Búzavirágnak, lóbaszónak nevezte a budakalászi jegyző a melegnek hitt jelentkezőt, aztán megoldotta, hogy emiatt ne az övé legyen az állás

2020. november 17. – 10:28

Búzavirágnak, lóbaszónak nevezte a budakalászi jegyző a melegnek hitt jelentkezőt, aztán megoldotta, hogy emiatt ne az övé legyen az állás
A budakalászi Városháza épülete – Forrás: Google Maps

Másolás

Vágólapra másolva

Melegnek vélve utasította el a budakalászi önkormányzat azt az anyakönyvvezetői állásra jelentkező szakembert, akit szakmailag alkalmasnak találtak volna a munkára. Hivatalosan ugyan mással indokolt az önkormányzat, amelyben 2019 őszén a Fideszt legyőzve minden mandátumot a 2011 Egyesület szerezett meg, ám egy lapunk által megszerzett hangfelvétel alapján egyértelmű, hogy nem szakmai szempontja volt az elutasításnak. A pályázatot a megállapodás szóbeli ígérete után érvénytelenítették, majd nem sokkal később ismét meghirdették. Közben már meg is állapodtak egy új jelölttel.

W. már túl volt a pályázat értékelése utáni állásinterjún, készült az üzemi orvoshoz, úton volt Budakalászra, hogy felkészüljön anyakönyvvezetői hivatala közeledő átvételére, amikor megcsörrent a telefonja. Az önkormányzattól keresték, elnézést kértek, mert az álláshirdetés váratlanul okafogyottá vált, miután a távozni készülő anyakönyvvezető mégsem hagyja ott az állását.

Nem sokkal később kiderült: a korábbi és állítólag maradni szándékozó anyakönyvvezető valójában már elköszönt munkatársaitól, és az önkormányzat ismét meghirdette az állást.

Az azonban az önkormányzattól is tudható, hogy rajta kívül nem volt más alkalmas pályázó, ezért örömmel vették, hogy jött egy olyan jelentkező, akinek volt szakmai előélete.

Az ügyről – feltételezéseket írva – beszámolt a Kalászi Napló is, de a Telexhez eljutott hangfelvétel alapján egyértelmű, hogy az önkormányzatban döntési helyzetben lévők között volt olyan, akiknek a gyanúja szerint W. meleg, és aki úgy vélte, jobb lenne valahogyan elkerülni, hogy szakmai tapasztalata ellenére megkapja az állást – miközben ő volt az egyetlen alkalmas pályázó. És a felvételből az is kiderült, hogy a vélt szexuális orientáció volt az egyetlen ok:

„Gondolkodtunk, mi legyen, (…) felhívtuk, hogy akkor rá esett a választásunk. De közben most tudtam meg egy negyedórája, hogy jó volt a megérzésem, búzavirág”

– mondta a hangfelvételen a jegyző, akinek az is baja volt, hogy az illető ráadásul „intelligens, az még rosszabb. Egyéb kérdéseket is fölvet bennem.”

„Utálom az ilyen lóbaszó férfiakat, haragszom rájuk, alapból” – magyarázta Deák Ferenc, akinek az is szemet szúrt, hogy korábbi munkahelyén a pályázó több élettársi kapcsolati bejegyzést is lebonyolított – ami az anyakönyvvezetői állással járó feladat. „Mi ilyet itt nem fogunk csinálni, mert nem vagyunk erre kijelölve, hála a jó istennek” – mondta.

Részletek a Telexhez eljutott tízperces felvételből. A felvételt azért vágtuk meg, mert azon más emberekről, önkormányzati dolgozókról, ismerősökről is beszélnek beazonosítható módon, vagy mert nem a tárgyhoz tartozó, a közérdekű téma és a cikk szempontjából lényegtelen dolgok hangoznak el. A vágással a mondanivaló lényege nem torzult.

A felvétel szerint a jegyző attól tartott, hogy rossz fényt vetne rájuk, ha beindulna a suttogó propaganda, hogy a távozó anyakönyvvezető helyére „csak egy buzit” találtak, mert, mint mondta, Budakalász konzervatív.

A felvételen az is hallható, hogy a jegyző hangosan gondolkodik arról, hogy a helyzetre az lehetne a megoldás, hogy majd a távozó anyakönyvvezetőt maradásra bírják egy kis időre, megmondják neki, hogy „most közös megegyezés nincs”, és addig az új, melegnek vélt jelölt úgyis elhelyezkedik majd.

„Azt mondjuk a csávónak, hogy bocsánat, maradt az anyakönyvvezető.”

