John Galliano karrierjét koronázta volna meg a Met-gála, de akkora botrány lett belőle, hogy inkább visszatáncoltak

Mégsem John Galliano életművének szentelik a 2027-es Met-gálához kapcsolódó divatkiállítást – a hírt maga a legendás brit tervező jelentette be, egy hónappal azután, hogy a New York-i Metropolitan Múzeum Divatintézetének (Costume Institute) kurátorai és Anna Wintour, a Vogue korábbi főszerkesztője és a Met-gála főszervezője leleplezték a jövő évi tematikát.

A John Galliano: Horizons című tárlat 2027. május 9-én nyílt volna meg, és kilenc hónapig lett volna látogatható. Bár a kiállítás megnyitójával egybekötött, a divatvilág krémjét felvonultató adománygyűjtő gála dress code-ját nem jelentették be, sejteni lehetett, hogy a hagyományokhoz híven valamilyen módon kapcsolódni fog a kiállítás témájához, ami annyit jelentett volna, hogy a divatipar legfontosabb eseményét is ellepték volna a Galliano által tervezett ruhák. Minden jel arra mutat, hogy ez mégsem így lesz, az augusztus eleji bejelentés óta ugyanis rengeteg kritika érte a Metet, amiért ekkora teret adnának az ellentmondásos megítélésű tervezőnek. Végül maga Galliano adott ki egy hosszú nyilatkozatot augusztus végén, amelyben arról írt, hogy úgy döntött: az lenne a legjobb, ha most nem rendeznék meg a kiállítást.

Pedig hatalmas megtiszteltetés lett volna neki, ha a tárlat megvalósul. Eddig csupán kettő divattervezőnek szentelt még életében önálló kiállítást a Met Divatintézete: 1983-ban Yves Saint Laurent-nak, 2017-ben pedig Rei Kawakubónak (Comme des Garçons). A Met tehát már ezzel a gesztussal a legnagyobb élő divattervezőnek kiáltotta ki Gallianót. Anna Wintour a bejelentéskor azt nyilatkozta,

„senki sem érdemel meg jobban egy ilyen nagyszabású kiállítást, mint John Galliano”.

Ami így is van, Galliano valóban az egyik legnagyobb hatású tervező, aki 1984-es diplomakollekciója óta a divatvilág egyik legmeghatározóbb alakja, olyan nagy múltú divatházak legendás éráiért felelt, mint a Givenchy, a Dior és a Maison Margiela. A jövőben még nagyobb hatással lehet majd a hétköznapi emberek életére: márciusban derült ki, hogy visszatér a nyugdíjból, hogy a Zarának tervezzen kollekciókat. A négy évtizedes, a teljes luxusipart és az utcai divatot is alapjaiban formáló karriernek valóban méltó megkoronázása lett volna a Met kiállítása.

A gond csak az, hogy Galliano karrierje egyáltalán nem botrányoktól mentes. 2010-ben kirúgták a Diortól, miután levideózták, amint részegen antiszemita megjegyzésekkel szitkozódik az utcán és egy bárban. Egy francia bíróság ezért 2011-ben 6 ezer eurós (mai árfolyamon 2,2 millió forintos) pénzbüntetésre ítélte, és rehabra is el kellett mennie. Galliano ezután évekre visszavonult, később pedig többször nyilvánosan bocsánatot kért, és arról beszélt, a rá nehezedő nyomás és a függősége hatására tette a sértő kijelentéseket, valójában senkit nem állt szándékában megbántani, és nem gondolta komolyan, amiket mondott. A tervező egy londoni rabbi képzésén is részt vett, ahol a judaizmusról, az antiszemitizmusról és a holokausztról tanult.

