Veres Pál: Elfogadtuk, hogy Debrecen az első, de nem tettük fel a kezünket

Amikor 2019 októberében megválasztották, azzal talán tisztában volt, milyen örökséggel veszi át a várost, de azt senki nem sejthette, mit hoz 2020 és 2021 az önkormányzatoknak. Milyen most Miskolc helyzete?

Amikor megválasztottak, kiderült, hogy súlyos örökséggel vettük át a várost, nagyjából 40 milliárd forintnyi kötelezettségünk volt. Kemény egyeztetések után elkészítettünk egy olyan pluszos költségvetést 2020-ra, amivel még az adósságokat is csökkenthettük volna, illetve tudtunk volna tartalékot képezni a 2021-es évre. De a bő 1 milliárd forint plusz helyett végül bő 4 milliárd forint mínusszal zártunk, tehát 5-5,5 milliárd forint esett ki a tavalyi évünkből. A kormányintézkedések, így forrás- és adóelvonások hatása 3,6 milliárd forint volt, de egy ekkora várost, mint Miskolc, számos járulékos forráskiesés is sújtja.

Ez mit jelent erre az évre?

Úgy számolunk, 2021-re közel 10 milliárd forint fog így vagy úgy hiányozni a költségvetésünkből. A tömegközlekedésben nagyjából 800 millió forintnyi többletkiadás mellett 500 milliót buktunk az állami támogatás elmaradásával tavaly, idén ezzel már nem is számoltunk. Az ingyenes parkolás miatt havi szinten kiesik 80-90 millió forint, ami nagyon jelentős összeg. Komoly tétel lesz a bérleti díjak elengedése is – hogy pontosan mennyi, azt még most számoljuk –, és több milliárd forintos tételt jelent majd az iparűzési adóból kieső rész is. Általában nem egyszerű a kormányzás első éve, és így az önkormányzásé sem, de ezekkel súlyosbítva ez nagyon komoly megpróbáltatás volt. Szerencsém, hogy igen komoly szakmai csapat állt össze mögöttem, már csak azért is, mert bár 23 évnyi vezetői tapasztalatot szereztem a humán szektorban, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium igazgatójaként, azok a módszerek, amiket korábban alkalmaztam, itt nem vagy nem teljesen működtek.

Miért nem?

Ennek több oka is van. Az egyik, hogy olyan szereplőkkel kell együtt dolgoznom, akiket folyamat közben ismerek meg, a Földesben ez nem így volt. Emellett egy iskolában könnyebben definiálható egy szakmai irányvonal, egy városban ez egy jóval komplexebb. De a leglényegesebb különbség mégis csak az, hogy itt politikai mezőben dolgozunk. Rendkívül sok világnézet, érdek, politikai irányultság, ideológia találkozik, néha ütközik össze. Ilyen körülmények között kell optimális megoldásokat találni, ráadásul úgy, hogy az az út, amit én választottam, az egy borotvaél, ahol a borotvát is mozgatják, és két oldalról fúj a szél is.

Arra gondol, hogy nem pártok jelöltjeként lett polgármester?

Részben arra. Persze arra is, hogy az én hitvallásom, hogy társadalmiasítás és transzparencia jellemezze a városvezetést, sokkal több energiaráfordítást igényel, mint egy egyszemélyi vezetés. De valóban, az is fontos, hogy én a pártpolitika fölé szeretnék emelkedni városvezetőként. Ezt már akkor elmondtam, amikor elindultam jelöltként, és mögém állt ez a 10-11 szervezetből, pártokból és civilekből álló szövetség. Mondták ismerőseim, hogy ezzel a lehető legnehezebb utat választottam. De talán most eljöhet egy olyan paradigmaváltás, hogy a városvezetés ne pártpolitika kérdése legyen. Azt szoktam mondani, hogy nekem egy pártom van: Miskolc.

