2024. szeptember 5. – 22:59
Nyár van, szerda este, megjött a pizza, és addig maradok fenn, amíg akarok, szóval mehet a World of Warcraft orrvérzésig. Ebben amúgy a 80-as a legnagyobb szint, a hamarosan megjelenő Call of Dutynak pedig az a címe, hogy Black Ops. Ezek alapján akár 2010-et is írhatnánk, de 2024 van, én pedig 28 éves vagyok, és azért nem kell korán kelnem, mert szabadságra mentem. Sosem éreztem igazabbnak A törvény nevében legendás monológját arról, hogy az idő örök körforgás. Na jó, talán két éve, amikor 2009 után megint az Avatar volt a legnagyobb filmes durranás, és az aktuális Call of Dutyt Modern Warfare 2-nek hívták.
Az elmúlt tizennégy évben átalakult a világ, és benne az idén húsz éves World of Warcraft is, de amikor a múlt héten vállalhatatlanul sok órát pakoltam bele a most megjelent kiegészítőbe, a The War Withinbe, egy kicsit tényleg azt éreztem, hogy megint 14 vagyok. És nem is csak azért, mert a játék kétévente minden régi WoW-függőt újra beszippant – az új kiegészítő egyelőre tökéletesen viszi tovább a sárkányos Dragonflight visszafogottabb szellemiségét, és a Diablo IV-hez hasonló biztonsági játékkal tud pont jó lenni. Vagy legalábbis egyelőre így néz ki.
World of Racionalizálás
A World of Warcraft előző kiegészítőjének komoly teher nyomta a vállát, mert a jól induló, de végül a játékot minden addiginál mélyebbre kormányozó Shadowlands után kellett nagyot gurítania. Ezt a Blizzardnál is érezték, a még furfangosabb rendszerek és még feljebb tekert tétek helyett pedig meglépték, amit már rég meg kellett volna – visszatértek az alapokhoz, és csináltak egy olyan kiegészítőt, amiben a Guild Wars 2-ből lopott hátasokon, a Final Fantasy XIV-ből lopott szakmákon és az átalakított talentfán kívül nem volt semmilyen radikális újítás.
Ezzel az előző négy év szerencsétlenkedése után sikerült olyan új alapra helyezni a játékot, ahol már nem volt degeszre tömve értelmetlen dolgokkal, és ahol nem érezte állandóan azt az ember, hogy le van maradva valami miatt, a végeredmény pedig messze a legjobb kiegészítő lett a Legion óta. Oké, a történet megint egy közepes fanfiction lett sárkányokkal, de voltak benne jó részek, néhány mellékküldetés nagyon el lett találva, a viszonylag gyakori frissítések is jól sikerültek, a játékmenetnek pedig különösen jót tett, hogy végre hagyták levegőhöz jutni.
Így aztán okkal lehetett bízni abban, hogy a 2024-ben esedékes következő kiegészítő ebből kiindulva szintén sikeres lesz, az pedig, hogy a Microsoft tavaly októberben felvásárolhatta az Activision Blizzardot, és ezzel végleg új fejezetet nyitott az elmúlt években mélypontra kerülő stúdiónál, csak a hab volt a tortán. És még ezt is tudták fokozni, a tavalyi BlizzConon ugyanis hét év után visszatért a World of Warcraft aranykorának kreatív atyaúristene, Chris Metzen, alias Zöld Jézus, és bejelentette, hogy a Blizzardnál nem egy, hanem rögtön három kiegészítővel terveznek a következő évekre,
amelyek Worldsoul Saga néven egy átfogó történetet fognak elmesélni, és ennek lesz az első része a 2024-ben érkező The War Within.
Metzen azt mondta, az egész annyira epikus, hogy nem lehet egyetlen kiegészítőben kibontani, és ha valakinek, hát neki tényleg el lehet hinni ezt a Burning Crusade és a Wrath of the Lich King után. A trilógia még a The War Within megjelenése előtt megkapta az első nagy fő gonoszát is a Legionben a papok fegyvereként feltűnő Xal'atath képében, aki Azeroth lelkére ácsingózik, mi meg persze arra, hogy keresztbe tegyünk neki, így minden adott ahhoz, hogy végre egy olyan, koherens sztorit meséljenek el, amiről a játék 2010 óta csak álmodhatott.