Kockázatos vállalás, megúszós hátraarc

A kiállítás nem kerülte volna ki a tervező életének sötét időszakát. Andrew Bolton kurátor korábban úgy fogalmazott, a tárlat nemcsak azt vizsgálja majd, hogyan alakította át a világot Galliano a divat segítségével, hanem azt is, hogy „a viselkedése, annak következményei és a változó kulturális értékek hogyan formálták át a munkásságáról alkotott képünket”. Anna Wintour ehhez hozzátette azt is, a tárlatot összeállító Bolton „a kezdetektől fogva együttműködésen alapuló, érzékeny és szigorúan tudományos megközelítéssel foglalkozott a kiállítással”. Galliano „karrierjét nem egyetlen pillanat határozza meg” – tette hozzá Wintour, aki szintén a Met kurátoraként vett részt a kiállítás megtervezésében.

A Met a bejelentéskor külön hangsúlyozta, hogy a döntés előtt konzultáltak a New York-i zsidó közösségek vezetőivel, és rabbik véleményét is kikérték. Erre azért is szükség lehetett, mert a kiállítás megnyitójával egybekötött Met-gálát hagyományosan május első hétfőjén tartják, ami jövőre különösen szerencsétlen időzítést eredményez: május 10. a Jom Hásoá, a zsidóság és Izrael hivatalos holokauszt-emléknapja.

A közösségi médiában érthető módon sokan kritizálták a Met döntését, amiért kiállítást szentelne az antiszemita megjegyzéseibe belebukott tervezőnek.

A kritikákra augusztus végéig szinte semmilyen reakció nem érkezett a múzeum és a gála szervezői részéről, a végső felelősséget pedig magára a tervezőre tolták.

Végül ugyanis maga Galliano adott ki hosszú nyilatkozatot hétfőn, amelyben megköszönte a múzeum elismerését, de azt írta: „Hosszas mérlegelés és a Mettel, valamint az összes érintett féllel folytatott megbeszélések után szomorúan, de úgy döntöttem, hogy a legjobb az lesz, ha nem rendezik meg a kiállítást. Továbbra is teljes mértékben vállalom a felelősséget a múltban elhangzott szavaim által okozott fájdalomért, különösen a zsidó és az ázsiai közösségeknek okozott sérelemért, és továbbra is mélyen sajnálom azt. Tisztában vagyok azzal, hogy az igazi vezeklés nem érhető el egy kiállítással, intézményi elismeréssel vagy egyetlen nyilvános gesztussal. Ez egy folyamatos felelősség, amelyet a meghallgatás, a tanulás és az idő során tanúsított magatartás révén kell bizonyítani.” A Met honlapján közzétett nyilatkozathoz a kiállítás kurátora és Wintour is csak annyit fűzött, hogy elfogadták a tervező döntését.

Pedig sejteni lehetett, hogy a kiállítás híre nem csak a közösségi médiában kavarta fel az állóvizet. A New York Times pont Galliano nyilatkozata előtt pár nappal közölt cikket arról, hogy a nyilvános felháborodás hatására a kuratórium és a múzeum igazgatótanácsának tagjai is kármentésbe kezdtek. Felmerült, hogy a Met-gálát jövőre a hagyományoktól eltérve más időpontban tartsák meg, és az is, hogy rendhagyó módon lehagyják a tervező nevét a gála meghívóiról, és a dress code-ot is minél jobban eltávolítják tőle. A lap szerint a Met vezetését elsősorban az ijeszthette meg, hogy a botrány hatására több szponzor is meglebegtette, hogy visszavonják a donációjukat, ami az egész kiállítás és gála megrendezését veszélybe sodorta volna. A lap megszerezte azt a levelet is, amelyet Julie Menin, a New York-i önkormányzat egyik legmagasabb rangú zsidó tisztviselője Max Holleinnek (a Met Múzeum igazgatójának), Andrew Boltonnak és Anna Wintournak címzett, és amelyben „súlyos hibának” nevezi a múzeum döntését, arra kérve a szervezőket, hogy fontolják meg, megrendezik-e a kiállítást.

Végül a múzeumra nézve a legmegúszósabb megoldás született: a kiadott nyilatkozatok alapján úgy tűnik, mintha maga Galliano gondolta volna meg magát a kiállítással kapcsolatban.

