A szexuális erőszak áldozatainak kötelessége az ellenállás

• A Kúria kiadványának bevezetője olyan ítéletet idéz egy szexuális erőszak esettel kapcsolatban, amit többen az áldozathibáztatás magyar bírói gyakorlatának újabb megnyilvánulásaként értelmeznek.
• A szöveg szerint a szexuális erőszak áldozataitól elvárt cselekvés az ellenállás.
• Pedig a szexuális erőszak áldozatai gyakran lefagynak, képtelenek bármilyen reakcióra.
• Az ügy szerepeltetése azért lényeges a kiadványban, mert a bírói gyakorlatot általában is jelentős mértékben meghatározhatja.
• A jogvédők szerint ez a kiadvány megerősíti az eddig is uralkodó jogalkalmazói gyakorlatot, amely a szexuális erőszak megállapítását az áldozat ellenállásához köti.
• Másfelől pedig úgy is értelmezhető az idézett ügy ítélete, hogy előrehaladást jelent a korábbi gyakorlathoz képest.

„A nemi szabadság elleni bűncselekmény esetében elvárt, hogy a sértett is védje, amit a törvény véd, különben nem valódi a nemi szabadsághoz való ragaszkodása”

– ez a mondat nem a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság 2014-es áldozathibáztatókén elhíresült „Tehetsz róla, telhetsz ellene” kampányában hangzott el, hanem a Kúria egyik frissen ismertetett döntésének bevezetőjében jelent meg.

A visszhangja pedig nemcsak azért lett számottevő, mert sokan egyből az áldozathibáztatás magyar bírói gyakorlatának újabb megnyilvánulásaként értelmezték, de azért is, mert a BH című kiadványban, azaz a Kúria legfontosabb ítéleteit ismertető folyóiratban jelent meg, amely a bírói gyakorlatot általában is jelentős mértékben meghatározhatja.

A teljes ítéletet mindezzel együtt is több jogász értékeli összességében progresszívként, a bevezető viszont sokaknál kiverte a biztosítékot. A jogászok által szerkesztett Diétás Magyar Múzsa például a bevezető nyitómondatát úgy kommentálta, hogy

„még jogászként is nehéz másként értelmezni, mint hogy a Kúria leírta azt, hogy ha a sértett nem kapálózik eléggé, akkor nincs is szexuális erőszak.”

A nők elleni erőszakkal foglalkozó jogvédő szervezet, a PATENT pedig azt állítja, hogy Magyarország legfőbb bírói testülete csak megerősítette azt az eddig is uralkodó jogalkalmazói gyakorlatot, amely a szexuális erőszak megállapítását az áldozat ellenállásához köti.

Kazánházba zárva erőszakoltak meg egy 19 éves nőt

A Kúria ezúttal egy olyan férfi ügyében hozott döntést, akit eredetileg 2018-ban szexuális erőszak vádjával ítéltek el hét évre. A Kúria előtt a férfi védője most azt próbálta bizonyítani, hogy valójában nem szexuális erőszak, hanem szexuális kényszerítés történt, ami enyhébb bűncselekménynek számít. Az ügy brutális részletei felkavaróak lehetnek, ugyanakkor a Kúria döntése csak akkor válik értelmezhetővé, ha ezeket is ismerjük, ezért most az ítélet alapján röviden összefoglaljuk a történetet.

A férfi egy társával együtt egy pályaudvaron találkozott az áldozatával. Az akkor 19 éves nőnek nem volt hova mennie, ezért már egy napja nem aludt, amikor a férfiak a bizalmába férkőztek és szállást ígértek neki. Valójában azonban egy kazánházba vitték és rázárták az ajtót.

Rózsaszínű alkoholos itallal kínálgatták, amit a nő hiába utasított vissza többször is, végül kénytelen volt meginni. Miután ettől az italtól elszédült és lelassult a mozgása, a férfiak a nő tiltakozása ellenére lerángatták róla a ruháit. Az egyik férfi a száját és a meztelen testét csókolgatta és szétfeszítette a lábait, a másik férfi pedig a szájába nyomta a péniszét. A nő öklendezett, fulladozott, majd a szájába nyomott nemi szerv megharapásával próbált védekezni. Ezután vaginálisan is megerőszakolták. A nő kiabált és sírt fájdalmában, ezért a száját befogták, nehogy bárki maghallja őt.

Mégis progresszív ez az ítélet?

Mivel a Kúriához került ügyben csak az egyik férfi ítéletéről döntöttek, a másik elkövető büntetését nem ismerjük. Az viszont kiderül a BH-ból, hogy a hét évre elítélt féri ügyvédje azt szerette volna bebizonyítani a Kúria előtt, hogy az esetet azért nem lehet szexuális erőszaknak minősíteni, mert a 19 éves nő „nem fejtett ki komoly ellenállást, helyzete pedig nem volt reménytelen” az elkövetőnek ezért nem kellett felismernie vagy észlelnie az áldozat „esetleges” tiltakozását.

Ez az érvelés ugyanakkor a bírák szerint nem állt meg. Az ítélet progresszivitása abban áll, hogy bár a Kúria kimondta, hogy a szexuális erőszak csak akkor állapítható meg, ha az áldozat ellenállást tanúsít (hiszen „elvárt, hogy a sértett is védje, amit a törvény véd”), de a konkrét esetben azt is megállapította, hogy ezt a kazánházba zárt nő megtette. Az ítélet szerint a nő tiltakozását nemcsak érzékelte a férfi, de mindent meg is tett annak érdekében, hogy a tiltakozása eredménytelen maradjon.

