Győri késelő diák: Azt szerettem volna, hogy rájöjjön, a tanítási módszerei nem a legjobbak

Az utolsó kép, hogy sétál ki a tanárnőhöz, a legelső pedig, ahogy osztálytársa a kést kéri tőle. A bíróságon mindössze ennyit tudott felidézni az a 17 éves diák, aki tavaly december 5-én egy svájci bicskával szurkálta össze osztályfőnökét. Andrást akkor a rendőrök bilincsben vitték el a győri Jedlik Ányos szakközépiskolából, hétfőn otthonából érkezett szüleivel a Győri Törvényszékre, ahol az első tárgyalást tartották ügyében.

Az ügyészség előre kitervelten, közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett emberölés kísérletével vádolja az egyébként átlagos hátterű fiút, aki egy éve valamiért összeroppant az iskolai nyomás alatt. Két héttel azelőtt ugyanis, hogy megtámadta a pedagógust, édesanyjának arról beszélt, hogy „már nem tud aludni, úgy érzi, képtelen rendesen felkészülni az órákra, és ennek már fizikai tünetei is vannak, ezért szeretne erről valakivel beszélni”. Szülei akkor a nevelési tanácsadó segítségével be is jegyeztették szakemberhez, akihez valószínűleg már nem jutott el.

Folyamatos hasmenés és hányinger a matek miatt

András tavaly december 5-én a második órán kapta meg a matekdolgozatát, ami hármas lett, ő viszont jobb jegyre számított. „Amikor megkaptam, láttam, hogy volt hiba a pontozásban. De ha a tanárnő pontosan is javította volna a dolgozatot, az sem javított volna a jegyen.

A hármas miatt nem haragudtam rá. Az egy dolog, hogy ő adta jegyet, de ez egy százalékszámítás alapján történik”

– válaszolta a diák Szabó Krisztián bíró kérdésére.

Három tanítási órával később a fiúnak fizikaórája volt ugyanazzal a tanárnővel, aki egyébként az osztályfőnöke is volt. Azt mondja, addigra a frusztrációja is fokozódott, mert „minél közelebb vagyok a nap végéhez, annál közelebb vagyok ahhoz, hogy el kell mondanom a szüleimnek a rossz jegyet”. Bár András a tárgyaláson gyakorlatilag egyáltalán nem tudta felidézni, hogyan támadt rá a pedagógusra, gyanúsítotti kihallgatásán részletesen beszélt a késelésről. Arról, hogy „elöntötte az adrenalin, és a torkában dobott a szíve”. A tavaly decemberi kihallgatásán azt is elmondta, hogy 10-15 perc telhetett el aközött, hogy kivette a kést a táskájából, és hogy megszúrta a tanárnőt. Emlékezett arra, hogy a jobb zsebében volt a kés, és arra is, hogy aztán hova és hányszor szúrt. „Nem teljes erőből szúrtam, de nem is gyengén, és innentől nem emlékszem semmire. Hallottam, hogy sikított a tanár, de hogy a többiek mit mondanak, nem emlékszem.”

„Azt szerettem volna, hogy elvigye a mentő, és hogy rájöjjön arra, a tanítási módszerei nem a legjobbak, de nem akartam megölni”

– szembesítette a bíró a diákot korábbi vallomásával. A fiú a mai tárgyaláson fenntartotta, hogy ezekre a részletekre akkor emlékezhetett, most viszont nem tudta azokat felidézni.

A rendőröknek tavaly arról is beszélt, hogy a pedagógus nagyon sok dolgozatot íratott, és bár osztályfőnöke nem pikkelt rá, szüleinek elmesélte, hogy „ennél a tanárnál nehéz jól teljesíteni”. A szülei viszont erre csak annyit mondtak: „tanuljon többet!”, ami csalódást okozott neki. Pedig a fiúnak, mint fogalmazott, „a hármas mumus volt, különösen a matek- és a fizikadolgozat stresszelt. Folyamatos hasmenésem és hányingerem volt emiatt.”

Nem gondolta komolyan, csak viccelt

A tanúvallomásokból több olyan részletet is idéztek, melyek a vád szerint arra utalhatnak, hogy a diák előre eltervezte a támadást. A fizikaóra előtt például azzal kérkedett osztálytársainak, hogy „ő majd megszúrja”, sőt a kés pengéjét is megmutatta. András szerint ilyen megjegyzést inkább hirtelen felindulásból tett, és nem gondolta komolyan azt, amit mondott.

A bíróság hétfőn tanúként hallgatta meg a fiú édesanyját is, aki szerint azért, ami tavaly decemberben történt, ő a felelős.

„Abban, hogy a fiam nehezen illeszkedik be nagyobb társaságba. Abban, hogy az elmúlt évek alatt mekkora nyomás alatt volt, és ezt nem vettem időben észre”

– sorolta az édesanya, miért érzi magát felelősnek.

Szerinte fia egy kedves, segítőkész, aranyos gyerek, akit társai annak ellenére is szerettek, hogy kicsit visszahúzódóbb volt. Azt még a nyomozás alatt mondta el a rendőröknek, hogy a tanulmányi eredmények fontosak volt ő és férje számára. Ugyanakkor Andrásnak is voltak elvárásai magával szemben. „Olyan apróságokkal szemben is maximalista volt, hogy mindig be legyenek pakolva a cuccai. Ez hajtotta a legapróbb dolgaiban is”. Az anya szerint „ez a folyamat mindig is ott volt, édesapja is ilyen típusú, úgy gondoltuk, hogy ebben az apjára ütött”.

„Az, hogy ő fizikailag bántson valakit azért, hogy »ő rendben legyen«, ilyen soha nem volt.”

A nyomozás alatt kirendelt igazságügyi orvosszakértő szerint a 17 éves fiú egyébként teljesen beszámítható, és nem szenvedett kóros elmeállapotban, vagyis tisztában volt tetteivel és annak következményeivel. A védelem szerint viszont a diákot olyan igazságügyi orvosszakértő vizsgálta meg, akinek nem volt ifjúsági és gyermekpszichológiai végzettsége. A Nemzeti Szakértői és Kutató Központ (NSZKK) szerint azonban Szabó Ferenc igazságügyi szakértő „gyermek és felnőtt pszichológiai vizsgálat elvégzésére egyaránt jogosult”. A védelem ennek ellenére magánszakértői véleményt is készíttetett, de mivel ezek a szakértők igazságügyi pszichiáter szakértői kompetenciával nem rendelkeznek, a bíróság ezért nem is veszi majd figyelembe azt, védelmi állásfoglalásként fogja kezelni. Így vélhetően azt is, hogy az egyik magánszakértő megállapította, hogy a kamasz az autizmus bizonyos jeleit produkálta.