Azt, hogy Galliano életműve helyett mi lesz a Met következő kiállításának tematikája, egyelőre nem tudni, és a Met-gálára készülődő sztárok is bizonytalanságban vannak tartva a dress code-ot illetően. Így is lehet, hogy sokan Gallianóban jelennek majd meg, a tervező ruhái ugyanis évek óta nagy slágernek számítanak a vörös szőnyegen, korábban többek között Kim Kardashian és Zendaya is tőle választott ruhát a gálára (utóbbi például kettőt is).

Wintournak személyes vereség is

Anna Wintourt különösen rosszul érintheti, hogy a Galliano-kiállítás mégsem valósulhat meg: a Vogue magazin nagy hatalmú főszerkesztőjeként az elsők között volt, akik felismerték a Gallianóban rejlő potenciált, az anyagi nehézségek leküzdésében és a későbbi nyilvános kanosszajárás utáni visszatérésben is ő segítette a tervezőt. Az, hogy régi barátja, aki mellett a balhéi ellenére is végig kiállt, mégsem kaphat önálló kiállítást, Wintour személyes vereségének is tekinthető.

Bár Wintour két éve átadta az amerikai Vogue főszerkesztői posztját, a Condé Nast kiadóvállalat globális tartalomért felelős vezetőjeként továbbra is ő felügyeli a magazin amerikai és nemzetközi kiadásait. A jelentősége viszont mindig is túlmutatott a magazinon, évtizedek óta egyfajta kapuőrként működik a divatvilágban, aki sokáig kvázi egyedül határozta meg, melyik tervezők futhatnak be, és kik mennek a süllyesztőbe.

Gallianóra a tervező 1984-es diplomakollekciójának bemutatóján figyelt fel. A kritikai elismerés ellenére a fiatal brit tervező közel egy évtizedig olyan súlyos anyagi nehézségekkel küzdött, hogy nem tudta megvetni a lábát a divatheteken. Végül 1994-ben Wintour és a Vogue akkori vezető szerkesztője, André Leon Talley mozgatott meg minden követ és hajtott fel befektetőket, hogy a párizsi divathéten bemutatkozhasson a tervező. Az őszi/téli ready-to-wear kollekció darabjait Galliano a pénzhiány miatt olcsó, fekete anyagból készítette el, a kor legismertebb szupermodelljei Wintournak tett szívességként ingyen vonultak fel bennük. A bemutató később „Black Show” néven híresült el, és Wintour évekkel később is a kedvenc kollekciójaként hivatkozott rá.

Galliano ezután szintén Wintour közvetítésével lett a Givenchy vezető tervezője, ahonnan 1996-ban a Diorhoz igazolt. Mindkét divatházat ő emelte újra a luxusmárkák élvonalába, a Diornak több, a mai napig hivatkozott, legendás kollekciót tervezett. A sikerszériának a botránya vetett véget, 2010-ben rúgták ki a Diortól. Ezután egy, az olasz Oscar De La Rentának tervezett vendégkollekciót leszámítva (ezt is Wintour járta ki neki), közel négy évig egyáltalán nem dolgozott. 2014-ben a szintén francia Maison Margielánál kapott második esélyt, amit szintén Wintour kezeskedésének köszönhetett. Tíz évig volt a luxusmárka kreatív vezetője, a vezetése alatt lett a Margiela a divatipar egyik meghatározó, trendformáló szereplője. A nevéhez fűződik például a tradicionális japán tabi cipők globális trenddé emelése, amelyekből eredetileg 1988-ban dobta piacra a saját változatát a Margiela, de igazán a Galliano-féle újragondolása vált ismertté, amely aztán a márka védjegyévé is vált. A tabit azóta már leginkább Margiela-cipőként emlegetik.