A történet megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez
Az már előzetesen sejthető volt, hogy az amolyan vakációként is felfogható, a sztori gatyába rázásához szükséges Daragonflight után most megint felpörögnek majd az események, és ez tényleg így is lett. Olyannyira, hogy a kiegészítő első tíz percében rögtön atomjaira robban a játék egyik legendás helyszíne, miután az egyik ikonikus karakter pár másodperccel korábban porlad szét Xal'atath szűretlen sötétségében (ha valaki még nem látta, de kíváncsi rá, akkor gigaspoiler). Így érkezünk meg Dorn szigetére, ahol a titánok által készített kőrobot-törpök élnek, aztán
szépen megyünk lejjebb a földalatti tárnákon és az arathiak földalatti királyságán keresztül egészen a kinézetükben is egyre inkább emberszerű, Xal'atath-tal lepaktáló nerubiaiak Azj-Kahet nevű birodalmáig.
Mivel most nem is egy, hanem három kiegészítő elején járunk, és egyelőre még csak a bevezetőnél tartunk, messzemenő következtetéseket nem nagyon lehet levonni abból, amit eddig láttunk a sztoriból, de pár dolog így is eléggé szembetűnő. A zónák mind nagyon jól sikerültek, és bár a hatalmas kristály által bevilágított Hallowfallon (és talán Azj-Kaheten) kívül nem fog sehol bámészkodni az ember, én mindenhova szívesen mentem vissza. Azj-Kahetbe különösen, mert az ottani város erősen idézi a Legion, sőt, talán az egész játék valaha volt legjobb zónáját, Suramart, de már csak a zene miatt is simán bárhol elüldögélnék órákig.
Persze ha valaki csak a fő szálat követi, az annyira nem fog sokat látni ezekből, ez ugyanis most kifejezetten rövid és kompakt. Ez azoknak jó, akik csak végig akarnak rajta szaladni, de én azért hiányoltam például azt, hogy minimális magyarázatot adjon arra, hogy mit keresünk az ötfős csapatokra tervezett kalandokban, amik csak lógnak a levegőben, amíg meg nem csináljuk a hozzájuk tartozó mellékküldetéseket. Pedig a többségük nagyon jól sikerült, és tele vannak olyan érdekes játékmechanikákkal, mint a koboldos Darkflame Cleft gyertyatologatása. Amit egyből meg fogok majd gyűlölni, amikor a második szezonban berakják a Mythic+-ba, de ez most mindegy.
Mellékküldetésekből most érzésre különösen sok van, szóval sokáig is tart kibogozni, hogy miért megyünk egy sörfőzdébe és miért settenkedünk a nerubiaiak városában, de a Dragonflight után most is igaz, hogy itt vannak elrejtve az igazi gyémántok. A sztori fontosabb szereplői rengeteg extra, opcionálisan elérhető dialógust kaptak, amikkel sokkal közelebb kerülhetünk hozzájuk, és az olyan minisztorik is fantasztikusak, mint a fordítottan arachnofóbiás nerubiai, aki a túl kevés végtagtól fél – méghozzá jó okkal, mint az később kiderül –, vagy az a küldetés, ahol egy öreg ős-törpnek kezdünk el segíteni, hogy aztán a végére egy mellbevágó sztorit kapjunk a szellemi hanyatlásáról, az elmúlásról és az ezzel való megküzdésről.
A The War Within nem várja el senkitől, hogy a sztorival foglalkozzon, de bőkezű azokkal, akik mégis megteszik, ez pedig az egyes zónák kialakításával együtt sokkal hihetőbbé és életszerűbbé teszi a játék világát, és ezt kifejezetten üdítő látni. És ehhez jön még hozzá a másik szembetűnő dolog, vagyis az, hogy Metzenék érezhetően próbálják csökkenteni a fontosabb karakterek számát, akár a kiírásuk árán is, ez pedig nagyon kellett már a játéknak. Persze a World of Warcraftban tényleg mindenki visszatért már, aki visszatérhetett, szóval nehéz megmondani, hogy ez ki is fog-e tartani, de egy ilyen történetben igenis kellenek olyan jelentőségteljes halálok, mint amilyen Varian Wrynné volt nyolc éve.
