Vasárnapi bölcseletet tett közzé Facebook-profilján Gyurcsány Ferenc, melyben a bosszúvágy természetéről értekezik. Szerinte az ilyen érzéseket nem kell eltitkolni, vagy szégyellni, de fel kell ismerni, majd meg kell szelídíteni őket.
„A bosszúvágy emberi érzés. Ha valakit tartósan, mélyen megbántanak, vagy igazságtalanság ér, természetes, hogy elégtételt akar – nem kell ezt szégyellni. A bosszúvágy legitim lehet az emberek politikai érzésvilágában is” – kezdte bejegyzését a közélettől elvileg teljesen visszavonult volt miniszterelnök, aki feltehetőleg a Tisza Párt elszámoltatási politikájára utal.
A józanságra buzdító fordulat csak ezután jön: Gyurcsány szerint az „amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek” közmondás fordítva igaz a bosszúvágy esetében, erre nem építhet állami politikát egy kormány. „A bosszú személyes: én, most, azért, amit velem tettek, ezt és ezt szeretném tenni. Ebben legtöbbször nincs külső mérték: én döntöm el, mi az elég. Ez működhet egy megbántott ember fejében, de nem működhet egy kormányzat vezérelveként.”
Mint írta, két út áll azelőtt a hatalom előtt, amelyik saját vezérelveként a bosszút teszi meg: a folyamatos ellenségkeresés, vagy a törvényes felelősségre vonás arányos büntetésekkel, ami után a megszelídített bosszúvágyat jóvátétellé kell alakítani. Gyurcsány szerint az utóbbi a helyes út, sőt egyenesen ez a demokratikus állam feladata, mivel a bosszú végül felemészti a bosszúálló egyént.
Ezek után még a bosszú egyéb fajtáit és annak kimenetelét is listázta a volt miniszterelnök, különösen azokat, amik az elégtétel elmaradásából következnek. „Az egyik: teret nyerhet a magánbosszú, mert az emberek maguk veszik kézbe azt, amit az állam elmulasztott. A másik: az a hatalom, amely ellenzékben kiszolgálta a bosszúvágyat, sőt épített is rá, majd kormányra kerülve nem ad elégtételt a meggyötörteknek, az könnyen hitelét vesztheti.”
Az íróként aktív visszavonult politikus nem először tett közzé hasonló mértékadó bölcseletet, legutóbb például a vereségek természetéről merengett.
