Viszonylag ritka az olyan zenekar, ami nem tudott széleskörű mainstream sikert elérni, mégis évtizedeken át aktívak maradtak úgy, hogy tartják és elégedettek azzal a szinttel, amit már sikerült elérniük. Ilyen a 2007-ben alakult Touché Amoré, akik hat nagylemezen és számos kislemezen, spliten, és egyéb kiadványon vannak túl, Budapesten pedig már annyiszor játszottak, hogy maguk sem tudják összeszámolni.
Hazajárnak
A Los Angeles-i zenekar 2009-ben adta ki első, ...To the Beat of a Dead Horse című lemezét, amivel egyből az akkori poszt-hardcore, screamo színtér élmezőnyébe kerültek. Nem sokkal később át is jöttek Európába turnézni, az egyik első nap pedig Budapesten játszottak. Jeremy Bolm, a zenekar énekese jó szívvel gondol vissza arra a koncertre. „Amikor 2010-ben először jöttünk Európába, a második koncertünk Budapesten volt. Emlékszem, hogy az első koncertet rögtön aznap játszottuk, amikor leszálltunk valahol Németországban, hullafáradtan. Biztos vagyok benne, hogy ez volt az egyik legrosszabb koncert, amit valaha adtunk. Aztán másnap jöttünk Budapestre, a Zappa Caféban játszottunk, és őrületes volt. Nagyon különleges este volt számunkra, nem is értettük, hogy hűha, mennyi ember eljött megnézni minket. Kicsi hely volt, de voltak körülbelül hatvanan.”
A koncert részletei egyébként már a feledés homályába vesznek, a Touché Amoré saját koncertarchívuma alapján például a német és budapesti koncert között 3 nap telt el, a helyszín a videók leírása alapján pedig az egykori Szabad az Á volt, nem pedig az azóta szintén bezárt Zappa Trafik, ami most éppen Tilos a Tilos néven fut. A felvételek alapján tényleg inkább úgy tűnik, hogy a Mikszáth téri, Frank Zappáról elnevezett kocsma volt a zenekar első hazai koncertjének helyszíne, de ez talán mindegy is.
Ami sokkal fontosabb, hogy a Touché Amoré azóta pár évente visszatér, az interjú közben Bolmmal csak A38 Hajós koncertből hármat számoltunk össze. Arról, hogy milyen érzés 15 év alatt egy, a hazai színtér számára ugyan ikonikus, de mindenképp elég szerény belvárosi klubból odáig jutni, hogy gyakorlatilag törzshelyük lett a Hajó, Bolm szerényen csak annyit mond,
„én örülök, ha bárki kíváncsi ránk bárhol.
De egyébként ez az egyik kedvenc koncerthelyem Európában, remekül szól, és az emberek is baromi kedvesek.” Az, hogy 15 éve töretlen sikerrel tudnak vissza-vissza járni a kontinensre, és így hazánkba is, néha még Bolmot és a zenekart is meglepi. „Ez a turné eddig elég érdekesen alakul. A múltban nagyon megszoktuk, hogy amikor a Parting the Sea-ről, vagy valamelyik másik régi lemezről játszunk, akkor van a legnagyobb őrület. De most meg a tavalyi lemez, és a 2020-as Lament dalai kapták a legnagyobb visszhangot. Ez egy hihetetlen érzés, mert nem a leggyakoribb dolog, hogy az emberek az új dalokra kíváncsiak, általában mindenki a klasszikusokat akarja hallani. Kicsit sajnáljuk is, hogy csak négy dalt játszunk az új albumról. De nagyon élvezzük ezt a helyzetet, mert azt érezzük, hogy bárhova nyúlunk a diszkográfiánkban, az valakinek be fog jönni.”
Ezzel kapcsolatban az is joggal merül fel, hogy a Touché Amoré rajongói között már több generáció is képviselteti magát. „Akik középiskolában szerettek meg minket, azok mostanra fullosan felnőttek” – meséli nevetve Bolm, akit mindig boldogsággal tölt el, mikor lenéz a színpadról és egy 50 éves férfi mellett egy 16 éves lányt lát, akik ugyanúgy üvöltik a zenekar szövegeit.
Mindezek mellett persze Bolméknak is van arra magyarázata, hogy hogyan tudtak 17 éves pályafutásuk alatt egyre több és több embert elérni. „Ott van a Stage Four című lemezünk, ami egy szülő elvesztéséről szól. Az a lemez kifejezetten az idősebb közönségünknek szól, mert szerencsére nem sok fiatalnak kell ezzel a témával megbirkóznia. Szóval ez egy olyan lemez volt, amivel egy kicsit nagyobb közönségre tettünk szert, már csak a szöveges tartalom miatt is. Sok idősebb arccal találkoztam, aki azt mondta, ez után a lemez után szerette meg a zenekart.”
A Bolm által tapasztaltak a budapesti koncerten is tetten érhetőek voltak, a közönség soraiban ugyanis minden korosztály képviseltette magát, ráadásul a hajón keveredtek a prominens színtér arcok és a látszólag műfajturisták is. A Touché Amoré negyedjére is közel teltházat csinált az A38-on, a koncerten pedig élvezettel mazsoláztak az elmúlt 17 év lemezeiről.
