Látott ilyen cipőt? És ez a tetoválás mond valamit? Évtizedes belga rejtély kulcsai lehetnek

Néhány régi, nyúlfarknyi újsághír és pár fotó: ez volt minden, amivel a szabadúszó, belga oknyomozó újságíró, Kurt Wertelaers belevágott körülbelül fél évvel ezelőtt, hogy megfejtsen egy közel harminc éves bűnügyi rejtélyt. A rendőrség addigra már régen félretette az aktát, sőt, az akta el is veszett, és nem voltak gyászoló hozzátartozók sem, akik a nyakukra jártak volna, hogy ne hagyják abba a nyomozást. Ennek a megoldatlan ügynek a sajátossága ugyanis éppen az, hogy nincsenek hozzátartozók, mert nemcsak a gyilkos kiléte ismeretlen, hanem az áldozaté is.

A rejtély egyik fele: egyáltalán ki volt az a nő, akit halálra késeltek valamikor 1992 nyarán Antwerpenben.

Az áldozat holttestére egy kis patakban találtak rá a belga nagyváros északi részén 1992. június 3-án. Akkor már akár több napja is halott lehetett. Hat késszúrással ölték meg. Az esetről beszámoló egyik régi újságcikk szerint az életkorát 30 és 45 év közé tették. A rendőrség fotókat adott ki a ruhákról, amelyeket viselt, valamint egy tetoválásról, amely a bal felkarját díszítette. Azt remélték, ezek alapján valaki azonosítja majd, de soha, senki nem hívta a rendőrséget. Névtelen sírba temették el.

Mikor először hallott erről az ügyről, Kurt Wertelaers már túl volt egy sikeres nyomozáson. A munkája nyomán a belga rendőrség újranyitott és utána le is zárt egy régi aktát: Wertelaers könyvet írt az esetről Hunt for the Killer címmel, és dokumentumfilm is készült róla. Az újságíró ezután újabb bűnügyi rejtélyek után nézett, és többnek a nyomába is eredt. Éppen egy olyan üggyel foglalkozott, aminek a szálai Kelet-Európába vezettek, amikor véletlenül tudomást szerzett erről az 1992-es esetről. Volt egy megérzése, hogy talán ebben az ügyben is Kelet-Európában érdemes szétnézni.

A kutatáshoz három nyomból tudott kiindulni, ebből kettő az áldozat egy-egy ruhadarabja, a harmadik pedig a tetoválása. Az ismeretlen nő Adidas tréningnadrágot viselt: ez annyira gyakori, elterjedt holmi, hogy a nyomozásban nem lehetett támpont.

A felsője azonban különlegesnek mondható. Egy Splinter feliratú, színes pólóról van szó. Közelről megnézve látszik a rányomtatott 1990-es dátum is. Eddig ezzel a nyommal jutott a legkevesebbre Wertelaers. Azt próbálta kideríteni, hol lehetett ilyen felsőt szerezni, mert ha megvan, hol vehette a pólót az áldozat, az is kiderülhet, merre fordult meg, honnan érkezett Antwerpenbe. Talált egy olaszországi konceptuális művészt, aki néhány éve posztolt egy képet egy nagyon hasonló darabot viselő modellről, de egyelőre nem sikerült szóra bírni az illetőt, nem reagált a megkeresésekre. A védjegy felől is próbált közelíteni, annak eredetét kutatva Hongkongon és Hollandián át az Egyesült Királyságba vezettek a szálak, de releváns információt végül nem sikerült kideríteni.