Azért mégis ott van az 10-11 szervezet a háta mögött. Nem fél attól, hogy ez a szövetség, vagy ennek egyes tagjai egyszer csak benyújtják a számlát? Hogy Pali, Veres úr, mi támogatunk, támogatjuk, de lenne itt egy kis üzleti kérdés…

Nyilván azzal a szövetséggel, amely támogatott a választáson, az együttműködést a maximális szinten szeretném tartani. Elkötelezett vagyok abban, hogy tárgyalással, szakmai érvek mentén intézzük el dolgokat, mert ha a szakmaiság fölé keveredik a pártpolitika, az nem tesz jót sem egy-egy konkrét ügynek, sem általában a településnek.

Nyilván az elején voltak tapogatózások, óvatos próbálkozások, voltak igények,

hogy olyan cégek, szervezetek helyzetbe kerüljenek, amelyek eddig nem kerülhettek politikai okok miatt. De én azt mondtam, hogy akkor kerülhetnek, ha szakmailag jobb ajánlatot adnak. És hogy ha ezt a várost működtetni akarjuk, akkor mindenkinek egy lépéssel hátrébb kell lépnie a pártpolitikai vagy személyes érdekektől.

Ezt a tíz, tizenegy szervezetnél mindenki szó nélkül lenyelte?

Nyilván nem kis energia egy ilyen szövetséget egybetartani,

de úgy érzem, mindenki megértette a városvezetéssel járó felelősséget. Azokról az önkormányzatokról, amelyeket ilyen heterogén pártszövetség kormányoz, több helyről is jönnek hírek, hogy belső torzsalkodások, szakadásközeli állapotok vannak. Nálunk ilyenről nincs szó. Nem akarom azt elhitetni senkivel, hogy ez könnyű, hogy nincsenek viták, nincsenek esetenként patthelyzetek. De a tárgyalóasztaltól mindig konszenzussal állunk fel.

Ha már tárgyalások. A 25 ezer fő fölötti városokkal a kormány különtárgyalásokat ígért a járványügyi intézkedések miatt kieső pénzek pótlásáról. Miskolccal tárgyaltak már?

Gulyás Gergellyel egyeztettünk február első hetében. A konkrét összegről a döntés március második felére várható, tudtommal az összes önkormányzati támogatásról egy csomagban döntenek. Bízom abban, hogy a kormányzat így már pontosan látja Miskolc nehéz helyzetét, és azt gondolom, hogy a kormányzattal való együttműködésünkben is komoly vízválasztó lesz ez a döntés.

Attól nem tart, hogy ellenzéki vezetésű városként hátrányban lesznek, egy fideszes polgármester vezette város akár egy főre jutó, akár abszolút összegben több támogatást kap?

Nyilván láttunk erre már példát, decemberben volt 11 város, amely nagyjából 1,4 milliárd forint körül kapott. Látom, hogy vannak különbségek települések és nekik járó támogatások között, de bízom abban, hogy a kormányzat tudja azt, hogy a városokat nem lehet elengedni. Persze valóban van félelem, hogy a tárgyalások során mennyit számít az, hogy milyen színezetű egy város vezetése.

Több nagyvárosi polgármestertől eltérően nemigen szólal meg országos politikai kérdésekben. Ennyire felemészti a város vezetése, vagy ez egy előre eltervezett, tudatos döntés?

Ez egy tudatos politikai döntés. Amikor elfogadtam a Velünk a Város Egyesületnek a felkérését, egyből az elején tisztáztam azt, hogy pártpolitikai ügyekben, országos politikai ügyekben nem kívánok megszólalni. De szerepet vállaltunk persze olyan országos akciókban, mint karácsonykor a világítás lekapcsolása, és nem csak azért, mert az iparűzési adón mi is nagyjából kétmilliárd forintot bukunk, hanem a többi pórul járt város iránti szolidaritásból.

Tudom, hogy politikai mezőben mozgok, politikát érintő szakmai kérdésekben meg is szólalok, de kifejezetten pártpolitikai ügyekben nem. Nekem az nem feladatom.

