Prisztás-gyilkosság: Nem hitt Roháčnak a bíróság, elvetették a beismerő vallomását, H. Istvánra újra fegyház vár

„Én azt szeretném, hogy végre pont kerüljön az életemnek erre a szakaszára. (...) Hogy ne kelljen attól rettegni, hogy holnap együtt leszek-e még a családommal, a gyerekemmel”

– mondta az utolsó szó jogán egy héttel ezelőtt a Fővárosi Ítélőtáblán H. István, aki ezen a kedden Portik Tamással és a harmadrendű vádlott F.-fel együtt arra várt, hogy az ítélőtábla végre kihirdesse a döntését a Prisztás-gyilkosság ügyében.

A kihirdetett ítélet nem az lett, amiben reménykedett. A Fővárosi Ítélőtábla úgy döntött, hogy az első fokú ítéletet megváltoztatva elutasítja a perújítást az ő vonatkozásában, ami a gyakorlatban azt jelenti: hiába tett beismerő vallomást a bérgyilkos Jozef Roháč, H. Istvánnak az ügy mostani állása szerint le kell ülnie a rá korábban kiszabott 15 éves fegyházbüntetést Prisztás József meggyilkolásáért.

A másik két vádlott esetében nem volt változás: a felbujtóként elítélt Portik Tamás és a bűnsegédként elítélt F. is fegyházban marad.

Nem vitték rögtön vissza a fegyházba

A három vádlott közül H. az egyetlen, aki jelenleg szabadlábon van, szabad emberként jelent meg a bíróságon. Őt kiengedték tavaly februárban, amikor Roháč vallomása után, a perújítás eredményeként első fokon felmentették a Fővárosi Törvényszéken. Eddig összességében több mint 7 évet ült a Prisztás-ügy miatt. Benne volt a levegőben, hogy H. Istvánt a Fővárosi Ítélőtábla döntésének következményeként már azonnal viszik is vissza bilincsben a fegyházba a bíróság épületéből, de az ítélőtábla nem rendelte el a foganatba vételt, ezért H. egyelőre szabadon távozhatott. Értesítik majd arról, mikor, hova kell bevonulnia leülni, ami még hátra van a büntetéséből.

A másik két vádlott, Portik és F. esetében a perújítás már első fokon sem hozott változást, ők maradtak rács mögött, és – mivel a Covid-19 miatt kerülik a rabok mozgatását – onnan kapcsolták őket videón az ítélőtábla tárgyalásaira is. A kedd nagy kérdése az ő szempontjukból az volt, hogy elégnek bizonyul-e esetleg az ítélőtábla előtt a bérgyilkos Jozef Roháč váratlanul jött beismerő vallomása az ő felmentésükhöz is. Az ítélőtábla azonban még annyira sem hitt Roháčnak, mint az első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék.

Roháč jót akart?

Az alvilági körökben mozgó Prisztás József meggyilkolása sokáig egyike volt a kilencvenes évek nagy megoldatlan ügyeinek. A vállalkozót 1996. novemberében lőtték agyon a budai Ladik utcában.

A perújítás egy hosszú és kanyarokkal teli eljárás utolsó fejezete. Előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölésről volt szó. 2015-ben azt állapította meg a Fővárosi Törvényszék (akkor már egy megismételt eljárásban), hogy Portik Tamás megbízásából ölte meg Prisztást H. István, Portik testőre és sofőrje. H. ekkor 9, Portik – felbujtóként – 10 évet kapott. A harmadrendű vádlottat, F.-et, aki a vád szerint a gyilkosság helyszínére csalta az áldozatot közös ügyintézés ürügyén, és így bűnsegéd volt, ekkor felmentették.

Fellebbezések után az ügy folytatódott, és 2016-ban májusában a jogerős ítélet mindhárom vádlott helyzetén rontott: H.-t és Portikot ekkor már 15 év fegyházzal sújtották, a korábban felmentett F.-et pedig bűnösnek találták és 10 év fegyházra ítélték.