>>>Itt találja a Telex legfrissebb híreit<<<

A másik ruhadarab, ami ígéretes nyomnak tűnik, az áldozat tarka, bőr edzőcipője. Ez irányította végül Magyarország felé a belga újságíró figyelmét. A cipő márkája DAG, észak-olaszországi gyártóját a netes közösség segítségével, a nyilvánosság bevonásával találta meg Wertelaers. Az újságírónak szerencséje volt: a gyártó őrzött az eladásairól szóló bizonylatokat a kilencvenes évek elejéről (igaz, a legkorábbi év a gyilkosság évét követő 1993 volt, a régebbi bizonylatok már nincsenek meg), és a rendelkezésére bocsátotta azokat. A bizonylatok tanúsága szerint a kelet-európai régióban egyetlen nagykereskedő volt, aki vásárolt a DAG-cipőkből. Az egyik, ‘93-ból származó bizonylaton az állt: „Altalanos Kereskedelmi K.F.T. ”, és mellette egy budapesti cím, egy 12. kerületi utcanév hibás helyesírással, meg egy házszám.

Ez volt az a pont, amikor Wertelaersnek magyar segítőre lett szüksége, és a Telexhez fordult.

Azt kérte, találjuk meg a bizonylat szerinti céget, és ha megvan, kérdezzük meg, hova kerülhettek, milyen boltokba, milyen városokba a DAG-cipők. Bár a bizonylat ‘93-ból származott, tehát későbbi volt, mint amikor a ‘92-ben meggyilkolt ismeretlen nőnek meg kellett vennie a cipőjét, de Wertelaers szerint jó esély van rá, hogy a korábbi években is vásárolhatott a szóban forgó magyar nagykereskedő az olasz gyártótól. Ezt arra alapozza, hogy '93-ban elég nagy értékű beszerzés történt, és szerinte aligha venne valaki sok pénzért rengeteg cipőt olyan gyártótól, amelyről nincs még semmi tapasztalata.

Az Opten cégadatbázis szerint egyetlen egy cég működött a kérdéses időszakban a bizonylaton szereplő címen. A cég, amely bt.-ként indult, és még a kilencvenes évek elején kft.-vé alakult, ma is működik. Számos tevékenységi köre közé tartozott a ruházati és textil nagy- és kiskereskedelem is. Tulajdonosa, vezetője ugyanaz, mint aki a kezdeteknél volt.

„Egy szokatlan ügyben szeretnék segítségkéréssel fordulni Önhöz: úgy hisszük, hogy az egykori …(a cég neve) vezetőjeként talán emlékezhet egy olyan dologra, ami segíthet megoldani egy közel 30 éves rejtélyt” – így kezdődött a levél, amellyel megkerestük a cégtulajdonost. Mellékeltük a fotót az áldozat cipőjéről. A tulajdonos segítőkész volt, hamar választ kaptunk, de ez a válasz a nyomozás szempontjából azt jelentette, hogy ismét zsákutcába futottunk.

A levél címzettje megerősítette, hogy jó helyen járunk, ő a szóban forgó cég illetékese, ugyanakkor a válasza így folytatódott: „Ezt a cipő márkát nem ismerem, nem forgalmaztam, nem találkoztam vele.”

Lehetséges, hogy bár a cégadatbázis szerint nem volt másik cég ezen a bizonyos címen, valójában mégis létezett? Hibás volt a cím bizonylaton? Egyelőre nincs meg a felmerülő kérdésekre a válasz, de tovább dolgozunk azon, hogy megtaláljuk. Bár az esély nagyon halvány arra, hogy egy cipő elvezethetne az áldozat kilétéhez, Kurt Wertelaers szerint létezni azért létezik. Abban mindenképpen segíthetne, hogy kiderüljön, hol járt az ismeretlen nő a halála előtti egy-két évben.

A bizonylat szolgáltatta nyomon nincs merre tovább indulni, de a magyar netezők, a Telex olvasói még mindig segíthetnek. Felismeri a cipőt? Volt esetleg DAG-cipője vagy akár a fotón szereplőhöz hasonló darabja a kilencvenes évek elején? Emlékszik, hogy látott ilyet valahol? Írja meg nekünk!