Magánvéleményem nyilván van, de polgármesterként a város érdekét kell képviselnem.

Többször előjött már, hogy mennyire sok szervezet áll ön mögött. A heterogenitás egyébként is jellemző a városra, ha visszanézünk az elmúlt évtizedekre, volt itt KDNP-s, SZDSZ-s, fideszes és szocialista polgármester, nagykoalíciós városvezetés is. Mi ennek az oka egy, az országos közvéleményben feltehetően tisztán baloldaliként elkönyvelt városban?

Szerintem ez a heterogenitás szimbolizálja leginkább Miskolcot. Mi egy soknemzetiségű kereskedőváros voltunk, most is kilenc nemzetiség él itt. Átjáróház volt ez a hely, sokféle világnézet, vallás, ideológia találkozott itt. A huszadik századi ipari jellegéből adódóan valóban erős a baloldali gondolkodás, de a 150 évvel ezelőtti Miskolc egy klasszikus polgári kereskedőváros volt, görögök, bolgárok, örmények éltek itt, és az egyik legnagyobb vidéki zsidó közösség. A városvezetésben most jelenlévő heterogén szövetség nemcsak érthető, de szerencsés is szerintem. Urambocsá, én évekkel ezelőtt még egy nagykoalíciót is el tudtam volna képzelni itt.

Az ön által is említett ipari jelleg volt az egyik oka annak, hogy az elmúlt évtizedekben viszont hanyatlásnak indult a város, például 1980 óta a lakóinak csaknem negyedét elveszítette.

A város legnagyobb problémája az volt, hogy egy lábon állt. Ez az egy láb a nehézipar volt, a kohászat, az acélgyártás és a gépgyártás. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a válság ezt az ágazatot sújtotta, elkaszálták ezt az egyetlen lábat, és lerogyott a város. Akkor az a munkaerő, aki a tudását tudta exportálni, itt hagyta a várost, és elmentek a fiatalok is, miután nem láttak itt jövőképet. Középiskolai igazgatóként láttam, hogy végzett diákjaink 60-70 százaléka elment máshová tanulni, és lehetett tudni, hogy a többségük nem is fog visszatérni.

Kilencvenes évek végi statisztikák szerint az innen elköltözött polgárok mintegy 80 százaléka 18-35 év közötti volt. Ez a folyamat, ha le is lassult, a mai napig tart.

Nem véletlenül van a programunk első helyén az, hogy a város megtartóerejét növelni kell.

Több munkahely?

Igen, az első dolog a megélhetés, amihez gazdaságfejlesztés kell. A városvezetés már a kétezres évek elején felismerte, hogy az a jó, ha minél változatosabb iparágakban működő cégek települnek be ide. A már meglévő nagyvállalataink megtartása mellett a célunk az, hogy néhány száz fős cégek jöjjenek, és ezek tevékenysége a lehető legszélesebb spektrumú legyen, higiéniai előkészítéstől akár az űrprogramig terjedjen. Így az itt élők többféle lehetséges munkahelyből választhatnak, ahol ki tudnak teljesedni, másfelől egy gazdasági válság vélhetően nem fogja az összes iparágat érinteni. Fontos az is, hogy jó minőségűek legyenek és jól fizetőek legyenek ezek a munkahelyek. Közkeletű feltételezés az, hogy Északkelet-Magyarország tobzódik az olcsó munkaerőben, márpedig ez nem igaz.

Amikor gazdaságfejlesztésről beszél, mennyire számol azzal, hogy ebben a régióban három nagyváros is van, ráadásul az egyik, belátható közelségben, az a Debrecen, amely kormányzati hátszelet is élvez, és amely elképesztő fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben?

