Szerda este ellopták a terézvárosi Rengeteg RomKafé védjegyének számító hatalmas plüssmedvét, Bernátot, ami akkora port kavart, hogy még Terézváros polgármestere is posztolt róla. A kávézó feljelentést tett, és nagyon bíztak benne, hogy a medve előkerül, mivel a Szinyei sarkán lévő térfigyelő kamera rögzíthette az esetet.
A medve csütörtök este meglett, a kávézó egyik ismerőse befogadta éjszakára, de ezzel nem ért véget a történet, ugyanis a feljelentés miatt a rendőrök lefoglalták. Később mégis meggondolhatták magukat, mert pénteken visszaadták a kávézó tulajdonosának.
A rendőrség annyira meghatódott a történeten, hogy szombat reggelre költöttek egy Bernátról szóló mesét. A meséből kiderül, hogy egészen pontosan mi történt. A tolvajok kitett lomnak gondolták Bernátot, de aztán mikor észrevették, hogy mennyire keresik a medvét, visszavitték a bolt elé, és egy cetlire írt üzeneten bocsánatot kértek.
A rendőrség meséjét, amiben Bernát egyes szám első személyben mondja el a vele történteket, érdemes teljes terjedelmében elolvasni, már csak azért is, mert ilyen fordulatok szerepelnek benne:
„Ott mélázok magamban, már azt sem tudom, igazából min gondolkodtam, semmi lényeges, nagyívű, annyi csak, hogy veszek holnap mackósajtot, ráéheztem, tudod, milyen nehezen parancsolok a gyomromnak.”
„Megállt egy taxi, kiszállt egy ember, nézegetett. Ebben még semmi nem volt, elvégre azért volnék: látványelem, vendégmegállító, szőrös gesztus, szelfikellék, játék. Megfogott. Ilyen is volt már, én különösebben nem bánom, csak ne a hónaljamnál húzogassanak, ott érzékeny vagyok. Felemelt. Elvitt. De nem csak úgy gyalog, öt-tíz méterre, poénból, olyan volt már, belga bachelor brigád, lágymányosi lánybúcsús bringák, tudnék mesélni.”
„Egyre távolodtunk, végig a Szinnyein, én meg hallgatom, hogy jó leszek otthonra, még tűrhető az állapotom(!), aztán kiszállásnál, hogy kicsit nehéz vagyok, mint a sár, nomost azért érzed a helyzet groteszk mivoltát; majd legközelebb kajak fogyózok, mielőtt elrabolnak, nem?”
„Mit szépítsem: kitettek a Jósika utcánál, becsületükre legyen mondva: jól bántak velem, nem sanyargattak, tettek rám egy levelet, hogy hát szánják-bánják, benézték, azt hitték, hogy lom vagyok… Phúúú… Jólesett, sejted. Egy közelben lakó srác talált rám, ismert, már a Facebookról, tudta, mi a dörgés. Bevitt magához, ne fagyoskodjak, vagy el ne vigyen újra valaki, amilyen kapós lettem.”
„Aztán jöttek a rendőrök, röhögtek, persze, hogy medvementő-akció, ez Budapest, nem ám a New York-i helyszínelők, de atomkorrektek voltak.”