A fordulat 2018-ban jött, amikor augusztusban a szlovák Jozef Roháč, akit jogerősen elítéltek az Aranykéz utcai merénylet és a Fenyő-gyilkosság ügyében, egyszercsak előállt azzal, hogy igazából ő ölte meg Prisztás Józsefet, mégpedig Hamala József megbízásából. Hamala már nem él. Portik és F. nem szerepelt Roháč történetében. Roháč a gyilkosság bevallását azzal magyarázta, hogy megváltozott, elkezdte zavarni, hogy egy ártatlan ember, H. István ül őhelyette a börtönben, és a sok rossz után szeretett volna végre valamit jót tenni, ezért tesz vallomást.

H. bűnösségében már addig is sokan kételkedtek, például azért, mert 185 centis, bőven 100 kiló feletti emberről van szó, miközben szemtanúk a gyilkost átlagos testalkatúnak írták le.

Akkor hiszünk Roháčnak vagy sem?

A Roháč-vallomás miatt 2018 novemberében elrendelték a Prisztás-ügy perújítását, amely a szlovák bérgyilkos bűnösségének megállapításával amúgy nem foglalkozott, kizárólag a már elítélt emberekkel. A tárgyalássorozat 2019 tavaszán kezdődött el, és 2020. február 14-én a Fővárosi Törvényszék meghozta a H. Istvánt felmentő ítéletét első fokon. Felmentésnek azért csupán H. örülhetett, mert a törvényszék csak részben hitt Roháčnak.

Így állt elő egy olyan helyzet, amiben az ügyészség és Portik, F., illetve az ő védőik lényegében egy platformra kerültek az elsőfokú ítéletet illető kritikájukkal. Ennek a lényege: logikátlan a törvényszék ítélete, mert vagy elhisszük Roháč történetét, de akkor Portikot és F.-et is fel kell menteni, vagy nem hisszük el, de akkor H.- sem lehet kiengedni.

Erről szóltak a felszólalások végső soron a Fővárosi Ítélőtáblán az ítélethirdetést megelőző egyetlen tárgyaláson, február 9-én.

Portik és H. István alig szólalt meg. Portik mindössze annyit mondott érdemben, hogy ártatlan, és szeretné, ha felmentenék.

H. István az utolsó szó jogán elmondta, hogy mikor meghallotta Roháč beismerését, arra gondolt: „Legalább azt megtudtam, hogy ki helyett ülök.” „Ez is egy elégtétel volt” – jegyezte meg.

Mióta szabadult, elkezdte visszaterelni az életét „a normális kerékvágásba”, bejelentett munkát is szerzett, de felzaklatta, hogy újra itt kell lennie a bíróságon. „Nekem semmilyen közöm nem volt ehhez az egész ügyhöz” – jelentette ki.

Kockás füzetből, sírva

F., a harmadrendű vádlott hosszú felszólalással készült: kockás füzetéből sokáig olvasta az érveit, amelyekkel az ártatlanságáról próbálta meggyőzni az ítélőtáblát. A beszéde többször is zokogásba fulladt. A helyzete sajátos: őt a fordulatos eljárásban kétszer is felmentették azelőtt, hogy 2016-ben végül mégis elítélték 10 évre. Fel is panaszolta, hogy ebben az ügyben „az elmúlt nyolc évben ahány bíróság, annyiféle ítélet született már”.

F. azt állítja, hogy amikor nyolc ember előtt megbeszélte Prisztással a közös ügyintézést arra a novemberi napra 1996-ban, „nem terjedt ki a tudattartalma a következményekre, vagyis fogalma sem volt arról, hogy ott Prisztást majd megöli valaki.”

„Prisztás Józsi jó barátom volt. Ma is nagyon fáj, ami vele történt” – mondta sírva.

Nem vallana Roháčra a spontaneitás?

Roháč vallomása szerint a gyilkosságban nem volt szerepe olyasminek, hogy bárki is bárhová csalta volna Prisztást. Roháč azt mondta, hogy a vállalkozót folyamatosan követték, és spontán döntöttek arról, melyik helyszín, melyik időpont lesz a legalkalmasabb a meggyilkolására. Az ügyész az ítélőtábla előtt többek között azon az alapon kérdőjelezte meg Roháč vallomását, hogy nagyon nem rá vallana az efféle spontaneitás.

