Orbán Viktornak köszönhetően az elmúlt hónapokban bekerült a magyar politikai közbeszédbe a libernyák kifejezés. A miniszterelnök idén júliusban az uniós költségvetési tárgyalások után pár nappal mondta azt a Kossuth rádiónak, hogy „nem vagyok a régi, de néhány ilyen libernyákot, akikkel vitatkoznom kellett, azokat azért még elviszem a hátamon.”
A libernyák azóta újra és újra előkerül a Fidesz kommunikációjában. Olyannyira, hogy a szó szerepel Orbán komolynak szánt politikai évadnyitó esszéjében is. A Magyar Nemzetben megjelent dolgozatban a kormányfő a liberális és a konzervatív erők szembenállásáról, és a 2050-re muszlim többségűvé váló nyugati nagyvárosokról ír, és az új szó négyszer is előfordul a szövegben: „A libernyák doktrína-, beszédmód- és stílusdiktátumok elleni lázadás medre egyre szélesedik” vagy „A libernyákok szerint nincs miért félni a nagymértékű bevándorlástól” – olvasható az írásban.
Itt olvashatja a Telex legfrissebb híreit, kattintson!
Nem, ez nem azt jelenti, hogy köpönyeg
Már a júliusi libernyákozás idején is többen előálltak megfejtésekkel, honnan is ered, mikor is használhatták először ezt a szót. Dragomán György író a Facebook-oldalán az Atheneum folyóirat 1841-es számából idézett egy részt. Ebben egy Kurucz Pál néven publikáló szerző (aki feltehetően maga Bajza József volt) az írta: ő hazafiságból ír és nem díjért, azaz nem adja el magát senkinek. Nála szerepel ez a mondat: „Tudom, hogy ez elv mellett felkoppan az ember' álla, 's ha ma három frakkja van egy év múlva megköszönheti, ha egy rongyos libernyák figyeg még vállán.” Ugye ön is látja, hogy ezzel mellékvágányra jutottunk a probléma megfejtésében, mert a libernyák ebben a szövegösszefüggésben egyszerűen csak köpönyeget jelent.
Ugorjunk több mint száz évet előre az időben, hiszen mindenkinek világos, hogy a libernyák a liberális szó toldalékolt alakja. Talán emlékeznek: 2013-ban robbant ki a botrány az ELTE bölcsészkarán, ahol a hallgatói önkormányzat tagjai listázták az elsősök politikai, vallási hovatartozását, és a lányok külsejét. Itt szerepelt a nevek mellett a „jó segg”, a „rendes néptáncos katolikus lány”, a „szerintem cigó”, a „biztos, hogy ratyi” és a „kis liberó buzigyerek” mellett az „elempés libernyák” megjegyzés.
Lekicsinylő képző
Erre Kálmán László nyelvész hívta fel a figyelmet egy nyári Facebook-posztban azzal a kitétellel, hogy az ELTE-botrány óta a libernyák szót a nyilvánosság előtt kifejezetten náci hajlamú, szélsőjobbos megszólalók használták. „Ha egy miniszterelnök ezt a szót használja, akár tudatosan, akár csak kicsúszik a száján, akkor ezzel a csoporttal azonosul” – írta a nyelvész.
De mit sugall, milyen képzettársításokat kelthet a -nyák végződés a liberális szó végén, és ez hogyan lesz politikai fegyver? Kálmán László a Telexnek azt mondta: a magyarban több hasonló végződés van, amely familiáris, becézgető vagy éppen lekicsinylő hatású. Érdekes módon ezek egy része szláv eredetű, amelyek feltehetően a monarchia idején kerülhettek be a magyar nyelvbe. A két világháború között már gyakran használták őket, és általában lekicsinylést, nevetségességet fejeztek ki.
Ide sorolható a melegekre használt buzernyák, a bumburnyák, az aprópénzre, fillérre utaló buznyák, vagy a hasonlóan szlávos hangzású sutyerák, pupák, a toplák (topis, toprongyos) vagy az egészen frissnek tekinthető homlák (homeless, hajléktalan). A zsidókra használt „zsidrák”, vagy a nagyon is átvitt értelemben véve „becéző” bibsi kifejzések egyikéről sem lehet azt mondani, hogy egy pillanatig is kedveskedőek lennének. Ezzel szemben a szintén szlávos -csek vagy -ek végződés például a macskára használt macsek szóban nem kelt rossz érzést. A fenti körbe sorolható a nem szláv, hanem inkább németes hatású faszinger vagy csóringer.
Frissítés: Na vajon melyik országban torzítják el még hasonló módon a liberális szót? Kollégám, Nyilas Gergely minszki riportjában is olvashatják, és a Telex egyik olvasója is felhívta a figyelmemet arra, hogy az oroszban létezik a gúnyos liberaszt kifejezés, amiből elég könnyű asszociálni az orosz pidorasz szóra (homoszexuális, meleg,„buzeráns”, „buzernyák”). Milyen érdekes, ugye?
A probléma nem a szó, hanem az a kör, aki ezt használja
A politikához és a „kedveskedő” -i végződésre visszatérve nem ugyanaz a hatása a szoci, a libsi vagy a komcsi alaknak, amelyek már egyértelműen magyaros végződésűek. Míg a szocialisták néha maguk is szocinak nevezik magukat, a libsi kifejezetten pejoratív, mint ahogy az antikommunisták által alkotott komcsira sem mondanánk, hogy kedveskedő, inkább lenéző, gúnyos, elítélő. Külön csoportot képezhetnek az -ó végű „becézések” például a cigó (cigány) vagy a katkó (katolikus) szavak – mindegyik hasonlóan lenéző értelmű.
A libernyák vagy a pupák és a sutyerák végén megfigyelhető -nyák és -ák végződés nem minden esetben jelent azért rosszat. Akár kedves is lehet, elég ha Csukás István Oriza-Triznyákjára gondolunk (bár ez név nem a -nyák képző eredménye, hanem egy régi bébitápszer, az Oriza Rizsnyák elferdítéséből született). Kálmán szerint itt mutatkozik meg, milyen közel lehet egymáshoz a becézgetéssel együtt járó kicsinyítés, és ez milyen könnyen át tud csapni a nevetségessé tevésbe, a lekicsinylésbe, az eljelentéktelenítésbe.
Ahogy az angol nigger szónál, úgy a libernyáknál sem a szó végződésével, vagy – mint utóbbi esetben – a szláv eredetével van a probléma, hanem azzal a társadalmi körrel, amely ezt használja, mondta Kálmán László. Ennek a szónak a használata azt jelenti, hogy a beszélő pont úgy kicsinyli le és veszi semmibe a magukat liberálisnak vallókat, mint a szélsőjobboldaliak. Nagyon rossz, hogy az ország miniszterelnöke is szándékosan ezt teszi, mondta a nyelvész.
(Borítókép: Orbán Viktor 2020. július 24-i rádióinterjúja közben. Fotó: Orbán Viktor Facebook)