Klasszikus konfliktushelyzet: miért készül el egy progresszív adó? Azért, mert ez egy gyakori adóeszköz: fizessenek többet a sikeresek? Vagy azért, mert ezzel az állam befolyásolhatja a versenyt? A reklámadó esetében most az Európai Bíróság főtanácsnoka úgy látja, hogy az adó „rendben volt”.
A progresszív adózás, vagyis az a szisztéma, hogy akinek több a bevétele, vagy magánszemélyek esetén több a jövedelme, az nagyobb kulccsal adózik, bevett adóztatási forma, ugyanakkor könnyen lehet a piaci verseny befolyásolásának az eszköze is. Magyarország harcolt már a Vodafone-nal a távközlési különadó, illetve a Tesco-val a kiskereskedelmi válságadó kapcsán is. Mindig az volt a kérdés, hogy a progresszív adók normál adóztatási eszközök, vagy csak bizonyos (jellemzően külföldi) nagyobb cégek piaci versenyelőnyének a csorbítására készültek. A következő történet is hasonló, ez a reklámadóról szól.
(Ide kattintva olvashatja el legfrissebb cikkeinket!)
Magyarország 2014-ben reklámadó-törvényt fogadott el, amelynek értelmében a vállalatokat reklámbevételüktől függő mértékű adó megfizetésére kötelezték. A magas reklámbevétellel rendelkező vállalatok lényegesen magasabb, 0-tól 50 százalékig terjedő progresszív adókulcsok alá tartoztak. Később Lengyelország is a magyar reklámadóhoz hasonló, a vállalkozásokra vonatkozóan olyan közvetlen adót vetett ki, amelyet nem a nyereség, hanem az árbevétel után számítanak ki, és amely progresszív szerkezetű.
Az Európai Bizottság mindkét adót a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, azt állítva, hogy azok az alacsonyan adóztatott kisebb vállalkozások számára megengedhetetlen előnyt biztosítsanak, és ezáltal állami támogatásnak minősülnek.
Lengyelország és Magyarország a bizottsági határozatokat megtámadta az Európai Unió Törvényszéke előtt, mely helyt adott a kereseteknek és semmisnek nyilvánította az uniós bizottság határozatait. A bizottság fellebbezést nyújtott be az uniós bírósághoz. Juliane Kokott főtanácsnok csütörtökön ismertetett indítványaiban azt javasolta az uniós bíróságnak, hogy utasítsa el az Európai Bizottság fellebbezéseit, és hagyja helyben a törvényszék ítéleteit – írja az MTI.
Indoklása szerint az árbevétel képezheti progresszív adóztatás alapját, mivel egyebek mellett az adóalanyok teherviselési képességét illetően releváns mutatónak tekinthető. Kijelentette: uniós szabályozás hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik az adóalap meghatározása, és az adóteher különböző termelési tényezők és különböző gazdasági ágazatok közötti megosztása. Azt közölte, hogy a progresszív adókulcsok alkalmazása jövedelemadóztatásban teljesen szokásos a pénzügyi teherviselési képességnek megfelelő adóztatás elérése céljából. A jogalkotó döntheti el, hogy véleménye szerint melyik a megfelelő adó, az állami támogatások joga pedig nem követeli meg, hogy az Európai Bizottság véleménye szerinti legmegfelelőbb adót vezessék be – tette hozzá a főtanácsnok.
A luxemburgi közlemény emlékeztet arra: a főtanácsnok indítványa nem köti a bíróságot, az ügy érdemi tárgyalása még csak most kezdődik. Az esetek többsége ugyanakkor azt mutatja, hogy döntéshozatalkor a testület gyakran azonos álláspontra helyezkedik a főtanácsnokkal.