Van egy északkelet-magyarországi gazdaságfejlesztési zóna, ebben a vezető szerepet Debrecen kapta meg. Mi azt szeretnénk, hogy ennek a mozgatórugója Miskolc legyen, és sikerült is elérni, hogy ennek a kooperációs irodája Miskolcra került. Ezzel együtt Debrecen vezető szerepe ebben a régióban vitathatatlan. De van ennek olyan következménye is, hogy ha egy cég ebben a térségben akar terjeszkedni, akkor lehet, hogy nem Debrecent választja, hiszen ott lesz a BMW-gyár, amely vélhetően olyan intenzitással fogja felszívni a műszaki értelmiséget, hogy azzal ők nem tudnak vagy nem akarnak versenyezni. Tehát ennek a debreceni fejlődésnek mi a nyertese lehetünk akár beszállító cégeken keresztül, akár olyan fejlesztéseken keresztül, amikre ott már nincs kapacitás.

Szóval nem tettük fel a kezünket. Elfogadtuk azt a politikai szándékot, hogy Debrecen legyen a térség első számú városa,

de a Miskolc2030 elnevezésű fejlesztési programunk pozitív kormányzati fogadtatása és a régiós együttműködés olyan fordulópont lehet, ami több évtizedre meghatározhatja a város jövőjét, fejlődését. Komoly csapattal igen komoly munkát tettünk a tervekbe és szerencsénk is volt, mert amikor a stratégiai irányokon gondolkodva elképzeltük, hogy mik lehetnek majd az országos gazdaságfejlesztési tervekben az irányok, azokat nagyjából eltaláltuk. És persze polgármesterként én is mindent megtettem, hogy kijárjam azokat a politikai kormányzati kapcsolatokat, ahová érdemes ezeket az anyagokat eljuttatni.

A gazdaságfejlesztésen kívül mi kell még Miskolc vonzóbbá tételéhez?

Az egyik a lakható, élhető környezet megteremtése. Nagy, több mint négyezer lakásos a városi bérlakás-állomány, ezekre nem volt elég pénz és energia az elmúlt években. Most elindult egy olyan bérlakásprogram, ami a fiatalok itteni lakáshoz jutását segíti.

A hasonló célú Fészekrakó-program annak idején elég vegyes eredményekkel járt.

Na, az például egy jó példa arra, milyen nagy baj, amikor a pártpolitikai szempontok legyőznek minden mást. Abban a programban nyilván voltak hibák, a bíróság ezekben el is járt. De a városlakók számára ez nagyon durva bélyeg volt, az Avast egy gettónak tüntették fel, egy időben a lakások ára a környező községekben lévő lakásárakat se érte el. És bár eltelt tíz év, de ez a bélyeg még rajtunk van.

De visszatérve a lakható környezetre. Miskolcnak nagyon sajátos a városszerkezete, tulajdonképpen van itt 17 kisváros. A következő években ezeket a kis városközpontokat kell megerősíteni. És végül a lakhatóság része az is, hogy a szórakozásra, a szabadidő eltöltésére több lehetőség legyen, amihez fesztiválok és rendezvények kellenek.

Az egyetemről eddig egy szót se szólt.

Pedig még elfogult is vagyok az egyetemmel, óraadóként tanítottam ott, a gyerekeim is ott szereztek diplomát. De nemcsak ez volt az oka, hogy városvezetőként az egyik első dolgom volt az egyetem és a város kapcsolatát szorosabbra húzni. Ebben a viszonyban korábban voltak nagy hibák és hiányosságok, hiába volt fideszes városvezetés. Speciális az a helyzet, hogy fizikailag elkülönül az egyetem, az Egyetemváros a városon kívül fekszik. De mi azt gondoljuk, hogy az egyetemnek van egy városa és a városnak van egy egyeteme. Volt is olyan elképzelés, hogy hozzunk be ide a belvárosba képzéseket, karokat, hogy itt, a belvárosban megjelenjenek a fiatalok.

Az egyetemi modellváltás máshol sok vihart kavart, itt lement csöndesen, még tavaly. Városvezetőként ön sem emelt szót ellene.

