Több a pálya, kevesebb az előítélet, a női gördeszkázás mégis lefelé ível itthon

• Második alkalommal volt hivatalos versenyszám az olimpián a gördeszkázás, ahol nők is versenybe szálltak az alapvetően férfiközpontú sportban.
• Magyarország nem tudott kitermelni férfi és női olimpiai gördeszkásokat. Voltak ugyan kezdeményezések a női gördeszkázás népszerűsítésére, de a sport épp leszállóágban van itthon.
• A Girl Skate Sessions nevű budapesti gördeszkás közösség két alapítójával és egy Magyarországon élő lettországi gördeszkással beszélgettünk a magyar gördeszkázás helyzetéről, a nőket célzó eseménysorozat felfutásáról és leeresztéséről, a külföldi és a hazai színtér különbségeiről, és arról, hogy milyen generációs karakterjegyek befolyásolhatják, hogy egy nő gördeszkára álljon.

Míg külföldön egészen a 60-as évekig visszamenőleg dokumentált a női gördeszkázás helyzete és fejlődése, itthon szinte lehetetlen archív információkat találni a női gördeszkázás történetének alakulásáról. Ezt Grabecz-Horváth Dóra, az egykor létező magyar válogatott volt gördeszkása is megerősíti, aki a kétezres évek elején ismerkedett meg a sporttal.

„Tomboy voltam, mindig is a fiúsabb és extrémebb dolgok érdekeltek – mondta a kétgyermekes anyuka az óbudai skatepark betonján ülve. – Általánosban az egyik osztálytársamnak volt egy gördeszkája. Eléggé megtetszett, vettem én is egyet, majd miután ollie-ztam egyet a füvön, eltört. Emiatt egy időre vége is szakadt ennek.”

Grabecz-Horváth Dóra ekkoriban versenyszerűen teniszezett, majd kilencedikben egy új osztályba került, ahol több deszkás fiú is volt. Az ő hatásukra ismét deszkázni kezdett, és rögtön ki is tűnt a többiek közül a tehetségével. „Tetszett, hogy végre van egy brigád, pont olyan emberek, akik nekem szimpatikusak. Meg az is, hogy nekem ilyen könnyen ment, amikor azt mondták, hogy ez egy nehezebb extrém sport.” Ebben az időben szakított a tenisszel, és minden energiáját a gördeszkázásba ölte.

A sors iróniája, hogy ezután Grabecz-Horváth egyedül maradt, körülötte ugyanis mindenki abbahagyta a deszkázást.

Grabecz-Horváth 2004-ben kezdett deszkázni, abban a korban, amikor ez a szubkultúra még korántsem volt elfogadott. „Majdnem feladtam, mert azzal bántottak, hogy fiú vagyok és fiúsan öltözködöm. Néha azt is mondták, hogy nem deszkázhatok ott, ahol a fiúk. Ma már nem kiabálnak utánad az utcán és nem mutogatnak ujjal rád, pedig régen a rendőrség is folyton megállított minket. Csak engem ismertek fel, mert én voltam az egyedüli női deszkás.”

Elmondása szerint akkoriban két lányról tudott, aki deszkázott, de karrierje első négy évében egyáltalán nem is látott lányt gördeszkán állni. A bajnokságokon női kategóriában maximum ketten szerepeltek, ha pedig egyedüli nőként indult, akkor csak különdíjat kapott, mivel férfiak ellen nem versenyezhetett. A változás 2010 és 2015 között állt be, ekkor Angliában élt, ahol több nőknek szervezett deszkás táborban is járt, és amikor visszajött külföldről, azt tapasztalta, hogy megváltozott a hazai közösség hozzáállása is.

Gördeszkázás lányokkal, nem csak lányoknak

Kilenc évet kellett várni arra, hogy létrejöjjön egy kizárólag nők által, nőknek szervezett eseménysorozat, ahol gördeszkázó lányok együtt gyakorolhattak, és biztonságban érezhették magukat egy közös, zárt, elfogadó térben. Ez a 2021-ben alapított Girl Skate Sessions Hungary, Grabecz-Horváth Dóra és Herczeg Mariann közös szerelemprojektje, amelyet a Kén utcában található, fedett Sunset Skateparkban szerveztek meg.