Volt egyébként a cipővel kapcsolatban még egy momentum, ami Magyarországra irányította a belga újságíró figyelmét: bár sok kelet-európai ország honlapjain, sok európai nyelven keresgélt, egy magyar nő használt ruhákat kínáló hirdetésében ütközött bele DAG-cipőbe. Ez is arra utal, hogy egy időben Magyarországon árultak valahol ilyeneket.

A harmadik nyom, ami talán a rejtély kulcsának bizonyulhat, az áldozat tetoválása: egy rózsa és alatta néhány betű, amit többféleképpen is lehet olvasni. A leginkább talán úgy néz ki, mintha egy R betű lenne, utána rövid szünet, ahol talán egy pont, talán egy aposztrof lehetett, és utána: NICK. De az is elképzelhető, hogy az utolsó két betű nem is C és K, hanem esetleg e és r. A felirat kibetűzhetőséget nehezíti, hogy a holttest a megtalálása előtt vízben volt, és a tetoválás – a megkérdezett tetoválóművészek egybehangzó véleménye szerint – eleve gyenge minőségű volt.

Wertelaers egyelőre hiába kért és kapott segítséget fordítóktól Kelet-Európa szerte. Nagyjából huszonöten néztek rá a feliratra Albániától Horvátországon át Ukrajnáig: de senki, semmilyen nyelv felől nézve nem ismert rá egyértelműen. Van egy teória, ami Montenegró irányába mutat, de jelenleg itt is csak puhatolózásnál tart az információszerzési folyamat. Magyar tetoválóművészektől úgy tudjuk: az ilyen, amerikai stílusú tetoválás egyébként nem volt jellemző Magyarországon a kérdéses időszakban. Többen is megnézték kérésünkre a fotókat, olyan művészek, akik ismerték a kérdéses időszak magyar tetoválási trendjeit: ezt a tetoválást senki nem találta ismerősnek.

Milyen nyelven van a felirat? Mi a jelentése? Egy szó? Egy hely? Egy személynév, valaki olyannak a neve, aki fontos volt az áldozatnak? Ha van ötlete: várjuk az olvasói tippeket!

A belga újságíró átfésülte már több ország eltűnt személyeket szerepeltető adatbázisait olyan nők után kutatva, akik életkor szerint megfelelnek az Antwerpenben talált áldozatnak, és 1992 előtt veszett nyomuk. A Police.hu-n közzétett eltűnt személy körözések között csak egyetlen asszony szerepel, aki megfelel a kritériumoknak, de alig jelentettek meg információt róla, a körözésnél nincs szó az eltűnés körülményeiről, nincs részletes személyleírás, nem derül ki például, hogy volt-e tetoválása. Megpróbáltuk megkérdezni az illetékes megye rendőrségét, de közölték, hogy nem adnak tájékoztatást róla azon túl, ami a körözési oldalon látható.

Ugyanakkor az ORFK Kommunikációs Szolgálata kérdésünkre elmagyarázta, hogy a Police.hu-n elérhető körözési adatbázisban főszabály szerint nem szerepelnek az 1994 előtti eltűnések. A korábbi, 2013 előtti törvényi szabályozás 20 évet írt elő a körözési adatok megőrzési idejeként. 1994 előtti eltűnés ezért most csak kivételesen szerepel az adatbázisban, akkor, ha később bejelentés érkezett, hogy az eltűnt ember tartózkodási helye még mindig ismeretlen, és a rendőrség elrendelte a körözését. Egy olyan 1994 előtt eltűnt ember, akit már nincs, aki hiányoljon, nem lesz benne az adatbázisban.

Wertelaersnek egyébként az a gyanúja, hogy a nő, akinek a kilétét kutatja, talán már évekkel azelőtt eltűnt a családja látóköréből, hogy meggyilkolták volna. A megérzése azt mondja, hogy olyasvalakiről lehet szó, aki emberkereskedelem szexmunkára kényszerített áldozata volt.