Én optimista vagyok a szerkezetváltással kapcsolatban. Korábban az volt az érzésünk, hogy kicsit provinciális intézménnyé kezdett csúszni a Miskolci Egyetem. Szerintem a változások jót tettek,

szerencsére a rektorasszonyt elfogadták a műszaki karok is, bölcsészként és nőként is ő az első, aki a Miskolc Egyetem élén áll. Az is szerencsés, hogy Varga Judit miniszter asszony, aki a kuratórium elnöke lett, és aki nagyon nagy lokálpatrióta, azt képviseli, hogy az egyetem is működjön együtt szorosan a várossal és próbál tenni, hogy jelentős pénzeket hozzon ide. A következő hónapokban el fog dőlni, milyen eredménnyel.

Szintén nem okozott viharokat az, hogy kormányközeli, közpénzekkel rendesen kitömött Mathias Corvinus Collegium megvette a város ikonikus épületét, a miskolci belvárosban lévő Avas szállót.

A városnak olyan húsz-huszonöt éves problémája az Avas szálló. Ez egy ikonikus épület, ami meghatározza a belváros arculatát, viszont a hasznosítására nem sikerült jól megoldásokat kitalálni. Az MCC-t ismerjük, van Miskolcon egy általános iskolai programja. Azt a programot még iskolavezetőként megismertem, és kifejezetten jónak gondolom pedagógiai szempontból. Az MCC több mint egy éve megjelent, beszélgettünk Orbán Balázs miniszterhelyettes úrral, hogy milyen közös fejlesztési programok lehetnek az egyetem kapcsán, majd felmerült az Avas szálló mint fejlesztési ötlet is. Személy szerint azt gondolom, az egy jó irány, ha a városon belül megjelenik ez a szakmai program. Az épület is megújulhat ezzel, és nem mellesleg a főutca fölső része is élettel telhet meg.

És turisták is lesznek újra a városban?

Az iparfejlesztés mellett, ami összefügg az egyetemi kapcsolatok fejlesztésével, a város másik kitörési pontja a turizmus. Kevés olyan hely van Magyarországon, aminek négy önálló turisztikai desztinációja van, és mi ezek vagyunk Miskolctapolcával, a belváros-történelmi Avas kettősével, a diósgyőri várral és Lillafüreddel. Ezek mindegyikében komoly fejlesztéseket tervezünk, Tapolcán az élményfürdő fejlesztése befejeződött, most a strandon van dolgunk, és fontos a fürdő környékének rendbetétele és a szálláshely bővítése, az Avason a kilátó felújítása mellett a hegy belváros felé oldalának és a Horváth tetőnek a rendbetétele, míg a Lillafüred-Bükk turisztikai fejlesztésünk igazi világszenzáció lehet. Diósgyőrben pedig a történelmi városközpont egy új fürdővel és a várral együtt egyedülálló turisztikai kínálatot jelenthet majd.

Korábban, az Avas kapcsán már említette, hogy vannak bélyegek, amiket a városra sütnek, amikor megoldatlan problémaként beszélnek róla. Ilyen a közbiztonság is?

Igen, a közbiztonság ügyében ugyanezt a megbélyegzést tapasztalom. De Miskolcnak amúgy is voltak folyamatosan ilyen bélyegei, hogy iparváros vagyunk, egy poszt-szocialista iparváros, egy rozsdaövezet. Pedig aki bejön a belvárosba vagy kimegy Lillafüredre, Tapolcára, vagy felmegy az Avasra, láthatja, hogy ez a város mennyit változott. Megvannak a kohászat nyomai, de Miskolc már nem a kohászatról szól.