„Láttuk, hogy mindenfelé egyre több a női gördeszkás, de nem ismerik egymást, nem járnak össze, nem barátkoznak, ezért megszerveztük az első ilyen eseményt” – mesélte Herczeg Mariann, a projekt társalapítója, akinek az egész életét belengi a gördeszkázás, Dórához hasonlóan az ő párja is gördeszkázik. Ősélménye 1996-hoz köthető, a váci Márvány téren szeretett bele a sportba, ahol akkoriban a BMX-es, görkorcsolyás és gördeszkás közösség is együtt lógott.

Ő az egyik legaktívabb hazai szervező, aki a legkisebb baráti jamektől kezdve az országos bajnokságokon át az olimpiai kvalifikációs verseny megvalósításáig mindenben szerepet vállalt a Magyar Országos Görkorcsolya- és Gördeszka- szövetséggel szorosan együttműködve. Mint mondja, ő nem tud deszkázni és trükközni, ahhoz túl későn kezdett bele, viszont mindig is vonzotta a kultúra.

Miután végzett a Testnevelési Főiskola sportszervező-sportmenedzser szakán, tapasztalatait hasznosítva fel akarta virágoztatni a hazai női gördeszkázást. „Az volt a célom, hogy az ügyes deszkások csak deszkázzanak, nekik ne kelljen a szervezéssel foglalkozniuk. Ekkor jöttem én, aki szívesen jár velük versenyekre és meg is szervezi azokat. Ez már három-négy éve alakul így” – mondta Herczeg Mariann.

A kezdeményezés 2021 augusztusában 16 lánnyal indult el, akkor még heti rendszerességgel voltak összetartások. Amikor a magyarországi női deszkázás mérföldköveiről kérdeztük, Grabecz-Horváth Dóra azt mondta, hogy előttük nem igazán jelentek meg úttörők a színtéren, mivel nagyon kevés lehetőség adatott meg nekik. „16 éve deszkázom, de azalatt ilyen még nem volt. Ennyi lányt egyszerre Magyarországon még nem láttam deszkán, 8-tól 40 éves korig bezárólag. Nagyon jó hangulatú eseményeket szerveztünk, ahol jó barátságok is születtek” – mondta.

„Gördeszkázás lányokkal, lányoktól, nem csak lányoknak” – olvasható a közösség Instagram-profiljának leírásában. A szervezőknek konkrét céljuk van az üzenettel, ami nem azt jelenti, hogy fiúk nem csatlakozhatnak, a projekt őket sem zárja ki, mert az szembemenne a deszkázás alapvetéseivel.

„Fontos, hogy ne az legyen a benyomás rólunk, hogy mi egy olyan lánycsapat vagyunk, akik utálják a fiúkat, és a női deszkázás az egyetlen, ami számít, és el akarjuk magunkat szegregálni.

Ennek semmi értelme, mert ez alapból egy férfiak által dominált sport. Szeretnénk, hogy ez ne maradjon így, de ezek tények. A lényeg, hogy ettől még ugyanúgy láthatnak és követhetnek minket mások is” – mondta Grabecz-Horváth Dóra.

A Girl Skate Sessionsnek köszönhetően az országos bajnokságon is el tudott indulni 6-7 lányversenyző. Közülük azóta többen is abbahagyták, így az utóbbi időszakban csak három főt tudtak delegálni. Ez a tendencia számos mélyen gyökerező problémára világít rá, Herczeg ennek ellenére próbál eltökélt maradni. „Biztos, hogy mindig ki fogunk állni amellett, hogy legyen női kategória, még ha látszólag értelmetlen is. Csak azért, hogy hátha fényt kapnak ezek a lányok. Kettős a célom: egyrészről szeretném, ha több lány indulna országos bajnokságon, másrészről meg fontos lenne, hogy a Girl Skate Sessionökre minél több lány jönne el akkor is, ha sosem szeretnének versenyezni.”

