvos mindenkit szóval tart. Először is tisztázza, hogy „a kínai sokkal jobb, sokkal kevesebb vele a macera”.

A Pfizert és a Modernát a hűtés-olvasztás után még pontosan ki kell adagolni. „De fecskendőt nem adtak, mármint olyat, ami megfelelő méretű. Olyanba, amilyenünk van, nem tudom precízen kimérni, mert az nagy. Az eredetileg influenzaoltáshoz kapott steril fecskendőket vetettük be.” A kínai oltóanyag viszont készen érkezik.

Kinyomtatták azt a harmincegy oldalas útmutatót is, amelyet a Moderna küldött, „van ebben minden, tipikus angolszász. Az összes lehetséges mellékhatást felsorolták, hogy ne lehessen perelni, mint a mikróba tett macskánál. Beleírták a tű látványától való ájulást is, de azt azért nem sorolnám a mellékhatások közé” – mondja az orvos, aztán egy pillanatra komolyra vált: „Van azért itt gyógyszer az anafilaxiás sokkra és defibrillátor is, azt minden oltási helyszínre visszük magunkkal.”

Aztán jön az újabb sztori ötvenéves orvosi pályafutásának egyetlen esetéről, amikor egy oltásnak anafilaxiás sokk lett a vége: „Negyven éve, a sógornőmmel történt, de ez törvényszerű, hogy rokonnál esik meg.”

Mindegyik jó – ha bennünk van

Itt a pillanat, hogy a vakcinákra térjünk. Tápszentmiklóson, s az összes környező faluban, döntő részt Sinopharmmal oltottak – az érkezett a múlt héten, s most is nagyobb számban ez jött. Németh doktor az oroszt ajánlaná fenntartások nélkül. Mert „ötven éve van dolgom az orosz oltásokkal, s ahogy mondtam, egy kivétellel bajt még nem okoztak. A nyolcvan-kilencven százalékos hatékonyság több mint jó, ilyet az influenzaoltások sem tudnak”.

Pőcze Emilt oltja Gombos Renáta – Fotó: Sudár Ágnes / Telex

Aztán jön egy focis hasonlat: „De: a focilabdánál sem az a lényeg, hogy milyen pumpával fújjuk fel. Hanem az, hogy legyen benne a levegő! A kínai vakcinában, ahogy a régi csasztuska mondja, benne van a feje, a keze, a lába, de elölve; a nyugatiakban csak a tüske. Mindegyik jó. Főleg, ha már bennünk van.”

Mi van a lélegeztetőgép hátuljára írva?

Amikor szóba kerül az a két tápszentmiklósi, akinek ez az érv nem volt elegendő, s visszautasították a kínai vakcinát, az orvos már mondja is: „Az egyiküknél épp itt volt egy olyan helyi lakos, aki a győri kórházban dolgozik. Azt mondja az illetőnek, hogy ha az intenzívre kerül, nézze majd meg, mi van a lélegeztető-gép hátuljára írva. Azt fogja látni, hogy made in China.”

A helyiek a kinti váróban töltik ki a papírokat. Nem könnyű. A polgármester, aki néhány napja szintén megkapta a kínai vakcinát, segít a kérdések megválaszolásában. A győri oltóponton nem egyszer hallani, hogy az oda küldött idős embereknek fogalmunk nincs, mit kellene beikszelni. „Mi ha küldünk beteget, még a gyógyszerlistát is kinyomtatjuk nekik” – teszi hozzá az asszisztens. – „Már üzenték is a kollégák Győrből, hogy köszönik, a tápszentmiklósiakkal az oltópontokon nincs probléma”.

A kert nagy, oda azért nem kellett eddig sem a maszk. De elég volt – összegzi az elmúlt egy évet Pőcze Ervin, a helyiek egyike, aki a felesége után kapja az oltást. „Mindegy volt, milyen, csak már kapjuk meg”, ezt is nagyjából mindenki hozzáteszi, aki a karját tartja az asszisztensnek. Németh doktor pedig nekik is elmondja a focilabdát és a levegőt.

