Az utóbbi napokban George Clooney a magyarországi közbeszéd egyik legforróbb témájává vált, de nem az új filmje, a The Midnight Sky miatt irányult rá a figyelem, hanem mert egy arról szóló interjú végén Orbán Viktort hozta fel példaként a világban tapasztalható dühre és gyűlöletre.
A színész ezután Magyarországon a kormányközeli média kereszttüzébe került, az Origótól a közmédiáig arról lehetett olvasni, hogy Clooney csak azért támadta a magyar miniszterelnököt, mert jóban van Soros Györggyel és fiával, Alex Sorossal, „nyilván őt is a befolyásuk alatt tartják Sorosék”.
Clooney most reagált a vádakra, illetve hosszabban is beszélt a magyarországi helyzetről. Egy olvasónk kereste fel a színész képviselőjét, Stan Rosenfieldet, majd továbbította a választ, amelynek hitelességéről a közlése előtt a Telex is megbizonyosodott.
Clooney mondandójának a lényege, hogy a Soros befolyásáról szóló vád hazugság, Soros Györggyel egyszer találkozott egy menekültválságról szóló ENSZ-tanácskozáson az amerikai elnökkel együtt, a fiával pedig egy davosi eseményen futott össze.
„Ebben ki is merül a kommunikációm Soros Györggyel. Orbán propagandagépezete tehát hazudik, pont.”
Ezután a színész felidézi, hogy a Soros család jelentős támogatást nyújtott a szegények és a menekültek oktatására és jogi megsegítésére a világban, illetve hogy a rendszerváltás környékén maga Orbán is Soros-pénzen tanult Nagy-Britanniában, és a kormánya is fogadott el tőle támogatást „a régi szép időkben, amikor Orbán Viktor kiállt a kommunizmussal szemben”.
Kitért a nagy hazai karriert befutott nyilatkozatára is:
„Szégyellném magam, ha nem szólalnék fel nyilvánosan az efféle tekintélyelvűség ellen, amelyben az Orbán-rezsim az ellenőrzése alá vonja a médiát, a cégeket drákói adószabályoknak veti alá, elhallgattatja a szabad sajtót, csak az ő engedélyükkel fotózható a drótkerítésük, démonizálja a jogfosztottakat, és a szélsőjobb felé kacsintgat.”
Felidézi 1956-ot, amikor még magyar menekültek lepték el a világot, illetve beszél arról, hogy mennyire szereti a magyarokat – ez a rész egyébként azt is illusztrálja, hogy a világhírű színész Magyarországgal és magyar helyzettel kapcsolatos ismeretei némileg elnagyoltak, hiszen azt írja, először a nyolcvanas évek elején járt itt, amikor Magyarország „még mindig a Szovjetunió része volt”. Közben meg ugye nem is.
Clooney a közleménye szerint legközelebb egyébként a kétezres évek elején tért vissza. „Akkoriban Magyarország a Szovjetunió bukása után elért demokratikus siker ékes példájának látszott. Várom a napot, amikor Magyarország újra rátalál arra, ami egykor volt” – zárul a közlemény.
George Clooney teljes közleményének fordítása
„Nem számítok arra, hogy a válaszomat a magyar híroldalak nagy része lehozná, mert azokat az orbáni rezsim vagy közeli szövetségeseik tulajdonolják és működtetik. De azért lesz visszhangja. Soros Györggyel egyszer, egy ENSZ-értekezleten találkoztam, ahol az Egyesült Államok elnöke is ott volt, és a menekültválságról volt szó. Egyszer találkoztam a fiával, Alexszel is, egy davosi rendezvényen. Ebben ki is merül a kommunikációm Soros Györggyel. Orbán propagandagépezete tehát hazudik, pont. Ugyanakkor a Soros család oktatást és jogsegélyt finanszírozott a szegényeknek és a menedékkérőknek, elsöprő jótéteményt hoztak a világnak. Orbán úr ugyanezt érzékelhette 1989-ben, amikor Soros úr fizette az angliai tanulmányait. Aztán a kormánya egymillió dollárt fogadott el Soros úrtól a régi szép időkben, amikor Orbán Viktor a kommunizmus ellen küzdött. Ami korábbi megjegyzéseimet illeti, szégyellném magam, ha nem szólalnék fel nyilvánosan az efféle tekintélyelvűség ellen, amelyben az Orbán-rezsim az ellenőrzése alá vonja a médiát, a cégeket drákói adószabályoknak veti alá, elhallgattatja a szabad sajtót, csak az ő engedélyükkel fotózható a drótkerítésük, démonizálja a jogfosztottakat, és a szélsőjobb felé kacsintgat. Mintha 1956 soha nem történt volna meg, amikor a világot elárasztották a szovjet uralom elől menekülő magyar menekültek. Nagyon kedvelem a magyar embereket. Az 1980-as évek elején voltam ott először, amikor még a Szovjetunió része volt. A 2000-es évek elején tértem vissza, és a Duna-parton sétálgattam. Akkoriban Magyarország a Szovjetunió bukása után elért demokratikus siker ékes példájának látszott. Várom a napot, amikor Magyarország újra rátalál arra, ami egykor volt.”