Erős kezdés, lankadó lelkesedés

A Girl Skate Sessions nagyon népszerű lett a Covid után, a csúcspont a versennyel és oktatással egybekötött első Skate Jam volt, amit a Vans magyar képviselete is támogatott. „Az volt a legnagyobb durranás. Ott kicsit meg is ijedtünk, hogy túl sokan lesznek. Több mint 50 résztvevő jelent meg azután, hogy a Covid-járvány után újra kinyílt a világ” – emlékezett vissza Grabecz-Horváth.

A második jamen már nem annyira szerettek volna versenyezni a lányok, ekkor már érezhető volt, hogy nehezen lesz fenntartható a kezdeti lelkesedés. Hogy lemenjen ez a teher róluk, csak egy közös deszkázást szerveztek, és kiosztottak egy adag ajándékot a Vanstől. A harmadik jamre lankadt le igazán a lelkesedés, ezért dedikált oktatással készültek a szervezők, hogy ezzel pezsdítsék fel a közösséget.

„Ezt azért találtuk ki, mert folyamatosan kaptuk az üzeneteket kezdő deszkás lányoktól, hogy hol jelentkezhetnek oktatásra. Akkor elkezdtünk rájönni arra, hogy a mostani generáció szereti, ha külső segítséggel tanul meg gördeszkázni” – mondta Herczeg. „Ez se vitte előrébb a dolgot, a következő héten ott voltak ugyanazok az arcok, utána szépen ők is eltűntek. Voltak olyan próbálkozások, hogy kérdésmatricákban feltettük Instagramon, hogy mit csinálhatunk rosszul, de mindenki pozitív visszajelzéseket küldött – tette hozzá Grabecz-Horváth.

– Én már a tavaszi alkalomnál is tehetetlennek éreztem magamat. Az utolsó három etapnál felhívtam a Mariannt, hogy holnap lemondjuk az összes jövőbeli alkalmat.”

Ebben a krízishelyzetben be kellett látniuk, hogy a pénz és a támogatás elengedhetetlen ahhoz, hogy motiválni tudják a közeget, ehhez viszont egy állandó partnerre lenne szükség. Ebben segített sokat a Vans. „Érdekes módon akkor többen megjelentek, a pénz tehát kulcskérdés.”

Az eseménysorozat publicitást is kapott, cikkeztek róluk, a Telep galériájában 2022 nyarán pedig külön kiállítást is rendeztek We Can Skate It! címmel, ahol bemutatták a róluk készült, a Vans által támogatott 12 perces rövidfilmet Hajnal Ádám rendezésében. „Aki deszkázik, és nem tud rólunk, az szerintem hazudik – reagált őszintén Grabecz-Horváth, aki nem hisz abban, hogy a jó sajtó és a reklám hozza meg a jó eredményt. Állítása szerint sok kísérletet tettek erre, még a Vans is megosztotta a tartalmaikat. – Azért vagyok szkeptikus, mert beharangozhatjuk, és örülhetünk előre, csak amikor már tizedjére esünk pofára, azt nehéz kezelni” – tette hozzá az egykori válogatott gördeszkázó.

Herczeg máig keresi, hogy miben kellett volna profibbnak lenniük, és belátja, hogy többet is tehettek volna a cél érdekében, de családosként és főállású munkavállalóként ez volt a maximális kapacitásuk. „Ennél több nincs bennünk. Sok csalódás ért minket, és egy kicsit mi is belefásultunk ebbe.”

Z generációs problémák és női ellentétek

Felmerül a kérdés, hogy mi okozhatta a visszaesést, aminek következtében a női gördeszkázás újabb mélypontra került Magyarországon. A szervezőknek két határozott álláspontjuk van.

„Én olykor a generációt tudnám hibáztatni ezért. Nekik az kell, hogy fogják a kezüket, maguktól nem fognak lemenni egyedül deszkázni. A gördeszkázás egy olyan sport, amihez gyakorlás kell. És mindig van valami, ami érdekesebb és jobb, látszólag nehéz kitartaniuk valami mellett. Én még megéltem a korábbi éra hátrányait, ezért furcsa nekem, hogy bár végre mindenki barátságos és nyitott, még mindig csak pár női deszkás vág bele a sportba” – vallja Grabecz-Horváth.

