Megváltozik a magyarérettségi, félő, hogy a magolás érettségije lesz belőle

Megváltoznak a középszintű írásbeli magyarérettségi vizsgakövetelményei – pontos részleteket még nem tudunk, de a hétfői Magyar Közlönyben megjelent információk sokkolták a Magyartanárok Egyesületének elnökét. Arató László szerint félő, hogy az újfajta számonkérés a magolás érettségije lesz, és háttérbe szorulnak a modern kompetenciafejlesztés elvei, és még nehezebbé válik annak elérése, hogy a gyerekek megszeressék az olvasást.

A kormány nem verte túlságosan nagy dobra az ügyet, nem volt részletes bejelentés a legfontosabb változásokról, a magyartanárok közül is sokan csak napokkal később értesültek az átalakításról. Fontos, hogy a módosított szabályok felmenő rendszerben lépnek életbe, a 2023/2024-es tanév őszi vizsgaidőszakáig a korábbi vizsgakövetelmények szerint zajlanak majd az érettségi vizsgák, a módosításnak tehát semmilyen hatása nem lesz az idei vizsgákra.

A közlönyben két változás látható a középszintű írásbeli érettséginél:

• eltűnik az érvelés/gyakorlati szövegalkotás, helyette 20 pontos „irodalmi feladatlap” lesz,
• eltűnik az összehasonlító elemzés, helyette témakifejtő esszé írását lehet majd választani.

Bár a nagyon pontos részleteket még nem ismerjük, Arató László attól tart, hogy az érvelés és a gyakorlati szövegalkotás eltűnésével a modernizációs szándék halványodik el, szerinte már a középszintű érettségi 2005-ös bevezetésekor az volt a koncepció, hogy a középszintű, azaz nem szakirányú érettségi nem az irodalomtörténeti ismeretek elsajátítását, hanem a kommunikációs-szövegértési-szövegalkotási és a műértési-műértelmezési képességet méri. Ezért kell a még érvényben lévő vizsgamodellben érvelést írni, vagy a gyakorlati szövegalkotást választva motivációs levelet, kérvényt, panaszos levelet fogalmazni, ma még e két feladattípus közül lehet választani.

Nem kell tudni érvelni?

Arató szerint furcsa, hogy a 21. században nem lesz elvárás az érettségin az, hogy érvelni tudjanak, vagy olyan hétköznapi szövegeket meg tudjanak fogalmazni, mint mondjuk egy motivációs levél.

Szerinte a magyartanításban így háttérbe szorul a kommunikációközpontú nevelés.

Az összehasonlító műelemzés kiesésével pedig félő, hogy a műértelmezés egyértelmű hangsúlya háttérbe szorul. Hiszen eddig a műértelmező szövegalkotás és az összehasonlító műelemzés között lehetett választani, tehát mindenféleképpen egy külön feladatban műértelmezést kellett végezni, a változtatásokkal azonban a „témakifejtő esszé” lesz majd választható, aminél elképzelhető, hogy az elmélyültebb elemzés helyett a lexikális ismeretek kerülnek előtérbe – mondta Arató. Szerinte ez visszatérés lenne a korábbi, idejétmúlt számonkérési módszerekhez, a modernebb kompetenciafejlesztés szorulna vissza.

Nem jut elég idő az elmélyülésre

Arató szerint a kommunikációs és műértelmezési készségek háttérbe szorítása, és a lexikális ismeretek előtérbe kerülése erősítheti majd az új Nemzeti Alaptantervben megjelenő iszonyatos tananyagmennyiség megtanításának kényszerét. Arató szerint ugyanis ha a tanár tudja, hogy az új érettségiben egy tesztet kell majd kitölteniük a tanulóknak, akkor a pedagógus attól fog tartani, nehogy valamit kihagyjon a hatalmas anyagból, nehogy valami olyat kérdezzenek a diákoktól, amire nem jutott idő az órákon.