Az indoklásban szerepel az is, hogy „nem elvárt a végsőkig való védekezés (ellenállás). Az ellenállás komolyságának megállapítását pedig nem zárja ki, ha a sértett azért nem védekezik, vagy azért hagy fel a védekezéssel, mert helyzetét reménytelennek látja.”

A jogászok által szerkesztett Diétás Magyar Múzsa értelmezése szerint, az ítélet azt rögzíti, hogy minden erőszak, ami az után történik az áldozattal, hogy a tiltakozását kifejezte,

„vagyis abba az irányba tágítja a Btk. szabályozását, hogy a szem eltakarása, a kérlelés, a könyörgés az már ellenállás, vagyis nem kell filmkockaszerűen végig menni azon, hogy mart, karmolt, ütött-e a sértett, »komoly« volt-e az ellenállása”.

Bár a poszt szerint szerencsétlen a BH bevezetőjének megfogalmazása, a Diétás Magyar Múzsa amellett érvel, hogy a Kúria döntésével „modernizálták és az európai sztenderdekhez közelebb vitték a magyar büntetőjogot, egy kényes és fontos területen”.

Klasszikus esetről mondták ki, hogy erőszak

Az öt nyíregyházi gimnazista fiú ügyében hozott ítélethez képest (amikor egy magatehetetlen, 14 éves nyíregyházi lányt molesztáló és a molesztálást levideózók ítéletét „a sértett meggondolatlan magatartására” is hivatkozva enyhítette Balla Lajos bíró)

„végülis tényleg nagyon progresszív ez a BH, hiszen szó sincs benne arról, hogy az áldozatnak tudnia kellett volna, hogy ha elmegy két idegennel valahova, akkor nyilvánvalóan meg fogják erőszakolni”

– mondta a Telexnek Spronz Júlia, a PATENT jogásza. Ugyanakkor a Kúria határozatát ő nem tartja progresszívnek, vagy előre mutatónak, hiszen „eddig is az volt a konzekvens bírói gyakorlat, hogy számon kérték az áldozatokon az ellenállást, ezzel totálisan figyelmen kívül hagyva a nők valóságát”.

A szexuális erőszak során az áldozatok jelentős része halálfélelmet él át, ilyen helyzetben pedig természetes és tudományosan igazolt stressz-reflex lehet az úgynevezett „lefagyás”. Amikor a szervezet a test és a tudat elzsibbasztásával védi önmagát, a szakirodalom úgy fogalmaz: a trauma hatására az áldozatot szó szerint megbénítja a félelem.

„A BH indoklás szerint azt nyilvánvalóan senki nem szeretné, hogy kirabolják, de abban nem egyezhetünk meg, hogy senki nem szeretné, hogy megerőszakolják. Ebből az is következik, hogy a vagyon jobban védendő, mint a szexuális szabadság és a szexuális akarat.”

– véli Spronz Júlia. Szerinte azt is fontos érteni, hogy a BH-t nem lehet kiragadni a kontextusából. Ez azt jelenti, hogy csak a kazánházba zárt 19 éves áldozat konkrét, tankönyvi példák alapján is egyértelmű esetében állapította meg a Kúria, hogy a szexuális aktus nem lehetett önkéntes csak azért, mert az áldozat nem szaladt el vagy nem kiabált elég hangosan.

A PATENT jogásza hangsúlyozza, hogy az ügyben hozott ítélet valójában egyértelmű volt, hiszen egy olyan „klasszikus” szexuális erőszakról van szó, amely rengeteg elemében megfelel azoknak a sztereotipikus elvárásoknak, amelyek a „valódi szexuális erőszak” mítoszát éltetik:

a nő nem ismerte egyik elkövetőjét sem, bezárták, akarata ellenére leitatták, letépték a ruháit, szétfeszítették a lábait, miközben kiabált és sírt, sőt fizikailag is védekezett, hiszen beleharapott az akarata ellenére a szájába nyomott péniszbe.

Csakhogy a legtöbb szexuális erőszak nem ilyen. A szexuális erőszakos cselekmények túlnyomó többségét Magyarországon is fegyver, vagy fizikai erőszak alkalmazása nélkül követik el, az elkövetők pedig általában ismerik az áldozataikat az Országos Kriminológiai Intézet kutatása szerint.

Modern, európai sztenderdek

Az Emberi Jogok Európai Bírósága már egy 2003-as ítéletében kimondta, hogy a bolgár hatóságok áthágták az Emberi Jogok Európai Egyezményét, amikor bizonyítékot akartak találni egy nemi erőszak esetben az ellenállásra.

Számos nemzetközi egyezmény is amellett foglal állást, hogy a nemi erőszak definíciójának nem az áldozat ellenállásából, hanem a beleegyezés hiányából kellene kiindulnia.

Ezek közé tartozik az ENSZ közgyűlése által elfogadott, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló CEDAW-egyezményt, amelyet Magyarország is ratifikált.

A Spronz Júlia szerint a magyar nőszervezetek évtizedek óta azért küzdenek, hogy, „a büntetőtörvénykönyv hazánkban is egyértelművé tegye, hogy a beleegyezés hiánya esetén szexuális erőszakról van szó”. Azt a PATENT sem várná, hogy a bíróság végezze el a jogalkotás munkáját. A jogvédő szervezet szerint ugyanakkor a Kúriának saját hatáskörén belül is lennének hatékony áldozatvédelem irányába mutató lehetőségei.

„Majd akkor lesz ok az örömre, ha egy lefagyásos ügyben születik hasonló ítélet”

– mondja Spronz, arra utalva, hogy szerinte a lefagyást is a védekezésre képtelenség fogalma alá lehetne sorolni.