Bár a döntés meghozatalakor nem mindenki értett egyet abban, hogy a szexuális orientáció alapot adna az elutasításra, tény, hogy W. végül nem kapta meg az állást, és új pályázatot hirdettek. A Telexhez eljutott információk alapján megtaláltuk az érintettet, aki nem nyilatkozott.

Az önkormányzathoz elküldött kérdéseinkben arról érdeklődtünk, hogy miért érvénytelenítették az első pályázatot, ha nem sokkal később ismét meghirdették az állást.

„Az álláspályázatot azért írtuk ki, mert a korábbi (munkatárs) – akinek a munkájával egyébként elégedettek voltunk – jelezte távozási szándékát” – írta válaszában a budakalászi jegyző. Deák Ferenc elismerte, valóban volt „olyan jelentkező a szeptemberi pályázaton, akit a kiválasztási folyamat során alkalmasnak találtunk a pozícióra, ezt telefonon jeleztük is neki. Röviddel ezután azonban kollégánk, akinek a pótlására kiírtuk a pályázatot, jelezte, hogy mégis maradna. Az így kialakult helyzetről az alkalmasnak talált pályázót azonnal értesítettük” – ez volt tehát az a telefonhívás, amely W.-t útban Budakalász felé érte.

Kell, mégse, mégis

Deák szerint azonban a helyzet rövid időn belül ismét megváltozott, mert az eredeti munkatárs „egy tragikus családi halálesetet követően mégis a távozás mellett döntött. Azonnali helyettesítésére a Pest megyei Kormányhivatal átmeneti helyettesítő személyt jelölt ki (…), aki hamar jelezte, hogy szívesen lenne hosszabb távon is a munkatársunk. Munkáját megismerve azóta megállapodás is született az áthelyezéséről” – Deák ezzel magyarázta meg, hogy miért nem értesítették a korábban alkalmasnak talált pályázót, miután mégis szükség volt arra, hogy új ember töltse be az állást.

Igaz, így is újabb pályázatot írtak ki, amit az indokolt, „hogy a munkamennyiség miatt (…) alkalmi helyettesítéséről is gondoskodni szükséges. A helyettesítést eredetileg házon belül, belső munkatárssal szerettük volna megoldani, aki más feladatai mellett látta volna ezt el. Azonban a közeljövőben Pest megyében sajnos nem indul (ilyen irányú kormányhivatali képzés), ezért keresünk továbbra is (megfelelő) végzettséggel is rendelkező közigazgatási szakembert erre a másik pozícióra.”

A jegyző szerint „valamennyi kiválasztási folyamatban kizárólag a jelentkezők szakmai és emberi alkalmassági tényezői játsszák a meghatározó szempontokat; a kiválasztás a HR-es munkatárs közreműködésével zajlik a hivatalban, a döntések pedig jegyzői hatáskörbe tartoznak” – írta Deák, akinek jegyzőként döntő szava van abban, ki nyerheti el az állást.

Mit tehet, aki úgy érzi, hogy diszkrimináció áldozata lett?

Ha valakit hátrányos megkülönböztetés ér, peren kívül is megegyezhet az adott intézménnyel, céggel, munkaadóval, szolgáltatóval, ha az egyezségi ajánlatot tesz. A gyakorlatban azonban ennek kevés esélye van.

Jogi úton két lehetőség van. A szakemberek szerint a könnyebbik út az Egyenlő Bánásmód Hatóságon át vezet. A sértettől érkezett indítvány alapján hatósági eljárás indul, és ha hatóság megállapítja, hogy valóban sérült az egyenlő bánásmód követelménye, akkor az adott intézményt eltiltják a jogsértéstől, nyilvánosságra hozzák a jogsértés tényét és bírságot szabnak ki. Ez erkölcsi elégtételt jelent, kártérítés ezzel a sértettnek nem jár.

Ahhoz a jogászok szerint nehezebb út vezet, polgári peren keresztül. Ez a személyiségi jogi perre hasonlít, de itt osztott bizonyítási kényszer van: nem a felperesnek kell bizonyítania, hogy jogsértés történt – ezt elég valószínűsítenie –, vele szemben az alperesnek kell bizonyítania, hogy megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét.

A gyakorlat ismerői szerint ez nehéz eljárás, kétes kimenetellel, részben azért, mert a magyar bíróságok nem igazán tudják kezelni ezt a bizonyítási szabályt. A magyar joggyakorlatban tehát csak nagyon meggyőző, bizonyítható esetben számíthat a sértett arra, hogy a bíróság neki ad igazat, márpedig a dolog jellegéből adódóan ritkán adódnak tisztán igazolható esetek.