A lezuhant siklóernyős testvére: Ez egy annyira felesleges tragédia, amivel láthatóan senki nem tud mit kezdeni

A Magyar Honvédség honlapján még mindig változtatás nélkül szerepel az a közlemény, amit azután adtak ki, hogy júliusban egy siklóernyős Vértesszőlős közelében egy fára szállt le, és a segítségére siető honvédségi helikopter rotorszele miatt csaknem 20 métert zuhant. Oroszi Zsoltot a helyszínen többször élesztették újra, egy hónapig kritikus állapotban feküdt a Honvédkórházban, augusztus 10-én este pedig meghalt.

A hivatalos közlemény csak arról írt, hogy a

„kiérkező szolgálat a helyszín adottságai miatt nem tudott légi mentést végrehajtani, ezért a katasztrófavédelem munkatársai a kutató-mentő szolgálat helikopterének személyzetével közösen segítettek a bajba jutott siklóernyősön”,

de azt nem említették – és a közleményt azóta sem frissítették –, hogy a balesetben a Honvédelmi Minisztérium (HM) Mi–8-as helikoptere is közrejátszhatott. Bár a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt indított nyomozást, a minisztérium szerint „kutató-mentő szolgálatuk a mentési protokollnak megfelelően, a mentésirányító által meghatározottak szerint járt el.”

„Amikor először hallottam, hogy ők csak a protokollt követték, fél órát sírtam. A kisfiam a 40. hétre született, 10/10-es Apgar teszttel, de a kórházi protokoll miatt ő most halmozottan sérült. Nehéz megélni, hogy nekem valaki megint arra hivatkozik, hogy ez belefér a protokollba. Ez ne férjen bele!”

– mondta a Telexnek Oroszi Angéla, a lezuhant siklóernyős nővére.

A testvérek között nagyon szoros kapcsolat volt, naponta beszéltek egymással, Angéla azt is tudta, hogy öccse július 5-én siklóernyőzni megy, és arról is szinte először értesült, hogy testvére egy fán landolt. „Nem nyert, fára szálltam, semmi bajom, várom, hogy leszedjenek. Biztos benne leszek a tévében” – írta a férfi abba a közös csoportba, ahol nővérével, barátnőjével és egy barátjával beszéltek. Ide küldött fotót a HM helikopteréről is, amiről először azt hitte, hogy csak a tűzoltókat hozta fel hozzá segíteni. „Hiába mondtam, hogy nem kell a felhajtás, valaki hozzon cuccot, és leereszkedem”– írta Zsolt. A 46 éves férfi 15 éve siklóernyőzött, soha nem volt balesete, fán is aznap szállt le először. Ráadásul képzett alpinista volt, ismerősei és családja szerint a fáról még segítség nélkül is lejutott volna.

„Azt gondolom, hogy ő az ernyőjét féltette, sérülés nélkül akarta lehozni, hiszen egy ilyen ernyő értéke nagyjából másfél millió forint. Ha tudja, hogy a helikopter miatt életveszélyben van, akkor elvágja a zsinórt és lemászik”

– mondta Angéla.

Zsolt nővére azután kezdett el aggódni, hogy egy idő után testvére egyáltalán nem jelentkezett. „Ez nem volt jellemző rá. Ha Zsolt akármennyi időre is eltűnt, mindig előre jelezte, hogy nem lesz elérhető” – mondta. Később öccse barátnője hívta fel, ő közölte, hogy

„nem sikerült a mentés, Zsoltit most viszik be a kórházba. Azt mondták, hogy menjünk be elbúcsúzni!”

Elefánt a porcelánboltban

Angéla sokat beszélgetett a baleset körülményeiről testvére barátjával, aki közvetlen közelről nézte végig a tragédiába fulladt mentést. Illés Viktor 100-150 méterrel tekerhetett Zsolt felett, amikor társa rádión jelezte, hogy egy fán landolt, de „menjen nyugodtan tovább, felhívja a fáról mentőket, azok majd leszedik”. Illés viszont nem ment tovább, leszállt. Ezután telefonon is beszélt Zsolttal, aki megerősítette, hogy „minden rendben van, stabil helyen ül, egyelőre nem érte el a fáról mentőket, de próbálkozik tovább”.

Közben megérkeztek a rendőrök, akik a 112-re befutott riasztás miatt mentek ki a helyszínre. Bár Illés Viktor már nekik is mondta, hogy csak „fára szállás van, az ember ép, tartjuk vele a kapcsolatot, keresik a fáról mentőket, akik jönnek, és leszedik”, így a rendőrök el is mehetnek, de addigra beindult a protokolláris gépezet, amit lehetetlen volt visszafordítani.

„Viktor mindenkinek szólt, hogy ez nem jó, de egyszerűen nem tudta elérni, hogy álljanak le. Nem tudta, mit kellene ahhoz csinálnia, hogy elküldjék a helikoptert, és őt ez azóta is emészti”

– mondta Angéla.

