2022. október 12. – 05:06
Bár akkora kulturális hatása egyetlen japán animációs sorozatnak sem volt Magyarországon, mint az ORTT által 1999-ben betiltott Dragon Ballnak, de a kétezres évek elején meglepően sok népszerű anime futott magyarul is a nagy kereskedelmi csatornák gyerekműsoraiban és a kifejezetten erre kitalált Animaxen. Így lehetett akkoriban magyar szinkronnal nézni többek közt a Narutót és a Bleachet, amelyek világszerte a legnépszerűbb animék voltak akkoriban, és jóval a magyarországi elkaszálásuk után is folytatódtak még.
A Naruto lényegében a mai napig megy is, csak most már a főszereplő fia, Boruto van a középpontban, a Bleach esetében viszont az anime 2012-ben idő előtt lezárult, a manga, vagyis a képregényes alapverzió pedig 2016-ban. A rajzfilmes változathoz évekig nem nyúltak, így ha valakit az utolsó történetív is érdekelt, az kénytelen volt elolvasni azt papíron. A rajongók viszont nem vártak hiába – 2020-ban bejelentették, hogy ebből is készül adaptáció, egy évvel később kiderült, hogy ez egy sorozat lesz, és több mint tíz év várakozás után meg is érkezett az első rész.
Ha valakinek fogalma sincs arról, hogy mi az a Bleach és miért olyan jó, hogy végre a képernyőkön is lezárul, olvasson tovább, gyorsan elmagyarázzuk a lényeget. A sztorit érdemes az egyik legfontosabb japán mangamagazinnal, a nyolcvanas-kilencvenes években mindent letaroló Sónen Jumppal kezdeni, ami ebben az időszakban az aranykorát élte. Olyan mangák jelentek meg itt ekkoriban, mint a Dragon Ball, a Jojo's Bizarre Adventure vagy a YuYu Hakusho, és ezek nemcsak Japánban, hanem szerte a világon őrülten népszerűek lettek. Amikor ezek kifutottak, a Sónen Jump hullámvölgybe került, amiből végül a kilencvenes évek végén debütáló One Piece és Naruto, illetve a 2001-ben megjelenő Bleach rángatták ki a magazint. Ennek a három mangának a kulturális hatása is óriási volt, és amikor a viszonylag korán képernyőre vitt One Piece után a Naruto és a Bleach is megkapták a maguk mozgóképes adaptációit, ez csak még tovább nőtt.
A kétezres években nem lehetett úgy felmenni a YouTube-ra, hogy az ember ne találkozzon egy Linkin Park, Three Days Grace, Evanescence vagy valami hasonló zenekar számával, ami alá a Narutóból vagy a Bleachből vágtak klipeket. Ahogy az a magyar példából is látszik, még a kisebb piacokon is szinkronosan lehetett nézni a részeket, amivel alighanem több embert értek el, mint ha meg kellett volna venni a Bleach esetében magyarul meg sem jelent mangát. Persze menet közben mindhárom sorozat küzdött azzal a problémával, hogy a sztori folyamatosan utolérte a mangát, és így rogyásig voltak felesleges, a sztorit előre nem mozdító részekkel – az eredeti Narutonak és a Bleachnek is majdnem a fele időhúzás, ami utóbbi esetben jelentős szerepet játszott a sorozat elkaszálásában, vagy ha úgy tetszik, kényszerszünetében.
Ezt a jelenséget a Gintamánál jobban soha senki nem fogja tudni elmagyarázni, úgyhogy át is adom a szót, ide kell kattintani.