A globális színtéren
Nem titok, hogy a hardcore punk az elmúlt években egyre népszerűbb lett, olyan zenekarok, mint a Turnstile, vagy a Knocked Loose már nem csak nagy mainstream fesztiválokon játszanak nagyszínpados koncerteket, de még már népszerű talkshow-kba is meghívják őket. A Touché Amoré nagyjából az első lemeze óta része ennek a hullámnak, de Bolm inkább szeret nem gondolni a színtéren elfoglalt helyükre. „Egyrészt kicsit egoista dolog ezen gondolkodni, másrészt, ha ehhez mérjük magunkat, akkor könnyű csalódni, hiszen úgy tűnik, hogy a Turnstile, meg a Knocked Loose alatt vagyunk egy lépcsővel. Pedig nekünk nagyon jó, hogy van egy saját sarkunk, és, hogy az emberek kötődnek ahhoz amit mi csinálunk. Egy kicsit mélyebben is talán, mint más zenekaroknál.
Az emberek újra és újra eljönnek megnézni minket, mindenhol nagyon kedves a fogadtatás. Ez egyfajta katarzis.”
Bolm egyébként a műfaj előretörésének hátterében főként annak alapvető átalakulását látja. „A hardcore egyre kereskedelmibb. A műfaj alapvetően mára az ifjúsági kultúra részévé vált, Kaliforniában a fiatal srácok Turnstile és Knocked Loose mellett simán hallgatnak Charli XCX-t és Chapelle Roant is. TikTokizálódtak a dolgok” – véli Bolm, hozzátéve, hogy ezzel szerinte nincs baj. „Ha ez azt jelenti, hogy eljönnek koncertekre, és ott esetleg olyan történik velük, ami megváltoztatja az életüket, szerintem az abszolút pozitív. Ha valami negatívumot kell mondanom ezzel az egésszel kapcsolatban, az maximum annyi lehet, hogy talán nem mindenki kezeli tisztelettel a színteret. Ettől tartok egy kicsit.”
A jelenség példázására Bolm egy amerikai kifejezést alkalmaz. „Nem tudom Európában használjátok-e a tábortűz-szabályt. Ez nagyjából annyi, hogy amit használsz, azt hagyd jobb állapotban, mint ahogy te találtad. Szóval ha megtalálod magadnak a Turnstile-t, és ezáltal a hardcore-t, de később mondjuk az EDM kezd érdekelni, akkor bánj tisztelettel a műfajjal, mikor otthagyod a másikért. Bármennyire is csak egy pillanatnyi dolog ez a kulturális divatok tekintetében, attól még tiszteld.”

Bolm egyébként tudja miről beszél, mert mint meséli, ők például mindig is elég speciális helyzetben voltak Los Angeles-i származásuk miatt. „Zeneileg mindig kívülállók voltunk a saját színterünkön. Az összes haverunk, mindenki, akikkel mi indultunk, a keleti parton, vagy tőlünk nagyon messze zenélt. A Pianos Become the Teeth, a Tigers Jaw, a Title Fight, a La Dispute, mindenki. A nyugati parton nem voltak szövetségeseink, a legközelebbi hasonszőrű zenekarok a Ceremony meg a Comadre voltak San Franciscoból” – meséli Bolm. Mindezek ellenére a Touché Amoré megtalálta helyét szülővárosában is. „Olyan zenekarok voltak körülöttünk, mint a Terror, a Xibalba, vagy az Internal Affairs. Teljesen más zenét játszottunk, de mindenki nagyon támogató volt.”
Veszélyes jelen, bíztató jövő
Habár Bolmék nem voltak közvetlenül érintettek a kaliforniai tűzvészben, mégis a bőrükön tapasztalták a Los Angeles-t felégető természeti katasztrófa hatásait. „Volt egy pár ijesztő napunk” – meséli Bolm, akinek ugyan el kellett hagynia lakását, de a január 21-én kezdődő turné előtt visszatérhetett otthonába. „Voltak barátaink, akiknek leégett az otthona. Egy ilyen barátom most nálam lakik, amíg mi Európában vagyunk.”
A zenekar egyébként nem tervez túlságosan előre, ahogy Bolm fogalmaz, „egy 17 éves zenekarban az a jó, hogy nem kell előre gondolkodni. De valószínűleg mi már itt maradunk, szerintem elég rég megálltunk a csúcson, és ezt abszolút nem negatívumként mondom. Nekünk innen már nem ívelhet felfele, pláne, hogy az olyan zenekarok, akik ilyen régóta a pályán vannak, jellemzően inkább már hanyatlanak. De másrészről meg ez a legjobb számokat hozó turnénk valaha, szóval ki tudja”.
Az ok, ami miatt egyszerre jelentenek ennyi embernek ilyen sokat ilyen hosszú ideje, de mégis megragadtak ezen a szinten, Bolm szerint az, hogy „sosem volt nagy pillanata” a Touché Amorénak. „Áldás és átok egyszerre, hogy sosem volt egy nagy slágerünk. Nincs olyan lemezünk, vagy klipünk sem, ami kereskedelmi szempontból sikeres lett volna. Ha mondjuk olyan zenekarokat nézel, mint a Rise Against, vagy a BoySetsFire, nekik voltak nagykiadós pillanataik vagy lemezeik, amik nagyot mentek” – véli Bolm, aki valahol viszont örül annak, hogy a Touché Amoré kimaradt ebből.
„Elég jó, hogy nincs egy bizonyos lemezünk, egy gépezet, amit folyamatosan etetni kell. Mi csak zenélünk és lemezeket írunk, az embereket pedig úgy tűnik, érdekli ez” – mondja Bolm, majd végezetül azt is hozzáteszi, hogy különösebb tervek nélkül, élvezetből csinálják, amit csinálnak, és ez így marad a jövőben is. „Folytatjuk az utunkat, három-négy évente kiadunk egy lemezt, és reménykedünk, hogy az embereket érdekelni fogja, és velünk fejlődnek. Én sem leszek már fiatalabb. Csak próbálkozom, hogy ne fájjon túlságosan a hátam.”