„Tudok olyan gördeszkás lányt, aki azért nem deszkázik most, mert tini lett, és elkezdett bulizni járni. Pedig a kettő nem kéne hogy kizárja egymást. A másik, ami szintén nemi kérdés, hogy nagyon sok lány azért kezd el deszkázni, hogy tetsszen a fiúknak. Ismerek is olyan lányt, aki csak akkor megy le deszkázni, ha a fiúk is jönnek. Ha lemész a skateparkba, a fiúk már nem fognak elzavarni, nem fognak kinevetni, és még segítenek is, ha teljesen kezdőként is mész le. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a lányok sokkal szégyenlősebbek, és lehet, hogy nem mernek lemenni. Pont ezért találtuk ki a Girls Skate Sessionöket, hogy ne legyenek feszélyezve a férfiak által,

hogy legyen egy szeparált kis sziget, ahol csak lányok egymás között tudunk deszkázni” – mondta Herczeg.

A női gördeszkázás helyzetét tovább nehezíti a női színtéren belüli megosztottság. Bár azt hihetnénk, hogy egy ilyen inkluzív projekt nagy felhajtóerővel bír, és összehozza az addig széttöredezett, szinte láthatatlan közösséget, a valós kép ennél jóval összetettebb. A hazai női deszkás lányok egy része elutasítja, hogy egyszerűen női deszkásként definiálják őket. Mivel szeretnének egyek lenni a férfiakkal, ezért a kezdetektől fogva jelentős ellenérzéssel viszonyultak a kezdeményezéshez.

Erről így mesélt Grabecz-Horváth: „Sokan vannak így. Amikor Mariann-nal elkezdtük a Girl Skate Sessions-eseményeket, írtunk minden magyar deszkás lánynak az országban, akit ismerünk. Volt, aki azt mondta, hogy soha nem csatlakozna egy ilyen projekthez. Ők tudatosan nem vesznek részt, és ha szóba kerül a téma, teljesen kiborulnak. Általában arra hivatkoznak, hogy nem szeretnek lányokkal deszkázni, inkább fiúkkal érzik jól magukat. A 2 évvel ezelőtti kiállításunk idején írtam azoknak, akikről tudom, hogy utálnak engem, hogy jöjjenek el, beszélgessünk, mondják el, miért nem akarnak csatlakozni, mivel van gondjuk, de visszautasították. Nem tudjuk, mi az ellentét pontos oka, de én megpróbáltam.”

Aktuális dilemma, hogy a „női gördeszkás” kifejezés valóban sértheti-e a közösség deszkásainak önérzetét, illetve hogy ennek a terminusnak a használata segíti-e az emancipációt, vagy pont hogy egy újabb dobozba helyezi az amúgy is aprócska színtér figuráit. Herczegék szerint nincs szükség arra, hogy egy napon a női deszkások is csak egyek legyenek a deszkások közül.

„Old school irányból fogtuk meg: deszkázzanak együtt csak lányok, hogy komfortosan érezzék magukat, nem kevertünk bele sem pozitív, sem negatív szexizmust. Az zavaró, ha egy gördeszkás versenyen megkapjuk, hogy lány létére egész ügyes, ez olyan, mintha limitálnának minket, hogy ahhoz képest, hogy nők vagyunk, jól teljesítünk. Ennek ellenére nem vagyunk az élharcosai ennek a területnek, megmosolyogjuk, vagy beszólunk az illetőnek, de nem megyünk mélyebbre a kérdésben” – mondta Herczeg, Grabecz-Horváth pedig csak annyit tett hozzá, hogy őt soha nem zavarta, ha azt mondták, ő egy női gördeszkázó.

