Másodszor is felállították az örmény kőkeresztet Óbudán. De miért kell egy emlékművet kétszer felállítani, ha egyszer 2017-ben ez már megtörtént? A sejtések szerint azért, mert az örmény-azeri konfliktus a harcoktól távol is jelen van: a kőkeresztet nem sokkal felállítása után ismeretlenek megrongálták, így az önkormányzat akkor elszállíttatta. Az ismételt avatás az Árpád híd budai lábánál végül nem csak a 2019-es önkormányzati választások utánra csúszott, de szinte egybeesett azzal, hogy Örményország és Azerbajdzsán 2020 szeptember végén újra a háború küszöbére sodródott a vitatott hovatartozású, örmény ellenőrzés alatt álló, örmények lakta, bár hivatalosan Azerbajdzsánhoz tartozó Hegyi Karabah miatt, amely az 1994-ben tűzszünettel lezárt háború óta Azerbajdzsántól elkülönülten élt.
Amit a fegyveres akciót megindító Azerbajdzsán – és a mellette kiálló Törökország – tervez, az nem más, mint az 1915-ös örmény népirtás folytatása – mondta a budapesti örmény közösség egyik képviselője, jelezve, hogy a kőkereszt szövege is épp erre, az Oszmán Birodalomban végrehajtott etnikai tisztogatásra emlékezik. (Apróság, de a 2017-es nem csak erre a Törökország által máig el nem ismert népirtást említette meg, de azt a szumgaiti örményellenes pogromot is, amely után nem sokkal valódi háború robbant ki a széthulló Szovjetunió örmény és azeri tagköztársasága között.)
Miközben a kereszt azt jelzi, mennyi minden köti össze az örményeket és a magyarokat – Kiss László polgármester is megemlítette, hogy a 13 aradi vértanú között ketten, Kiss Ernő és Lázár Vilmos is örmény származású volt – az örmény közösségben érezhető a neheztelés amiatt, hogy a magyar kormány inkább olyan nyilatkozatokat tesz, amely Azerbajdzsán melletti kiállásként értelmezhető.
„Talán túl mélyre sikerült a baltás gyilkos utáni romantikus kapcsolat” – mondta felindultan az Örmény Kisebbségi Önkormányzat elnöke. Akopjan Nikogosz szerint minősíthetetlen és érthetetlen is a kormány hozzáállása, különös tekintettel arra, hogy a magyarországi és erdélyi örmények is kiállnak Székelyföld autonómiája mellett. Ezek után szerinte – főként Trianon 100. évfordulóján – legalábbis ellentmondásos Azerbajdzsán területi integritásáról beszélni – azaz, hogy Hegyi Karabahnak a véglegesen Sztálin idejében meghúzott – akkor még tagköztársasági, majd a Szovjetunió felbomlása után nemzetközivé váló – határok alapján Azerbajdzsánhoz kell tartoznia.
Erről a legújabbkoriról nem, de egy korábbi hallgatásról említést tett az avatáson felszólaló Kovács Bálint, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem armenológiai tanszékének vezetője is: az Osztrák-Magyar Monarchia pontosan látta, mi készül az örmények ellen, ám az első világháború alatt nem emelt szót emiatt Isztambulban, tartva attól, hogy így elveszítené az Oszmán Birodalom szövetségét – mondta a docens.
„Óbuda polgármestereként nem tisztem a magyar kormány külpolitikáját minősíteni, nem is fogom” – mondta a Telexnek Kiss László. Szerinte nem tekinthető minősítésnek az sem, hogy eljött és beszédet mondott az avatáson. Egyszerűen fontosnak tartotta, hogy méltó helye legyen Óbudán a Magyarország történelmében is helyet foglaló örménység emlékművének.
Elmondása szerint az önkormányzatnak semmi beleszólása nem volt abba, hogy pontosan milyen szöveg jelenjen meg a táblán, kizárólag az örmény közösség döntött úgy, hogy ezúttal csak 1915-re emlékeznek és nem tesznek említést az 1988-as, azerbajdzsáni örményellenes pogromról, amely – ahogyan az egyik beszédben elhangzott – kanóca volt a Hegyi Karabahban kitört, és most ismét berobbanó háborúnak.
(Fotó: Hegyi-Karabah zászlaját tartó nők. Fotó: Telex)
