Mostantól újabb zenélő utat használhatnak a magyar autósok: elkészült a 37-es főút négysávúsított 19 kilométeres szakasza, amivel Borsod-Abaúj-Zemplén (vár)megyei keleti végvárai, Szerencs és Tokaj térsége közelíthetőek meg a korábbinál könnyebben, biztonságosabban és muzikálisabban.
Nem is akármilyen sofőr hajtott végig az elsők között a megújult 37-esen. Az egyébként az útátadásokat és hasonló úri huncutságokat általában elkerülő Orbán Viktor személyesen pattant a volán mögé, hogy egy csibészes „Tudod, merre kell menni?” kérdés után a térség országgyűlési képviselőjét, Koncz Zsófiát megautókáztassa.
Pics or didnt happen. Vagyis movie or. Hát szerencsére épp kéznél volt egy kamera. Vagyis több is.
A 19 kilométeres útról másfél perces videó készült, mondhatnánk, ennyi épp elég. De talán még sok is volt, Orbán Viktor nem tűnt igazán motiváltnak – nyilván annak, aki egy országot elvezet, smafu egy kormányfői kisbuszt elvezetni –, talán úgy kellett volna neki előadni, hogy akár ezen az úton is el lehet jutni egy Kisvárda-Felcsút meccsre (kerülővel, jó nagy kerülővel, de na), hátha talán az lázba hozta volna…
Így viszont, bár az induláskor még lelkesnek tűnt az a „Na”, ahogy pörög a kisfilm, egyre kínosabban egy Harrach Péter-beszédet hallgató Homer Simpson fejét idézte fel a nézése. Néha megpróbált befolyni a beszélgetésbe – annak a taxisnak az unottságával, aki folyamatosan dumáló részeg leánybúcsúsokat szállít szombat este Erzsébetváros két szomszédos utcája között egy kőbányai kitérővel –, két „Tessék” és egy „És ma lehet…” jött ki (az egyik „tessék” különösen rossz ütemben, de Koncz Zsófia rutinosan görgette tovább a monológot).
Aztán eljutottak az út legmenőbb(nek szánt) részéhez, ahol zenél is. A 67-es úton csináltak először ilyet a magyar útépítők, ott ugyebár a 67-es út szólal meg a Republictól; sajnos az utókor iránti jelentős felelőtlenségről tanúskodik, hogy 37-es út című számuk nem volt. Így aztán az Érik a szőlő című és kezdetű népdalt aszfaltozták az útba – nyilván a borvidéki jelleg végett. Kár, hogy abba senki nem gondolt bele, hogy ez milyen deprimáló dalocska a szegény legényekről, akiknek még kenyerük sincsen, csak keserű, szegény vacsorájuk. Rohadt brüsszeli szankciók.
De hát ne csüggesszük fejünket a búnak, örüljünk inkább az útnak, turizmus, munkahelyek, a távolságot, mint üveggolyót, leaszfaltozod. Hogy a búcsú már optimista kicsengésű legyen, kikacsintással a diszkódrog-használó szavazók milliárdjai felé, miszerint:
minden, ami gyorsít, az jó.