Szinte senki sem válogat

Pőczéék nem lettek betegek, de a faluból voltak, akik igen. „A közeli szőlőspincékben most nézik meg, milyen lett az idei termés. Amikor hasonló korosztályból többen is érkeznek, sejtem, hol töltötték a hétvégét” – súgja meg a háziorvos, de a polgármester hozzáteszi: „A tápszentmiklósiak többsége azért nagyon is tartja a rendet, itt nyolc után nem hallani motorzúgást.” A falu egyetlen embert sem veszített el koronavírus-megbetegedés miatt, s a betegek száma is legfeljebb húsz lehetett.

A falu oltópontjának bejárata – Fotó: Sudár Ágnes / Telex

Egy hete hatvan embert alig három óra alatt beoltottak Sinopharmmal, most is gyorsan megy az oltás. Kint már nem kell a segítség, így Kovács József a Facebook-bejegyzését készíti. Ezt a felületet használja és használta eddig is a faluban élők tájékoztatásra. Az oltással kapcsolatos minden információt és üzenetet ide tesz fel. „Persze, volt, aki megkérdezte, hogy szerintem melyik jó, de büszke vagyok a lakosokra, hogy szinte senki nem válogatott, hanem megértette, hogy most minden vakcina az életünket menti meg. Itt nem kellett százötven embert felhívni ahhoz, hogy meglegyen a hatvan!” A regisztrációban is kiveszi a részét a polgármester, aminek biztosan szerepe van abban, hogy a falu kétharmada kérte/kéri az oltást. „Mostanra belátták, bármelyik érkezik, az kell.”

Hát maga?

„Ha ilyen tempóban tudjuk csinálni, akkor április végére szerintem mindenki be lesz itt oltva” – teszi hozzá Németh doktor.

A regisztráltak listáját központilag küldték el az orvosi rendelőbe, aki nem a kínai vakcinát kapja, annak bizonyosan valamilyen krónikus betegsége van. „Csak ez alapján döntöttünk.” Volt azért, hogy az asszisztenssel összenézett az orvos, hogy mit keres a listán egy fiatal, egészségesnek hitt helybeli. „Hát maga? – kérdezem tőle. Az illető sem értette, hogy került ennyire a lista elejére, de aztán kiderült, hogy egyszer sok volt a sava, arra gyógyszert írt fel neki egy orvoskolléga, így ő papíron refluxossá vált, s felkerült a nekünk elküldött listára.”

Gombos Renáta és Németh Dénes Csaba. Az influenza elleni oltás fecskendőivel tudják használni a Pfizert és a Modernát – Fotó: Sudár Ágnes / Telex

Mintha kicsit lustább lenne

A faluban híre ment már az oltásoknak, aki regisztrált, várja, hogy mikor hívják. Hatvan fölötti az a helybéli férfi, aki kapuszerelés közben elmondja, „én azért eddig jobban örültem volna, ha olyan oltást kapok, amit Európa már előtte bevizsgált. De itt van most a harmadik hullám, meg az újabb szigorítás. Tudja, mit, most már úgy vagyok vele, hogy adják be azt, amiből jut.” Németh doktor ezt már nem hallhatja, mert az orvosi rendelőn kívül beszélgetünk a férfival, de egy páciensének még elmondja, hogy amin „OGYI” felirat van, abban nyugodtan megbízhat. „A gyógyszertárban ha ilyet lát, azt viheti. Csak ne keverje össze az OETI-vel, mert az az engedély a pogácsára, s nem a pirulára vonatkozik.”

Várja a sorát a 85 éves Töltősi Pálné is, aki épp kertet ás, muszáj, mert „itt most napszámost sem találni”. Csodálkozik, hogy még nem hívták, pedig ideje lenne. „A hatvanhét éves lányommal és a vőmmel élek együtt. Csak jövünk már mi is valamikor. Én azt mondtam magamban, hallgatok rájuk. Mármint a lányomékra. Ha az egészségügyi dolgozókat is ezzel a kínaival és az orosszal oltották be, csak nem lehetett az a cél, hogy pont nekik essen bajuk.”

Töltősi Pálné kertjében – Fotó: Sudár Ágnes / Telex

Az egészségügyisek Pfizert kaptak ugyan, de az idős néni már nem variál, inkább szól majd a lányának – mondja -, hogy kérdezzen rá, mikor jönnek végre. „Egy idős barátnőmmel a templomban találkoztam, ő mondta, hogy már megkapta a kínait. Kérdeztem, érez-e bármit. Az mondja, kicsit mintha most lustább lenne. De aztán hozzátette, hogy éppúgy, ahogy én, kertásásból érkezett a misére.”