Abban persze okkal reménykedtek a rajongók, hogy ha a manga kellően előrehalad majd, az anime is folytatódhat, de ahogy teltek az évek, erre egyre kevesebb volt az esély. Aztán egyszer csak teljesen váratlanul mégis bejelentették a folytatást, ami már az előzetesek alapján is nagyon jól nézett ki, a zenéjét pedig ugyanaz a Szagiszu Siró (Shirō Sagisu) szerezte, aki az eredeti animének is. Az viszont elég nagy meglepetés volt, hogy az utolsó évad (illetve a korábbi évadok) jogait az eddigi tulajdonos Crunchyroll helyett a Disney+ kapta meg (illetve Amerikában a Hulu, aminek a Disney többségi tulajdonosa), amiről aligha jutnának eszébe bárkinek a japán animációs sorozatok.
Pont emiatt volt miért tartani a premiertől, a félelmek pedig végül be is igazolódtak. A Hulun ugyan gond nélkül megjelent az első rész, Disney+-on viszont kizárólag Nagy-Britanniában lehetett megnézni az előre bejelentett időben, semelyik másik európai országban nem volt elérhető, noha korábban a kiadó Viz Media azt írta, hogy a japán megjelenéssel azonos időben jönnek majd ki a részek. Miután az első rész többek közt Latin-Amerikában, Indiában és Európában sem jelent meg a platformon, a rajongók hamar elkezdték kérdésekkel bombázni a Disney+-t, de az így sem derült ki, hogy pontosan mi a helyzet. Volt, akinek azt mondták, hogy kedd reggel kerül majd fel a sorozat, másnak licencproblémákról beszéltek, megint másnak pedig azt mondták, hogy egyelőre nincs tervben megjelenés – ez utóbbit erősítette meg a latin-amerikai régió kapcsán a Disney+ Help twitterfiók is.
Az ügyben mi is megkerestük a Disney+-t, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy egyelőre nem lehet tudni, hogy a közép-európai régióban mikor kerülhet fel a Bleach a platformra. A Disney egyébként az elmúlt időszakban többször is eljátszotta már azt, hogy megvették több nagy ázsiai cím globális terjesztési jogait, aztán kizárólag Ázsiában és Óceániában tűzték műsorra őket. Így járt például a Summertime Render is, amit Európában még mindig nem lehet megnézni, és egyelőre semmi nem garantálja, hogy nem fog ugyanígy járni a Bleach is. Így pedig felmerül a kérdés, hogy egyáltalán minek vásárolják fel különféle animék jogait, ha utána még egy ennyire népszerű és ilyen sok rajongó által várt sorozatot sem tesznek mindenhol elérhetővé.
Azt persze érdemes megjegyezni, hogy az animés fronton jóval aktívabb Netflixnek is vannak hasonlóan béna húzásai. A JoJo's Bizarre Adventure hatodik évadát például nulla marketinggel, három részletre bontva tették fel a platformra, ami minden felhajtást megölt az amúgy hagyományosan állati népszerű sorozat körül. Az olyan, teljesen felesleges élőszereplős kísérletekben sincs sok köszönet, mint amit a Cowboy Bebopból csináltak. Közben viszont olyan remek sorozatok jelentek meg az elmúlt években itt, mint a Devilman Crybaby, a Castlevania vagy a Cyberpunk: Edgerunners, és olyan ikonikus animéket lehet itt megnézni mint a Neon Genesis Evangelion, a Fullmetal Alchemist vagy éppen az eredeti Cowboy Bebop.
Az idei őszi animeszezon egyébként a Bleach visszatérésén kívül is kifejezetten érdekesnek ígérkezik, leginkább azért, mert kedden debütált az elmúlt évek egyik legjobb mangájának, a Chainsaw Mannek az adaptációja is. Ezt a Bleach első részével ellentétben Európában is meg lehet nézni, és már most szenzációs – a főcímmel együtt, amibe tényleg annyi utalást sűrítettek bele, amennyit nem szégyelltek. A teljes listát itt lehet végigböngészni, csak annyit mondunk, hogy hamarosan érkezik egy anime, aminek az lesz a címe, hogy Az életem, miután egy reggel fej alakú mikrofonná változtam, a mikrofonná változott főszereplőn keresztül pedig ASMR-ozó középiskolás lányok életébe nyerhetünk betekintést.