Sallangok nélkül szép az élet
A sztori tehát egyelőre ígéretesnek tűnik, a háttérinfókra fogékonyak pedig különösen szeretni fogják ezt a kiegészítőt – vagy legalábbis ami eddig megjelent belőle –, de természetesen az sem mindegy, hogy milyen vele játszani. Ezzel azért vártunk idáig, mert nagyjából pont ugyanolyan, mint a Dragonflighttal, és ez a lehető legjobb dolog, ami történhetett a játékkal. Az egyetlen érdembeli változást az úgynevezett hőstalentek (hero talent) jelentik, amelyeket 71-estől 80-as szintig old fel az ember, és amelyek a kasztok specializációit gyúrják össze valamilyen módon.
A sámánom most már választhat, hogy még durvább villámlással pusztítson el mindent, vagy ősi sámánok szellemét idézné meg, akik mellette szórják a lávát, a mágusom pedig még az eddiginél is több lila lövedéket lőhet ki, vagy lehet belőle Kael'thas cosplayer (utóbbi nyilván menőbb, és erősebb is, de esküszöm, nem ezért választottam). Tematikusan nem mindegyik hőstalentet találták el, de a legtöbb embert ez úgysem érdekli, a specializációk nagy része pedig érdekes megoldásokat kapott, amelyek feldobják a játékmenetet, szóval kit érdekelnek az ork őrszemek.
A barlangászást érdemes még megemlíteni, ami a The War Within egyik legfontosabb újításaként lett beharangozva, ez nagyjából olyan, mint a Mists of Pandaria szcenáriói vagy Torghast a Shadowlandsből, csak utóbbival ellentétben nem muszáj minden héten végigcsinálni. Ez a rendszer alapvetően azoknak lett kitalálva, akik egyedül is szeretnének gyorsan befejezhető, némi kihívást jelentő dolgokat csinálni a játékban, amiért értelmezhető jutalmat is kapnak, és egyelőre tényleg ennek is tűnik, szóval ha valaki már most unja, annak a jövő hét után sosem kell megint bemennie ide.
Ezen túl viszont tényleg nincs semmi újdonság: nincs nyomasztóan sok world quest, nincsenek agyzsibbasztó kötelező körök, nincsen újabb agyonbonyolított fejlődési rendszer. A játék maximálisan tiszteli az időnket, és bár a végtelen grind kiiktatásával megunni is könnyebb, valamit mindig lehet találni a szakmázástól a még nagyobb Mythic+-pontszám megszerzésén át a hamarosan érkező csúcskontent, az első raid legnehezebb fokozaton való legyűréséig. A régebbi tartalmak pörgetéséről és az extra karakterek felhúzásáról nem is beszélve, ami épp most lett sokkal könnyebb az egybenyitott szerverek és a karaktereink közti nagyobb átjárhatóság miatt.
És ha ezek sem érdekelnek valakit, az simán abba is hagyhatja a játékot a sztori kipörgetése után, mert a jelenlegi trendekkel szembemenve éppen a World of Warcraft tart ott, hogy nem muszáj állandóan egy dologgal játszani.
Ez még csak a kiegészítő legeleje, és rég ismert tény, hogy a jó kezdés nem mindig jelenti azt, hogy jó is lesz valami. A történetmesélés és a karakterek viszont sokéves csúcsponton vannak, a Dragonflight által lerakott alapokra pedig sikerült úgy építkezni, hogy nem csináltak Frankenstein-szörnyet a játékból, szóval van miért optimistának lenni. Némileg belerondít az idillbe, hogy az első raid csak jövő héten érkezik, az első szezonra pedig két hetet kell még várni, és az aukciós ház letérdelése is rosszkor jött, de a The War Within egyelőre a visszatéréshez és a belevágáshoz is tökéletesnek tűnik. Már ha valakinek még be lehet adni 2024-ben, hogy havidíjat kell fizetni egy játékért.