2024-ben, 64 évesen jelentette be, hogy visszavonul. Utolsó, Artisanal kollekciója az év legnagyobb hatású bemutatója volt. A januárban, az év első teliholdja és a párizsi Pont Alexandre III híd alatt megrendezett show egy francia alvilági csehó zord hangulatát idézte meg a harmincas évek Párizsából, a porcelánbaba arcúra sminkelt modellek extrém vékony derekúra húzott fűzőben, teliszoknyás áttetsző ruhákban, szakadt harisnyákban, túlméretezett vinilkesztyűkben vonultak a kifutón. A kollekció egy kiemelkedő karrier tökéletes lezárása is lehetett volna, Galliano sokáig maga is sejtelmesen fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy végleges-e a visszavonulása. Végül idén márciusban jelentette be, hogy kétéves szerződést kötött a spanyol fast fashion divatmárkával, a Zarával, hogy a márka archívumából inspirálódva tervezzen kollekciókat az üzletláncnak. Az első kollekció már ősszel az üzletekbe kerülhet.

Nem ez az első botrány a Met-gála körül

Bár Galliano karrierjének már nem igazán tud ártani, hogy ismét bocsánatkérésre kényszerült a 16 évvel ezelőtti viselkedése miatt, a Met-gála egyébként sem túl fényes renoméjának nem tett jót, hogy a bejelentés után táncoltak vissza a tervezett kiállítástól.

A Wintour nevével fémjelzett gálát az utóbbi években egyébként is egyre több kritika érte a pofátlan fényűzés miatt, amely finoman szólva nem harmonizált a világot sújtó gazdasági válságokkal, világjárvánnyal és háborúkkal. Tény, hogy a gála az eredeti célja helyett mostanra inkább a leggazdagabbak beöltözős bulijaként funkcionál, akik elképesztő összegeket fizetnek ki azért, hogy furábbnál furább ruhakölteményekben vonulhassanak fel a vörös szőnyegen (valójában legtöbbször nem maguk a sztárok, hanem az őket meghívó divatházak és cégek fizetnek a jegyekért).

Nem ez az első botrány a Met-gála történetében, ha csak az elmúlt éveket nézzük, több is akad. 2023-ban például amiatt szorultak magyarázkodásra a gála és a kiállítás szervezői, hogy a 2019-ben meghalt Karl Lagerfeld életműve előtt tisztelegtek. A Chanel legendás tervezője ugyanis korábban élesen kritizálta a #MeToo mozgalmat, és többször tett a menekülteket és a molett testalkatú embereket sértő kijelentéseket. A Lagerfeld-kiállítás és a gála akkor megvalósulhatott.

Tavaly az okozott botrányt, hogy kiderült, a Met kiállításának és a gálának is a Bezos házaspár lett a főszponzora, ami szintén sokakból váltott ki ellenérzéseket. New York utcáit ellepték a gála bojkottjára felhívó plakátok, lelkes Bezos-ellenes aktivisták a milliárdost kritizáló ajándéktárgyakkal pakolták tele a múzeum boltját, a közösségi médiát pedig ellepték azok a bejegyzések, amelyek arról értekeztek, azok a hírességek, akik beteszik a lábukat a gálára, tulajdonképpen beismerik, hogy egyetértenek a Trumpot és a rengeteg kritikát kapó amerikai határrendészetet (ICE) is milliárdokkal támogató üzletember ténykedésével. Nem véletlen, hogy most is akadnak olyanok, akik azon az állásponton vannak, hogy nem a nagy port kavart kiállítást, hanem magát a gálát kellett volna lemondani.

Az biztos, hogy ha megtartják, idén a Galliano személye körüli ellentmondásokról és a tervezett kiállítás körüli botrányról fog szólni a gála – annak ellenére is, hogy az egészből végül semmi nem fog megvalósulni. A Galliano-kiállítás bejelentése, majd lemondása ráadásul újabb bizonyítéka annak, hogy a korábban megkerülhetetlen Anna Wintour ma már korántsem egyeduralkodó a divatvilágban, hanem olyan szereplő, aki évről évre egyre kiszolgáltatottabb a közösségi médiában megjelenő véleményeknek és a kockázatvállalást egyáltalán nem kedvelő befektetőknek.