A női deszkázás jövője nyugatabbra van

Fontos megjegyezni, hogy a fent említett széthúzás csak egy adott rétegre jellemző, üdítő ellenpéldát is találni Budapesten. Vannak deszkás lányok, akik Herczegékhez képest a pozitív szexizmus kérdéséhez szigorúbban állnak. A Girl Skate Sessions-hullám után megalakult a Horn-Barta Csengele nevével összeforrt Faya Skate nevű női gördeszkás közösség is, ami Herczeg Mariann szerint a másik apró, de megkerülhetetlen alappillére a hazai közegnek. „A Faya sok energiát fektetett abba, hogy vetítéseket, programokat, kézműveskedést és ottalvós eseményeket rendezzenek lányoknak a mai napig” – mondta, kiemelve, hogy vele együtt a kislánya is eljárt a többi lány közé. Az összezáró és összetartó Faya tagjai közös erővel építették fel a saját zárt terüket Újpesten, ami szinte egyedüli bástyája ennek a kicsi színtérnek.

Megfordult náluk Laura Netlava lett gördeszkás is, aki több európai országot megjárva tapasztalta, hogyan áll a női gördeszkázás helyzete. Netlava 4 éves korában fogott először deszkalapot a kezében, majd 7-8 éves korában felfedezte a Tony Hawk’s Pro Skater videójátékokat, amik a legtöbb deszkásnak alapvető inspirációt jelentettek. Lettországban született, onnan Angliába költözött, majd Hollandiában kezdte meg a felsőoktatási tanulmányait, és itt kezdett el gördeszkázni is. Miután unalmassá vált egy lakberendezési boltból vásárolt penny boardon gurulni, elkezdett trükköket tanulni és fejlesztette magát.

Mint mondta, Lettországban a deszkázás épp él és virul. A helyi deszkások, köztük lányok is, épp most fejezték be a turnéjukat a balti államokban, a kezdeményezésük mögé pedig számos szponzor is beállt, adtak ki videókat, magazinokat, és külön eseményeket is szerveztek. „Amíg Angliában tartózkodtam, azt láttam, hogy virágzik a gördeszkázás, még Brightonban is, ami egy kisebb város. Hollandiában lenyűgöző pályák vannak, ott van például az amszterdami Skatecafe nevű hely, ahol építettek egy minirámpát is a kávézón belül. Egyszerre kajálhatsz, kávézhatsz és gurulhatsz.

Nagyon büszke vagyok, hogy Lettországban ennyire támogatják a női deszkásokat. Van olyan, hogy az észt, lett és litván lányok összegyűlnek és együtt deszkáznak, erről egyébként egy filmet is forgattak The Baltic Connection néven. Ezt lenyűgöző látni. Hollandiából meg már profi deszkások kerülnek ki. Az egyik helyi parkban deszkáztam például Roos Zwetsloottal, aki az idei olimpián is indult, és innen jön Candy Jacobs és Keet Oldenbeuving is, akik mind ott voltak Párizsban” – mesélte a Telexnek Netlava.

Grabecz-Horváth szerint Európa-szerte több, a Girl Skate Sessionshöz és a Faya Skate-hez hasonló kezdeményezésről is tudni, amik rengeteg női deszkást vonzanak. Angliában ilyen például a Girl Skate UK nevű közösség, Netlava szerint például épp náluk deszkázik egy Lettországból származó anyuka, aki elég népszerű lett az Instagramon a gördeszkás tartalmaival az utóbbi időben.

A Girl Skate Sessions társalapítója ugyanúgy rálát több európai színtér működésére, mivel a magyar Szinergia Gördeszkás Egyesület mellett a bécsi központú, márkaként is működő Leeto Skateboards nevű underground gördeszkás csapatban is benne van, amely gördeszkalapokkal támogatja a munkájukat.

„Szerencsére ez máig fennáll, pedig több éve visszahúzódtam az anyaság miatt. Van kint két nálunk idősebb srác, ők csinálják ezt a márkát. Ők főleg gördeszkalapokat gyártanak, de nem akarják megváltani a világot, csak szeretnének másokat támogatni, még úgy is, hogy sokszor nulla hasznuk van, sőt szerintem veszteséget termelnek. Egy versenyen ismerkedtünk meg, elkezdtek deszkalapokat küldeni nekem,

ami azért is vicces, mert Magyarországról soha semmilyen támogatást nem kaptam és nem is fogok.”