Ugyanilyen bélyeg az, hogy Lyukóvölgy, és az, hogy közbiztonság. Igen, a Lyukó nagyon nagy gond, ott koncentráltan jelenik meg az a probléma, amiről a népességszám csökkenése kapcsán már beszéltünk, hogy aki tudott, az elment a városból, és nagyobb arányban maradtak itt azok, akiknek nem volt más lehetőségük. És Lyukó kérdése valóban össze is függ a közbiztonsággal. De ha megnézzük az elmúlt évi jelentéseket, látszik, hogy javult a helyzet, egyes mutatók országos összevetésben is jónak mondhatók. Persze az hír, amikor megverik a rendőrkapitány helyettesét, még akkor is, ha az a néhány önmagáról semmit nem tudó egyén akkor és ott bárkit megvert volna. Nem vitatom, hogy önmagában ez egy súlyos bűncselekmény, de mégis csak ebből hír lett, és nem abból, hogy javulnak a közbiztonsági mutatóink. Persze vannak olyan részei a városnak, amik problémásak, de ilyen részei minden nagyvárosnak vannak. Szóval ezt a bélyeget hosszú idő lesz levakarni, de célunk, hogy ezektől megszabaduljunk.

A tömegközlekedés szintén egy bélyeg?

Nem, az egy megoldandó feladat. Talán kevesen tudják, hogy Budapest után Miskolc város tömegközlekedési teljesítménye volt a második legnagyobb a futott kilométerekben. Nyilván ez abból is adódott, hogy egy speciális városszerkezetünk van, kereszt alakú a város, szoktuk is viccesen mondani, hogy nekünk 20 kilométer hosszú a főutcánk. A Miskolc Városi Közlekedési Zrt. a miskolciak igényeinek maximális kiszolgálását végezte, városlakóként azt mondom, kicsit el is voltunk kényeztetve, van olyan buszjárat és villamosjárat, ami ugyanonnan megy, és ugyanoda érkezik.

Ennek most elindult egy racionalizálása, amiből lett egy politikai purparlé. De a racionalizálásra szükség van, mert az elmúlt években a város nem fizette ki saját cégét, négymilliárd forintnyi kifizetetlen számlát örököltünk így. Az MVK működése hitelből ment, aminek a város volt a kezese, vagyis az önkormányzat ahelyett, hogy fizetett volna, belesodródott egy drága hitelkonstrukcióba, miközben egy kabát három-négy zsebében nyúlkáltak ugyanazért a pénzért. Végül akkora adósságállomány keletkezett, ami már a működést veszélyeztette. Optimálisan 3,2 milliárdba kerülne a városnak a közlekedés, ma valójában 2 milliárd forint van erre. Nekem az volt az alapelvem, hogy ne csapjuk be magunkat, csináljunk ebben rendet.

Elkezdődtek az egyeztetések, látszik, hogy ez egy olyan helyzet, ami mindenkinek fáj, és aminek a megoldásához szükség lesz külső, kormányzati segítségre, hiszen Miskolc előző vezetése éveken keresztül inkább homokba dugta a fejét, hogy ne lássa a tömegközlekedés problémáit.

Ebben a helyzetben kicsit illuzórikusnak tűnik, hogy olyan nagyívű fejlesztési terveik vannak, mint a tram train megépítése akár Kazinbarcika, akár Tiszaújváros felé.

Pedig számos jelentős tömegközlekedési beruházás terve van a Miskolc2030-ban, ilyen az észak-déli kötött pályás villamos vagy troli, az észak-déli tram train koncepciója, akár Kazincbarcikáig, illetve a másik irányba Tiszaújvárosig vagy Mezőkövesdig. De fontos a Gömöri és a Tiszai pályaudvarok térségének újragondolása és a belvárosban lévő Volán-buszpályaudvar, a Búza tér szerepének átgondolása is. Egy koncepciótervet erről nemrég bemutattunk az ITM-ben, lehet, hogy ez a kiemelt projektek közé is bekerül, és várhatóan gyökerestül megváltoztatja az Y híddal együtt a város keleti közlekedését. Az Y hídról tudjuk, hogy az egy olyan nagyberuházás, ami csak lóg a levegőben, ha nincs folytatása. Ezért azon dolgozunk, hogy ha már elmegy rá több mint 13 milliárd forint, akkor legyen értelme, legyen folytatása, akár intermodális csomópont, akár alternatív útvonalak alternatív vagy közösségi közlekedési megoldásokkal. A koncepciók kidolgozása, előegyeztetése már folyamatban van.