Pedig a tragédia előtt nemcsak a barát, hanem a helyszínre riasztott légimentők orvosa, Molnár Péter is jelezte a tűzoltóknak, próbálják meg visszamondani a katonai helikoptert. „Ha tűzoltó lennék, a hátam mögött a korábbi hasonló akciók tapasztalatával, akkor biztosan megpróbálnám jelezni, hogy ne jöjjön ide a Mi–8-as, mert itt az egy elefánt a porcelánboltban” – nyilatkozta korábban a siklóernyőzést ismerő, de elsősorban a hegymászásban és a barlangászatban barlangi mentősként is jártas Molnár.

Miután a honvédségi helikopter a tűzoltókat felvitte a hegyre, annak ellenére repült és lógatott be egy 15 méteres kötelet Zsolt fölé, hogy tudható volt, a férfi biztonságosan rögzítve ül a fán. A hatalmas rotorszél nem sokkal később törte le azt az ágat is, amin a siklóernyős ült, aki így 15-20 métert zuhant a mélybe.

A légimentő orvos már arra ért a helyszínre, hogy az autóval érkező mentőtiszt arca, feje és keze – a rázuhanó ágak miatt – csupa vér, de még így is azon dolgozott, hogy szállítható állapotba hozza az életveszélyes állapotban lévő férfit. A mentőtisztet végül ők vitték Tatabányára, egy másik mentőhelikopter pedig Oroszival Budapestre indult.

„Rögtön tudtuk, hogy hibáztak”

Oroszi Zsoltot még a helyszínen újra kellett éleszteni, gyakorlatilag az összes csontja szilánkosra tört, az állkapcsa leszakadt, a koponyája pedig olyan mértékben sérült, amibe más azonnal belehalt volna. Az orvosok végig úgy fogalmaztak, hogy a férfi állapota kritikus, vagyis gyakorlatilag mindvégig élet és halál között lebegett. „Elmondták, hogy mindent, amit lehet, megpróbálnak megtenni érte, de ezzel kimerülnek a lehetőségeik. Megkérdeztem, hogy a kórház lehetőségei vagy az ország lehetőségei merülnek-e ki. Azt mondták, Zsoltért sehol máshol nem tudnának mit tenni, annyira rossz állapotban van” – mondta Angéla.

A család mégis reménykedett, főként azért, mert szerintük Zsolt a halála előtt három nappal már reagált. „Úgy mentünk haza, hogy a héten magához fog térni, és két hét múlva visszük az ORI-ba (Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet – a szerző).” Augusztus 10-én aztán a főorvos azzal hívta a családot, hogy a férfi agyhártyagyulladást kapott, és a keringése kezd összeomlani, a következő 48 óra pedig kritikus lesz. Zsolt végül még aznap este meghalt.

Angéla azt mondja, ők már akkor tudták, hogy valaki hibázott, amikor Zsolt barátnője elmondta nekik, hogy nem sikerült a mentés. „Ez rutinmentésnek számít, ráadásul Zsolt alpinista volt, tudta, hogy kell lejutni a fáról.” A testvér szerint ez egy annyira felesleges tragédia, amivel láthatóan senki nem tud mit kezdeni. Egyelőre azok sem, akik a mentésben részt vettek.

„A szüleim azt gondolták, hogy a honvédség vagy a katasztrófavédelem megkeresi majd őket, valaki eléjük áll, és annyit mond, hogy bocs, hibáztunk. De ilyen azóta sem történt”

– mondta a nő.

A Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség a férfi halála után már halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt nyomoz, de az ügyben eddig senkit nem hallgattak ki gyanúsítottként, válaszolták a Telex kérdésére.

Tóth M. Gábor, a család jogi képviselője szerint nem kell ahhoz szakértőnek lenni, hogy „ebben az ügyben eldönthessük, hogy a jól behatárolható személyi körből kit terhel gyanúsítottként a felelősség az értelmetlen halálért. Ez pedig azért is fontos lenne, hogy az elhunyt hozzátartozói – lehetőség szerint peren kívül – kárigényüket érvényesíthessék” – mondta az ügyvéd.

„Természetesen mindenki tisztában van azzal, hogy a helyszínre helikopterrel érkező hivatásos katonákat a segítő szándék vezette, csak ehhez nagyon rossz módszert választottak. Ráadásul amikor a helikopter először megközelítette elhunyt ügyfelemet, látható volt, hogy az elképzelt mentés szakszerűtlen és veszélyes, abba kellene hagyni. De valamiért nem ez történt.”

„Erre a miértre kellene választ adjon a folyamatban lévő nyomozás, ami rendkívül lassan halad. A szakértőnek szeptember 20. napjáig kellett volna elkészítenie a szakvéleményét, ám az ügyészség múlt heti tájékoztatása szerint ez nem történt meg. Nyáron is több hetet kellett arra várnom, hogy a törvény szerint az ügyészség által kötelezően kiadandó iratokhoz hozzájussak” – tette hozzá Tóth M. Gábor.

A családnak a boncolás miatt arra is legalább egy hónapot várnia kellett, hogy hozzátartózójuktól elbúcsúzhassanak. Oroszi Zsolt hamvait végül szeptember 21-én egy kisrepülőről szórták szét.

(Borítókép: Bődey János / Telex)