Mint mondta, Bécsből került ki egy előző olimpiai kerettag, Julia Brückler, akivel nagyon jó barátnők voltak, és most is van egy ügyes fiatalabb lány, Julia Placek, akire érdemes figyelni. „Gyakran jártam oda régen deszkázni, sokkal több ott a lány, ők is szerveznek hasonló sessionöket. De érdekes módon ott sem pezseg ez annyira, mint a többi országban körülöttünk. Ami viszont fontos, hogy az osztrákok sokkal magasabb szinten tudnak deszkázni, mint mi. És sokkal többen is vannak.”

Lettországban szintén van egy női csapat, a Pussy Grab, nekik nem csak a nevük olyan, mintha egy punkzenekar lennének, a legtöbbjük valamilyen művészettel foglalkozik, és valódi punk attitűd jellemzi őket Netlava szerint. Belgiumban is gyakoriak a hasonló kezdeményezések, Hollandiából pedig nehéz kiemelni egyet, „ott egyszerűen mindenki deszkázik”.

Rossz beidegződések, új kihívások

Netlava 2020-ban, a Covid-járvány alatt kezdett Magyarországon deszkázni, és Budapesten ismerkedett meg a Faya Skate, illetve a Girl Skate Sessions alapítóival. „Azóta is fantasztikus élmény, végre találtam valamit, amit imádok, és csodálatos embereket ismerhettem meg. A női deszkás közösség rohamosan növekedni kezdett, jött a Faya Skate, velük építettünk egy minirámpát,

most viszont haldoklik a dolog. Ez elég elszomorító, pedig annyi új deszkapark épül Magyarországon, számos lehetőségünk lenne.”

Netlava egyetért az alapítók véleményével, a Z generációsok és a lányok hozzáállása szerinte sem elhanyagolható tényező. „Azt látom, hogy a lányok félnek, és több biztatásra van szükségük. Nemrég a budatétényi parkban deszkáztam, ott volt két lány, akik épp gurultak. Próbáltam nekik segíteni, hogy komfortosabban érezzék magukat, aztán az egyikük elég csúnyát esett, és utána már nem is akarta folytatni. Mondtam neki, hogy ne hagyja, hogy egy ilyen elvegye a kedvét, és álljon vissza a deszkára, és próbálja újra. Ezen felül azt látom, hogy a Z generáció tagjai úgy nőttek fel, hogy könnyebben feladják már. Nem motiváltak eléggé ahhoz, hogy energiát és időt fektessenek egy ilyen sportba, ráadásul az sem segít, ha valaki túlságosan óvó környezetben nő fel.

Pedig a deszkázás épp arra tanít meg, amire csak kevés sport képes: a siker érdekében folyton fel kell állnod, ha elestél, bele kell tenned a véred, a verejtéked és a könnyeid, ez ezzel jár. És ez így van rendben, ez mind csak megerősít. Ha pedig végre sikerül egy trükk, az mindennel felér, ez a sport óriási sikerélményt tud adni. Nem csoda, hogy számos kutatás foglalkozik már a deszkázás mentális egészségre gyakorolt pozitív hatásaival” – tette hozzá a lett deszkás.

Netlava azt érzi, hogy a régi kor sztereotípiáin már túlnőtt a társadalom. Az utcai beszólogatások és rendőri kipécézések időszakának leáldozott, a betonon és a rámpákon viszont még van, hogy él a hierarchia. „Nemigen találkoztam kirekesztéssel, de azt olykor érzem, hogy nem hagynak haladni a pályán, tovább kell várnom arra, hogy felszabaduljon előttem az út, és a fiúké az elsőbbség.

A sok téves és ódivatú vélekedés alapja az a régi hiedelem, hogy a lányok gyengébbek, a deszkapark pedig csak a fiúk territóriuma. Ha idejövök, nem engednek majd kibontakozni, hülyét fogok csinálni magamból és ki fognak nevetni – gondolhatják sokan. Pedig már rég menő tomboynak lenni.”

A lett deszkás örömmel figyeli a deszkázás előretörését a világban, ennek azonban megvannak a maga velejárói. Netlava saját bevallása szerint kiábrándító a már említett, felszín alatt húzódó női ellentét. „Ez egy gyerekes hozzáállás, a deszkázás a szórakozásról szól, amiben nincs helye az ilyesfajta felesleges balhéknak. De ahogy az extrém sport napról napra népszerűbb lesz, úgy válik egyre konfliktusosabbá, több fronton tapasztalható megosztottság, ezt pedig már nehéz visszafordítani.”