Roháč vallomásának – legalább részbeni – hihetősége mellett szólt viszont, amire H. ügyvédje mutatott rá az ítélőtáblán: olyan részletességgel a média nem foglalkozott az üggyel, hogy abból Roháč összeszedhette volna mindazt a konkrét információt, amit a vallomásában elmondott a gyilkosságról. A vallomásnak kétségkívül vannak pontatlanságai, hiányzó részletei, de ezek épp a valódiságát bizonyíthatják az ügyvéd szerint, ugyanis ha valaki felkészítette, betanította volna Roháčot, akkor pontosabb vallomást kellett volna tennie.

„Mi, akik ott voltunk, meggyőződtünk arról, hogy az az ember igazat beszél”

– mondta arra a 2018-as, órákon át tartó kihallgatásra utalva, amikor Roháč először vállalta magára nyomozók előtt a Prisztás-gyilkosságot.

Utolsó utáni szavak

A Fővárosi Ítélőtábla azonban másképp gondolkozott Roháč szavahihetőségéről, és lényegében ezen múlt a H. István sorsára vonatkozó döntés. Az ítélőtábla tanácselnöke a járványhelyzet miatt rövidre fogta a szóbeli indoklást, azt vette végig vázlatosan, hogy miért nem adott hitelt Roháč történetének.

Az ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság számos esetben tévedett, egyes bizonyítékokat elmulasztott egymással összevetve értékelni, és ilyen értékelés nélkül fogadta el a kérdéses vallomást is. Arra jutott, hogy a hiányosságok, nem stimmelő részletek (például egy autó színe, az áldozat ruházatának leírása) Roháč vallomásában nem magyarázhatók azzal, hogy sok idő eltelt, és az általa előadottak egyes más részletei pedig nem logikusak, nem hihetőek. Arra is kitért az indoklás, hogy Roháč „virágnyelven, trükkösen” megfenyegetett két tanút, hogy támasszák alá a vallomását: az ítélőtábla szerint ez sem Roháč szavahihetőségét erősítette. Így viszont, hogy ezt a vallomást elvetették, nem maradt más olyan bizonyíték az ítélőtábla szerint, ami egyértelműen cáfolta volna a korábban megállapított tényállást, azt, hogy H. István ölte meg Prisztást Portik felbujtására, F. bűnsegédletével.

Az ítélethirdetésnek voltak feszült pillanatai. A videón keresztül kapcsolt Portik többször a tanácselnök szavába vágott, rögtön a tárgyalás elején megpróbálta magához ragadni a szót, hogy elmondjon még valami szerinte fontosat az ügyről, de a bíró rendreutasította, mondván „olyan nincs, hogy utolsó utáni szó”. Aztán amikor elhangzott a rá nézve is kedvezőtlen ítélet, közbevágott, és elkezdte indulatosan számon kérni a bírót.

„Ártatlanul elítél embereket?” – kérdezte Portik, de nem beszélhetett hosszan. „Türelemmel hallgattam eddig, de megkérem, hogy fejezze be” – szóltak rá.

Az indoklást vele ellentétben csöndben, lehajtott fejjel hallgatta H. István. (A cikk egy korábbi verziójában tévesen szerepelt, hogy a fenti közbeszólásokat F. tette. – a szerk.)

Még nincs vége ezzel?

H. István ügyvédje most az ítélethirdetés után fellebbezést jelentett be, de egyelőre még arról is jogi vita van, hogy a fellebbezés egyáltalán lehetséges-e ebben a helyzetben. A Fővárosi Ítélőtábla és az ügyészség álláspontja szerint a fellebbezés ezen a ponton „törvényben kizárt”.

H. ügyvédje ugyanakkor azt mondta a Telexnek, hogy szerinte nem az, és a Kúriához fog fordulni.