„Az új NAT-ban elképesztően sok mű van és nagyon sok szerző, valójában neveket és címeket, tulajdonképpen listákat kell majd tanítanunk a gyerekeknek. Tartok tőle, hogy nem tudunk majd elidőzni a szövegeknél, nem tudunk majd elmélyülni, mert egy borzasztóan hosszú listán kell végigmenni ” – mondta.

Arató, aki maga is középiskolai tanár úgy véli, emiatt elvész a lényeg: az olvasás élménye, az olvasás szeretete.

A magolás kerülhet előtérbe

A korábbi tantervben hat életművet kellett részletesen megtanítani, az újban már tízet. Nagyon nagy hangsúly van a pályaszakaszokon, például, hogy Jókai az adott életszakaszaiban melyik városban alkotott. Ezt a pedagógusok legtöbbször úgy tanítják, hogy regénycímeket mondanak az egyes szakaszokhoz, amelyeknek a döntő többségét nyilván nem olvassák el a diákok. Mi haszna van az irodalom megszerettetése szempontjából annak, hogy hány pályaszakasza volt mondjuk Mikszáthnak? – tette fel a kérdést Arató.

Ennek a tíz szerzőnek minden évben szerepelnie kell a szóbeli érettségin, de ez azt is jelenti, hogy őket biztos, hogy kérdezik az írásbelin is. Ha van egy műveltségi teszt, és van tíz életmű, akkor jó pár kérdés erről fog szólni – vezette le. Arató szerint a tanterv és az érettségi összeállítói „Egy téves műveltségeszmény jegyében gondolják azt, hogy ez így jó. Azt mondják, hogy hagyjuk már ezt a kompetenciafejlesztéses hablatyot!” Arató úgy véli, az elektronikus tömegkultúra előretörése miatt ez a fajta műveltségeszmény ma már nem elérhető, a közlönyben lévő változások szerinte egy 50-70 évvel ezelőtti műveltségeszmény jegyében készültek.

Szerinte a koncepció kitalálói azt gondolják, hogy ha „minél több anyag van belenyomva az iskolába”, a nemzeti hagyományból annál nagyobb rész közvetíthető a gyerekek felé, „annál nagyobb rész marad fenn, válik közkinccsé”. De Arató úgy véli, hogy „attól még, hogy rengeteg címet tudunk felsorolni, még nem fogjuk érteni ezeknek a műveknek a lényegét. A nemzeti hagyomány nem névsorolvasás.”

„Kevesebb tananyagra lenne szükség, amit alaposabban meg lehet tanítani” – hangsúlyozta.

A pedagógus úgy véli, a rengeteg tananyag egy kevésbé motivált gyerek számára nagyon elidegenítő hatású. „Attól tartok, hogy ez a magolás érettségije lesz.”

Az olvasás megszerettetése lenne a legfontosabb cél

A mostani érettségi nagyságrendekkel jobb a tervezettnél – folytatta, „gyakorlati, hétköznapi szövegalkotási feladat van benne, másrészt egyértelműen a műelemzés a fontos, és nincs benne műveltségi teszt”. Szerinte az irodalomtanítás legfőbb célja az olvasás megszerettetése, de „ha jó sok nevet meg dátumot megtanítunk, az nem szeretteti meg az olvasást. A gyerekek nem tananyagfelvevő masinák. A megtanult műcímek mennyisége nem egyenesen arányos az olvasás szeretetével. Az a legfontosabb, hogy az olvasás élmény legyen a diákok számára”.

Szerinte jelentősen csökken a tanárok mozgástere, pedig „van olyan osztály, ami rákattan a szerelmes regényre, vagy a karrier regényekre, vagy az istenes versekre, vagy a történelmi regényekre, és akkor abból, amit szeretnek, abból többet kellene adni, de a hatalmas anyagmennyiség kényszere miatt erre nem nagyon van lehetőség”.

„Az lenne a lényeg, hogy a diákok az iskola befejezése után is szeressenek olvasni, ehhez képest századrangú kérdés, hogy ismerik-e az egyes írók pályaszakaszait” – mondta Arató László.