Kemény vitákat szülhet például a gördeszkázás világát is elérő genderkérdés, ami Herczeg szerint a szigorúan nőknek címzett deszkás események jövőjét is veszélyeztetheti. „A világban mindenhol jelen vannak a csak nőknek szóló események, de a genderviták miatt ez egyre nehezebb téma. Tőlünk eggyel nyugatabbra, Ausztriában már nincs olyan, hogy girl sesh, hanem Flinta sessionök vannak.” A Flinta sessionök lányoknak, transzneműeknek, nembináris és queer deszkásoknak szervezett rendezvények, amik Ausztria mellett Európa-szerte, köztük Dániában is népszerűek, és megosztják a színtér konzervatívabb tagjait.

„Ott már nem lehet csak lány sessionöket hirdetni, mert nem lenne rá szponzor. Hozzánk ez a hullám még nem ért el, de azt gondolom, hogy idővel el fog, és nem fogjuk tudni azt mondani, hogy női kategória van az országos bajnokságon. Amíg én ebben tevékenykedem, addig ez Girl Skate Sessions lesz, de az utódjaink valószínűleg engedni fognak ennek a dolognak, és ez is változni fog az elkövetkezendő öt évben.”

Az olimpia inspirálhat

Netlava és Grabecz-Horváth remélik, hogy az olimpia és a júniusban tömegeket vonzó budapesti kvalifikációs események többeket motiválhatnak arra, hogy belevágjanak a deszkázásba. A Girl Skate Sessions társalapítója szerint ezen keresztül még az idősebb generáció is láthatja, hogy a gördeszkázás ugyanolyan sport, mint minden más, így a saját gyerekeiket is támogathatják abban, hogy deszkát ragadjanak.

A gördeszkázás fősodorba emelkedését jól jelzi, hogy már a második olyan olimpia zajlott le, ahol a program része volt a gördeszkázás. A hazai sportolók sajnos eléggé le vannak maradva az élmezőnytől, és ez a hátrány jelenleg nehezen behozhatónak tűnik. Bár a szervezők bizakodók, állításuk szerint ez mindkét nemre ugyanúgy igaz.

„A fiúknál talán könnyebben elképzelhető lenne, de náluk is ugyanaz a tendencia látszik a gördeszkázásban, mint a lányoknál, sokan felhagynak vele” – tette hozzá Grabecz-Horváth Dóra.

Az utánpótlás hiánya tovább nehezíti a helyzetüket, pláne, hogy az idei olimpia női gördeszkásai közül tinédzserek vitték a prímet, a lányoknál a 14-15 év volt az átlagéletkor a dobogón, a 16 éves bronzérmes már-már öregnek is számít ebben a kategóriában. Bár mindez pozitívnak hangzik, és azt jelezheti, hogy a fiatal sportolók uralják a mezőnyt és tovább tudják vinni a stafétabotot, Herczeg szerint „az mindenképp fontos kérdés, hogy mentális szempontból mennyire normális az, ha egy 12-13 éves lány máris olimpián szerepel”.

„Nézzük meg, mi lesz pár év múlva, lehet, hogy egy kicsit ki fog tolódni az életkor” – vélte Grabecz-Horváth, majd kiemelte, hogy a férfiaknál jellemzően nagyobb a korkülönbség, ott vannak a harmincas és az ötvenes éveikben járó indulók is.

A két alapító bár csalódott, még mernek bízni a jövőben, azonban nem kívánják újraélni „azt a sok stresszt és csalódottságot, amit a gyengén sikerült események tudnak okozni”. Mint mondják, nyáron amúgy is pihenni szokott a projekt, és ősszel újragondolják, hogy neki akarnak-e újra futni a Girl Skate Sessions megszervezésének kétheti rendszerességgel. Az elhivatottság, a szellemi és tapasztalati tőke, illetve a helyszín biztosan adott hozzá, a többi már csak Budapest rejtőzködő deszkásain múlik.